Elöl ugyanis elkeseredett harcokat vív a három henger. Nyolcszáz köbcentis lökettérfogattól, egy vezérműtengelytől persze nem lehet csodákat várni, és nem is a hatezres fordulaton kipréselt 38 kilowatt (51 lóerő) maximális teljesítmény az aggasztó, hanem a nyomatékhiány.
Ehhez adjunk hozzá egy rövid áttételű négyfokozatú automatikus váltót, és mindjárt kész is a végletekig urbánus kocsi - a lakott terület végét jelző táblán túl szegény Spark nagy gondban van. A váltó gyakran csikicsukizik: felkapcsolás után rájön, hogy kevés a nyomaték, ezért visszavált, majd amikor a motor nagy fordulaton visít, jön az újabb próbálkozás. A felesleges kapcsolásokat megelőzendő ki lehet iktatni a legfölső fokozatot, bár ennek használatát erősen javallott lakott területre korlátozni, ha nem akarjuk az őrületbe pörgetni szegény erőforrást. Sőt, nagyobb tempónál a rövid áttétel miatt igencsak jó lett volna találni egy ötödik fokozatot.
Sok más autóval ellentétben a Sparknál a végsebesség eléréséhez semmilyen különleges körülmény nem szükségeltetik, csupán türelem. Gyorsulás közben úgy tűnt, hogy egy ötfelvonásos orosz dráma is hamarabb lepereg, mint hogy az óra mutatója elhagyja a 140-et - a technikai adatokból kiderül, ez a sebesség legfeljebb 135 kilométer/óra lehetett. A lélekszakadva pörgő főtengelyt leszámítva egyébként semmi nem árulkodik az extrém helyzetről.
A lassúságfelelős: a háromhengeres motornak az egy tonna alatti önsúly is túlzás
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Merthogy ennek a Sparknak a gyorsforgalmi utak jelentik a legszélsőségesebb körülményt. Természetesen közegében, a nagyvárosokban közel sem ennyire érezhető a négysebességes nyolcszázas kivitel vérszegénysége. Persze én is úgy gondolom, hogy az automataváltó-kar egy nagyméretű, elegáns limuzinban mutat igazán jól, de aki rendszeresen vezet a fővárosban, az bizonyára - hozzám hasonlóan - szereti szabadságolni a bal lábát a dugókkal sújtott utakon. Hasonlóképp a városi vérvonal bizonyítéka a szervokormány, amely a legolcsóbb verziót leszámítva alapáras. Felszerelését tekintve a tesztelt Brill Edition megegyezik az automata Star kivitellel, egész pontosan annak limitált változata. Ennek jegyében két légzsákkal, két napi kilométer-számlálóval, klímaberendezéssel és állítható magasságú vezetőüléssel látják el a kocsit; a ködfényszórót nem tudtam mire vélni, ugyanis a hivatalos árlista szerint ezt csak az ezres Premium felszereltségű kivitelekbe szerelik. A Brill Edition külsejét négyféle felragasztott minta varázsolja különlegessé, ezeket Fire, Freedom, Fashion és Heart fantázianévvel látták el. Mint a fotókon látható, a tesztre az utóbbi - igencsak feminin - verziót kaptuk. Nem mintha szív nélkül a Spark annyira férfias jelenség lenne. Ebben megerősített rögtönzött, szigorúan nem reprezentatív felmérésem is: barátnőmnek tetszett a kis járgány, és úgy értékelte, hogy az automata kivitel ideális választás lehet friss jogsis nőknek.
A Spark Brill Edition most alapárához képest igen jelentős, 550 ezer forint kedvezménnyel, 2,428 millió forintért kapható. Olcsó, de nem takarékos: a műszaki táblázat szerint a Spark természetes előfordulási helyén, a városban 7,6 liter benzint fogyaszt, ám a teszt során még vegyes üzemben is sikerült túlteljesíteni az optimista adatot. A mérethez képest meglepő szomjúság oka nemcsak a négyfokozatú automatában keresendő, hanem az állandóan nagy fordulaton pörgő nyolcszázas motorban is. Bár a literes erőforráshoz nem rendelhető automata erőátviteli egység, azért kíváncsi lennék egy olyan konfiguráció fogyasztására is; lehet, hogy kevesebb üzemanyaggal beérné, mint a háromhengeres.
Akár az exkluzív, kisszériás autóknál: a Brill Edition darabjai is sorszámozottak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A teszt végére összeállt bennem a kép. A Brill Editiont különleges tetoválásáról messziről fel lehet ismerni, emellett iszákos, nőies karakterű; továbbá exhibicionista társra vágyik - olyan, mint egy felkapott popsztár.
Műszaki adatok |