Otthonosabb érzés keríti hatalmába az embert a Citroënben: a plüss ülések kifejezetten puhák és kényelmesek, az anyagok jobbak, mint a kiskategória átlaga, a műszerfal felső részét például benyomható, redőzött műanyag borítja, jutott textil az ajtókra is, a kilincsek és a váltóbot fémből vannak. Frissek a formák, a fémbetéttel keretezett légbeömlők alakja telitalálat, és jópofa a középre tett folyadékkristályos műszerfal is, amit a C4-hez hasonlóan nappal természetes háttérfény világít meg.
A Kiánál kevésbé kreatív belső dizájnereket alkalmaznak, az unalmas összhatás megtöréséhez nem elég a lekerekített középkonzol és a cikkcakk-gombokkal vezérelhető rádió. Hamar meg lehet unni a zene ritmusára villogó első hangszórókat is, az ember előbb-utóbb kikapcsolja a zavaró vörös fényt. Minden műanyag kemény és kopogós, még ami bőr, az is műanyagnak tűnik, az ajtókon semennyi textil sincsen, és a kemény tömésű, oldaltartást nélkülöző ülések is kevésbé sikerültek kényelmesre, mint a C3-ban. Sajnos a kormány csak fel-le állítható, a Citroënben ellenben tengelyirányban is, és szélesebb tartományban.
Helykínálat szempontjából döntetlen a verseny, mindkettőben hatalmas a fej- és lábtér, hátra, magam mögé beülve két-három centiméter maradt a térdem és az első ülés között, ami egyes középkategóriás autókban sincs így.
Könnyen furgonná alakítható a Citroën, a csomagtartó kétszintes
Variálhatóságban azonban lényeges különbség van a két autó között. A Picassóban benne van a már említett, sínen tologatható, egyharmad-kétharmad arányban osztott hátsó üléspad, ezért választani lehet a nagy hátsó lábtér és a 385 literes csomagtartó, vagy a gyerekméretű hátsó lábtér és az 500 literes csomagtartó között, de a kettő közötti átmenet is lehetséges. Alacsony a rakodóperem, és bővítéskor nemcsak a hátsó üléstámlák hajlanak le, hanem az ülőlapok is előrecsúsznak, teljesen sík felületet hozva létre. Az Exclusive-felszereltség ráadásul a Voyage csomagot is tartalmazza, ami olyan hasznos extrákat vonultat fel, mint a hátsó utasoknak járó repülőgépasztalkák, a ledönthető első utasülés, a sílécalagút, a fiók az utasülés alatt, a kivehető, akkus elemlámpa, vagy a padlóba rejtett tárolórekeszek.
Ezek közül a Kia egyikkel sem büszkélkedhet, ráadásul 222 literes csomagtartója is jóval kisebb, még a padló alatti rekesszel is csak 340 literes, de a bővítés után sem nagyobb 1258 liternél, miközben a Citroënben a maximális rakodótérfogat ilyenkor már a másfél köbmétert is meghaladja.
Csak a háttámla dől le bővítéskor, a padló és a perem magasabban van a Kiában
A Citroënt vezetni nem megterhelő feladat, a precíz kormány rásegítése még családi autóhoz mérten is kissé eltúlzott, váltójának azonban franciásan határozatlan a megvezetése és hosszú utakon is jár. Futóműve sokkal jobban eltalált elegye a kényelemnek és a feszességnek, mint a Kiáé, ami ugyan hasonlóan stabil, de a jóval rázósabb, részben a túlméretezett, 18 colos könnyűfém felniknek is köszönhetően. De ez sem lehet mentség, mert a C3 is csak alig kisebb, 17-es kerekeken gördült, mégis kényelmesebben rugózott. Úgy látszik, a Picasso a francia géneket a nagyszombati gyártás ellenére is magában hordozza.
A C3 Picasso csendesen fut és kényelmesen rugózik
Ami a Kia javára szól, az a jóval precízebb, de azért még nem japánosan jó váltó, és a nehezebb, sportosabb, de kissé szintetikus érzetű kormányzás, vezetni tehát jobb a koreait. Motorerőben nem érezhető a hatlóerős különbség, amit a számok is alátámasztanak, a 109 lóerős, 1333 kilógrammos C3 11,2 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órára, a 115 lóerős, 1270 kilós Soul 11,3 alatt, a végsebességversenyt pedig 1 km/órával nyeri a Picasso a 183 km/órás értékével.
A francia blokk hangját sikeresebben szigetelték el az utastértől, és menet közben is a Kia tűnt egy kicsit hangosabbnak, mert a gördülési és szélzaj is több volt benne. Kanyarban sincs nagy különbség közöttük, magas építésük ellenére stabilan veszik a fordulókat, persze mindkettőn alacsony oldalfalú, széles gumik voltak, az olcsóbb verziók keskenyebb, kevésbé tapadó gumikat kapnak. Sajnos hatfokozatú helyett mindkét autó csak ötfokozatú váltót kapott, emiatt 130 km/óránál mindkettőben 3000-es fordulatszámon jár a motor, egy hosszú hatodikkal nyilvánvalóan csökkenne a fogyasztás. A Kia nálunk kereken hét litert fogyasztott, döntően városban használva, a Citroën fedélzeti számítógépe az M0-n futott tesztút alatt 6,2 literes fogyasztást írt ki, egyeneletes, 80-90-km/órás tempónál valószínűleg a Soul is hasonlóan fogyaszthat.
Hangosabb, de sportosabb a Kia, a nagy tükröktől jön a szélzaj
A Citroën összességben harmonikusabb autó benyomását keltette, a tágasabb csomagtartó, a kényelmesebb ülések, a jobb variálhatóság és a igényesebb belső ellensúlyozza valamelyest a tetemes, közel 400 ezer forintos árkülönbözetet. A Kia mellett a vagányabb forma, a gazdagabb felszereltség, a sportosabb vezethetőség, az erősebb motor, és a hét év garancia szólhat, de túl kemény futóműve, kis csomagtere és a kevéssé praktikus részletmegoldásai miatt családoknak rosszabb választás.
Műszaki adatok Kia Soul 1.6 CRDi Citroën C3 Picasso 1,6 HDi |