A technika fejlődésének hála ma már egyre biztonságosabb autókkal járhatunk munkába, haza vagy éppen nyaralni, minden gyártónál kiemelt cél az utasvédelem javítása. Évről évre új biztonságtechnikai fejlesztésekről hallani, az aktív és passzív biztonsági elemek száma már szinte követhetetlen.
Egy-egy elektronikai újítás azonban csak finomítani képes a biztonságon, ezek az alapok nélkül nem érnek semmit. Balesetet elkerülendő hiába fékez például magától egy autó, ha a sofőr nincs bekötve, a kár nagyobb lehet, mint az elért haszon. Ebből következően néhány biztonsági kelléket nyugodtan nevezhetünk alapvetőnek. Mind közül a legfontosabb a biztonsági öv.
Az autóiparban érdekelt gyártók hajlamosak arra, hogy egy-egy világhírűvé vált, ma már széles körben alkalmazott fejlesztésre rámondják, hogy azt bizony ők találták ki. A Volvo is elbüszkélkedett nemrég azzal, hogy 1959-ben feltalálta a hárompontos biztonsági övet, kis kutatómunkával azonban könnyedén kideríthető, hogy ez nem teljesen így van. Az igaz, hogy az utolsó ötvenes esztendőben Nils Bohlin szabadalmaztatott egy hárompontos övet, ami rögtön az alapfelszereltség részévé vált a Volvókban, de a svéd mérnök ezzel "csupán" egy új technológiai megoldást talált fel.
Övtörténelem A biztonsági övet egyszerűbb formában már a 19. században feltalálták, a szabadalmat 1885. február 10-én jegyezték be Edward J. Claghorn nevére. Gyakorlati alkalmazására egészen a második világháborúig kellett várni, amikor az amerikai hadseregben dolgozó magas rangú tiszt, Seth H. Stoner tenni akart valamit a pilóták sérülési és halálozási arányának csökkentésére. Az anyahajókról és egyéb támaszpontokról fel- illetve oda leszálló gépek pilótái sokszor szenvedtek súlyos balesetet, Stoner ezért kutatócsoportot alapított, amelynek feladata a biztonság növelése volt. Munkájuk eredményeként született meg a biztonsági öv, amelynek adoptálására az autóipar 1958-ig várt. Az első biztonsági övet kínáló gyártó a szintén svéd Saab volt, a hárompontos övet egy esztendővel később vezette be a Volvo. |
A hárompontos övet pontosan nyolc évvel Bohlin előtt jegyeztette be az amerikai szabadalmi hivatalnál két amerikai, bizonyos Roger W. Griswold és Hugh De Haven. Ők azonban nem voltak abban a helyzetben, hogy a találmányt széles körben alkalmazottá tegyék, a Volvónál dolgozó, egyébként a repülőgépiparból átruccant Bohlinnak így abban kétségtelenül hatalmas érdemei vannak, hogy a hárompontos öv révén az autók legfontosabb biztonsági kelléke lett. Az öv mai napig a passzív biztonság alapja, a légzsákok például ölhetnek is, ha az öv nincs becsatolva. Övhasználattal 50-60 százalékkal javulhatnak egy esetleges ütközés esetén a túlélési esélyek - nem véletlen, hogy a világ számos országában kötelező alkalmazása.
Övfajták Az első övek az utasszállító repülőgépekről máig ismert darabok voltak, az állítható hosszúságú pántok a csípőt rögzítették. Az autóipar később a vállöveket kezdte használni, ám ezekről gyorsan bebizonyosodott, hogy nem túl biztonságosak: mivel csak a mellkasnál rögzítettek, baleseteknél számos esetben bucskáztak ki belőlük az emberek, alkalmasint még súlyosabb sérüléseket szenvedve. A csípőt és vállat rögzítő övek kombinálásaként született meg a hárompontos öv, amelyet a Volvo ugyan már 1959-ben bemutatott, sok gyártó azonban még a hatvanas években is a vállöveket erőltette. A technika fejlődésével párhuzamosan az övek is egyre jobbak és jobbak lettek, ma már öt- és hatpontos öveket is alkalmaznak, de az igazi úttörő a hárompontos volt. |
Bevezetésekor kevesen hittek az övben. Főleg azért kritizálták, mert a korábbi beidegződésekkel ellentétben az utasok nem mozoghattak szabadon, korlátok közé kényszerültek, ezt pedig sokan nem voltak hajlandóak elfogadni. Végül bebizonyosodott az öv hatékonysága, úgy vált az alapfelszerelés részévé minden autógyártónál. Később a gyártók maguk is sokat tettek azért, hogy a megoldás egyre kényelmesebb és biztonságosabb legyen, bemutatkozása után tíz évvel pedig a Volvo szabadalmaztatta az automata övet is. Ma már az övfeszítő és överő-határoló is természetes, így az öv feszessége mindig a kívánt mértékű.
Világszerte kampányokkal, hirdetésekkel hívják fel a figyelmet a biztonsági öv használatának fontosságára - ennél jóval sokkolóbb reklámokkal is
"A hárompontos biztonsági öv azért különleges, mert valamennyi utas biztonságát javítja, valamennyi balesettípus esetén. Ez egyaránt érvényes az első és a hátsó ülésen utazókra. Sokszor beszélnek a védelmi hatásról a frontális ütközések során, de az öv akkor is megakadályozza, hogy az autó utasai kiessenek a gépjárműből, ha az például felborul" - mondta Hans Nyth, a Volvo biztonsági központjának vezetője a házi találmány ötvenedik évfordulója alkalmából. Nythnek igaza van abban, hogy az öv ma már elöl és hátul is védelmet nyújt, az első években azonban csak az első ülésen utazók élvezhették az öv áldásos hatásait. A hátsó üléseken sokáig az egyszerű, repülős pántokat alkalmazták, csak a nyolcvanas években kerültek ide is hárompontos övek.
Nem nehéz belátni a biztonsági öv hasznát: a rendelkezésre álló adatok szerint a balesetek során az autóból kirepülő emberek 75 százaléka életét veszti. Nehéz felmérni, hogy pontosan hány emberéletet mentett meg a hárompontos öv az 1960-as évek óta, mivel nem léteznek világszinten összesített forgalombiztonsági statisztikák. Becslések viszont vannak, ezek szerint ez a szám már túl van az egymillión. Még nehezebben számszerűsíthető ugyan, de ennél nagyságrendekkel nagyobb lehet az a szám, amely azt mutatja, hogy a biztonsági övnek köszönhetően nem szenvedtek súlyos sérüléseket az utasok.
A KRESZ szerint kötelező a biztonsági öv használata (7) A gépkocsiban utazó 150 cm-nél alacsonyabb gyermeket - a testsúlyához igazodó kialakítású - gyermekbiztonsági rendszerben kell rögzíteni. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gépkocsi első üléséhez a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be - a jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban - ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. |