Első látásra Suzuki Splash. Második ránézésre Opel Agila
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Kétezer óta ugyanazzal a névvel van jelen az Opel miniegyterűje a hazai piacon, de a Suzuki Wagon R+ árnyékában nem került be igazán a köztudatba. A tavaly megjelent új Agilával a német gyártónak sikerült a következő nyolc évre is elérnie, hogy ez a modell is ikertestvérének a szekerét tolja. Több Splash, mint Agila - szólhatna a mondás, mert a ritkábban látható Opel a tőle nem sokban különböző, de ismertebb japánt juttatja az ember eszébe. Az esztergomi gyártás, a Suzuki hazai piaci elsősége eleve elrendelt előnyt jelent a Suzuki számára, noha az Agila is ott készül. Ő lehet a megtűrt rokon a szerelőszalagokon. Kisebb felhajtást már nem is lehetett volna csinálni az új autó körül. Mint akik feladták.
A hajdani Wagon R+/Agila szögletes, dobozszerű kialakítása a múlté, mert bár magas és meredek orral, merőleges hátsó ajtóval az előző generáció is rendelkezett, a jelenlegi forma divatossága fényévekre van a korábbi kubizmusától. Nagy fényszórós "arca" mintha huncut mosolyra húzódna. A tető hátrafelé lejt, és a második ajtó végétől kezdve minden vonal hátranyilazva irányítja a tekintetet, vizuálisan csempészve lendületet az összképbe. Nagy vonalakban hasonló arányokkal rendelkezik egy Renault Modus is, de más előadásban. Az Agilán például kiemelték az ütközőzónából a hátsó lámpákat, és alacsonyabbak az oldalüvegek, magasabban húzódik az övvonal.
Hatalmas hátsó lámpák és duzzadó lökhárítók
A családi smukk benn látható részét a japánok adták. Aki beül, azt például piros műszerfal-világítás, Suzuki-kormány és -bajuszkapcsolók fogadják, utóbbiak azért is feltűnőek, mert más japán autóban is elmennének. Egy Splash-sel összehasonlítva belül tulajdonképpen semmi különbséget nem találunk az emblémán kívül. Külsejében az orr és a hátsó ajtó különbözik, mindkét autó hozza a márkajegyeket.
Látszik, hogy szokatlan, egyben divatos elemekkel tarkított berendezést akartak tervezni. Szokatlan, mert a tányér méretű sebességmérő és a kicsi, kocsányra ültetett fordulatszámmérő az átlagostól eltérő műszerfal-elrendezést eredményez, és "divatos", mert a Smart, a Mini és mondjuk a Toyota Aygo már divatba hozta. Vezetés szempontjából nem jó, mert a figyelmet elvonja a kicsi, messzire ültetett fordulatszámmérő, és karimája a magas sofőrnek be is takarja a mező tetejét. Egy idő után hangról meg lehet tanulni, hol tart a motor, de akkor meg nincs értelme az egésznek.
Az összkép friss, tetszetős, noha inkább kemény műanyagokat tapintunk. A gumiharmonikás váltóborítás melléfogás. A belső színvilág két változatban üdítő és teljes, az egyik narancs, a másik kék dominanciájú. A tesztautó kékes világa több helyen, a pult tetején, az ülések betétjén és az ajtókárpitokon jelenik meg. Narancs változatban a pult nem színes, de a középkonzol kerete igen, ahogyan a kárpitok is. Jól eltalálták az arányt, mert a diszkrétebb kékből kell ennyi, de a harsányabb narancsból a kevesebbel is elérték a kívánt hatást.
A szögletességet száműzték, ám nem lett öncélú a dizájn. A fordulatszámmérő kissé árnyékban van. Az indexvisszajelző hangja elviselhetetlen
Ha már elhelyezkedtünk, nem fogunk panaszkodni a térkínálatra, amely minden irányban bőséges. A magas utasok mögött ugyanolyan magasságúak elférnek hátul is, az ajtók szélesre nyílnak. A csomagtartó esetében minden egy számmal kisebb: papíron 225 literes, de szerényebbnek tűnik. Ajtaja alatt a magasabbak már meggörnyedni kényszerülnek. Poggyászkezelés terén úgy javít az Agila, hogy ad akasztókat és rögzítőfüleket, valamint a 60/40 arányban osztott üléstámlák könnyen síkba dönthetők, így egyenletes padlójú, egy köbéteresnél nagyobb tér alakul ki. A csomagtartó padlója alatt egy nagyméretű, rejtett rekesz található, és csak ez alatt következik a pótkerék. Az utastérben lapos, fedeles rakodóhely van a középkonzol tetején, egy polc található a nagyméretű kesztyűtartó alatt, és szemüvegtokot kapott a feje fölé a sofőr.