Kevesen büszkélkedhetnek a Leon tüzességével a kategóriában
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Nehéz lenne sok újat mondani a Seat Leonról. Legalábbis formailag. Kellemes, sportos alsó-középkategóriás modell, jó ideje köztünk van, kedveljük, szeretjük. A Seat-palettán ő képviseli legharcosabban a sportos irányzatot, ez az imidzs egyelőre neki is áll a legjobban: a Volkswagen-konszern hiába nyomta rá az egész márkára a fiatalos bélyeget, valahogy a Leonnál érzékelhető leginkább. Nem véletlen, hogy az FR mellett éppen belőle készül Cupra változat is, mely a szigorú Vida kolléga szerint is "nagyon komoly sportkocsi".
A Leonhoz hasonló tüzességgel a kategóriában kevesen büszkélkedhetnek, az élesen húzott vonalak, a szép domborítások, a hátsó ajtók süllyesztett kilincsei és a formásan ívelt hátsó lámpák még mindig, hosszú évek elteltével is vonzzák a szemet, különösen, ha a karosszéria színe a tesztautó feketéje. Igaz viszont az is, hogy a Leon már nem számít különlegességnek a pesti utakon, ha az egy hét alatt nem jött szembe az autóval tucatnyi ugyanilyen fekete, akkor egy sem.
A külső dizájn kimerítette a tervezőket. A beltér a legfinomabban szólva is unalmas
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A szigorú autós újságíró szívét ilyenkor egyetlen dolog melengetheti, nevezetesen a tudat, hogy a Leonok formailag és színben lehetnek ugyanolyanok, műszakilag viszont akadnak eltérések. Biztosra veszem, hogy a sok, esetenként versenyszellemmel is bőven megáldott "kolléga" közül a mi Leonunk volt a legkülönlegesebb, mégpedig az 1,4 literes turbómotor 125 lóerős változata miatt.
Erre az erőforrásra hosszú-hosszú ideig, akár hónapokig kell várni, egyébként jogos népszerűsége egészen megdöbbentő. Az első sárvédőn lévő, csinos (vagy giccses, kinek hogy) indexvillogó alatt a TSI felirat virít, az első két betű krómozottan, az utolsó a sportos karaktert hangsúlyozandó vörösben.
125 lóerős, de többnek érződik. Az 1,4-es motor adóterhei kedvezők
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ami a Leonban aktuálisan újdonság, az szigorúan erre a hajtóműre, illetve a Sport Limited névre keresztelt felszereltségre korlátozódik, ismét igazolást nyert azonban a tétel, hogy adott esetben a kevesebb is lehet több: a kettős meglepően jó, harmonikus egységet alkot. Az autóba először behuppanva szokatlan lehet a már-már versenyszékeket idéző oldaltartást biztosító ülés. Különösebben nem vagyok nagydarab, néhány pillanatig mégis úgy tűnt, mintha satuba szorítottak volna. Az érzés szerencsére hamar tovatűnt, sőt, később egyenesen természetessé vált a határozott, fix tartás. A remek ülésből precízen, nyugodt mozdulatokkal lehet terelgetni a Leont, mely ha valamiben, belterét illetően biztosan nem a legerősebb az alsó-középkategóriás mezőnyben.
Hazamegyek, beállok a kertbe, párom kijön. Nézegeti az autót, mondja, szép és jó, aztán beül. És tátva marad a szája. "Ez mi?" - kérdezi és mutogat a műszerfal felé. "Középkonzol" - felelem a tőlem telhető legnagyobb természetességgel. "Ronda" - vágja erre a fejemhez. "Tudom" - nyugtázom a nyilvánvalót. A Leon kezdetektől fogva ezzel az egyszerű megoldással operál, ahogy egy ismerősöm mondta róla: amilyen szép kívül, olyan lehangoló belül. A konzolra pillantva valóban sok jelző eszünkbe juthat, a szép előkerülésére viszont vajmi kevés esély van. Olyan, mintha a Seatnál valamelyik dizájner - gondolva egy merészet - lemásolta volna a fia, lánya, unokaöccse rajzát, melyet, mondjuk, búcsúzóul reggel a kezébe nyomtak. A lapon éppenséggel egy vidám, nagyszájú robotfejet látott, mire vállat vont, és apró finomításokkal alkalmazta a látottakat. Ha ezt elképzelem, máris nem látom olyan tragikusnak az egészet.
A Leonnak áll legjobban a Seat egyenorr. Nem új, de még mindig nem koros a forma
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
És különben is, úgyis mindenhol hódítanak a letisztultságot, egyszerűséget hirdető irányzatok, ha innen nézzük, a Leon tökéletesen megfelel az elvárásoknak. Ráadásul ezzel a középkonzollal nem is akar másnak látszani, mint amit kívülről sugall. A formaterv azt mondja, sportautó vagyok - még jó, hogy akkor a középkonzol és műszerfal nem akar csilivili extrákkal és kezelőszervekkel teljesen mást sugallni. Mert egyszerű ám a műszerfal is, középen, központi helyen a fordulatszám-, jobbra tőle a sebességmérő, bal oldalon pedig az információs kijelző.