Traktortól a szabadidó-autókig - Terepjáró-történelem

A terepjáró szó hallatán sokaknak azonnal megnő a pulzusszáma. Van, akinek azért, mert azonnal saras, sziklás, meredek ösvényt vizionál, van, akinek azért, mert letaposott aljnövényzetet, menekülő állatokat lát, és vannak olyanok is, akiknek a fényesen csillogó, krómozott alkatrészek, a karcmentes karosszéria, a nagy lökettérfogatú motorok és széles gumik jutnak eszébe. Eltérőek a szempontok, egy azonban bizonyos: a terepjárók nem csupán egy fontos piaci szegmenst alkotnak, de komoly indulatokat is kiváltanak. A hétvégi Off-Road Show kapcsán megpróbáltuk tisztázni az offroad és az onroad közti különbséget, a műfajok kialakulásának történetét.

A Willys Jeep leszármazottja, a mai Wrangler még mindig az egyik legjobb terepes

Aki egy kicsit is figyelemmel követi az autóipar résztvevőinek - talán nem túlzás - ámokfutását a mindig újabb, szebb, nagyobb, fejlettebb műszaki tartalommal bíró újdonságokért folyó küzdelemben, valószínűleg könnyedén elhelyezi a terepjárókat ebben az elsőre átláthatatlannak és teljesen logikátlannak tűnő masszában. A terepjárók - annak, aki kedveli őket - az elvi evolúciós piramis csúcsa felé kúsznak, és főleg akkor igaz ez a besorolás, ha az utcai közlekedést valamiféle harcnak tekintjük - és a tapasztalatok szerint főleg Magyarországon sokan annak tekintik. Ha a méret a lényeg, akkor csak a kamionoknak van nagyobb tekintélyük. Sajnos szomorú igazsága ez a hazai közlekedésnek, amelyben ezek a négykerekű batárok igen hálátlan szerepet töltenek be. Egy laikusnak - és laikus lehet az is, aki egyébként egy terepjáró kormányát markolja -, minden terepjáró egyforma, elég, ha négy kereke, magas padlólemeze és négykerék-hajtása van. Pedig ennél azért jóval árnyaltabb a kép, hiszen a terepjárók szigorúan véve azok a négykerekűek, amelyekkel terepen lehet járni. Szájbarágós definíció ez, de mint olyan sok más közlekedési téveszme, valahogy ez is berágta magát a közúton türelmetlenül és erőszakosan érvényesülni próbáló társadalmunkba.

Az európaiak a Jeep helyett inkább a Land Roverre esküsznek

Ahhoz, hogy könnyebb legyen megérteni, miért alakulhatott ez így, vissza kell utaznunk az időben, legalább harminc évet. Aki a hetvenes években már közlekedett, az most csak lemondóan legyint: nem volt akkor semmi, csak Trabant, Wartburg, Skoda, a jobban menő családok meg Zsiguliban utazhattak. Valóban - és bár azért ennél kissé árnyaltabb a kép -, nyugati autó csak elvétve szaladgált az utakon, esetleg a keletnémet rokonnal büszkélkedhetők ügyeskedtek át Magyarországra egy-egy W123-as Mercedest, amelyek sorsát aztán a hazai zöldségesek, majd kőműves brigádok teljesítettek be, mielőtt harminc év elteltével végképp szétrohadt minden lemezük. Szóval nyugati autó tényleg csak a kiváltságosoknak jutott, ám volt helyette Lada Niva, GAZ, UAZ, előbbieket tsz-elnökök, erdészek, vadászok, utóbbiakat meg sorállományú katonák, leselejtezés után esetleg magukat szerencsésnek mondható, vagy inkább az ügyesebbek kaparinthatták meg. Akinek nem jutott egyik sem, annak meg ott volt a Zsiguli, meg az "átmegy ez mindenen, csak tolni kell neki" mentalitás, meg a tsz traktorja, amely aztán kihúzta a szántásból vagy a hófalból a szorult helyzetbe került áldozatot.

Magyarországon is ismert és elismert volt az orosz UAZ

Később, ahogy teltek az évek, megjelentek a "civil" változatok a fenti autókból, és kezdtek beszivárogni a nyugati modellek is, jöttek - a teljesség igénye nélkül - a Land Roverek, a Wrangler Jeepek, a Mitsubishi Pajerók, később a SsangYong Korandók, meg amihez hozzá lehetett férni nem túl drágán, szigorúan leharcolt állapotban. Ekkortájt alakultak az első offroad klubok, amelyek tagjai hódolva szenvedélyüknek, tényleg terepen használták autóikat, és ők rendeztek először versenyt maguknak. Aki soha életében nem került kapcsolatba az offroaddal, valószínűleg az is hallott már Somogybabodról, az ország legnagyobb terepjáró-találkozójáról. Pedig ennél azért jóval élénkebb sportélet folyt már akkor is hazánkban, és folyik most is. Szigorúan a terepjáróknál maradva: léteznek triál versenyek, ahol a hasmagasság, a hosszú rugóút, a bukócső és persze a pilóta ügyessége áll a középpontban. Itt nem a sebesség, hanem az ügyesség a lényeg, folyik a harc a másodpercekért a hibapontok ellen. Látványos és izgalmas versenyek ezek, igazi műszaki csemegének számító autókkal. Aki nem szereti a sziklákon való egyensúlyozást, részt vehet trophy versenyeken, ahol még mindig az ügyesség a lényeg, de a versenyzők tájékozódási képessége is számít. Kőkemény offroad ez a sportág, amelyet szintén szervezett körülmények között élvezhetnek az amatőrök is.

A profi tereprali versenyeken lassan már a klasszikus ralit idézi a sebesség

Akad még terepjáróhoz köthető verseny, hiszen bár valószínűleg költségesebb, de rendeznek akár amatőrök számára is élvezhető tereprali versenysorozatot, amelynek létezik quados és motoros kategóriája is. Itt a gyorsaság és a tájékozódó képesség a lényeg, és merőben más jellegű vezetéstechnikai felkészültséget igényel, mint a fenti két sportág. Aki keményvonalas offroados, akár azt is mondhatná, hogy a tereprali nem igazi offroad. Ebben lehet valami, hiszen kitaposott utakon, részben kijelölt pályákon zajlanak a futamok. Aki viszont próbálta, ugyanúgy könnyedén a rabjává válhat, mint az offroad versenyeknek.