Négy perc eksztázis - Skoda Fabia S2000 próba

Nincs rajta turbó, mégis frenetikus élményt ad. A Skoda Fabia Super 2000-es raliautóban négy perc is elég volt ahhoz, hogy átértelmezzem a fizika törvényeit. A pilóta Jan Kopecky volt, a helyszín pedig a Mlada Boleslav melletti Skoda tesztpálya.

Kopecky és Hänninen ártalmatlan fiúknak tűnnek. Amíg nem vezetnek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre)

Az újságírók autóztatásában mindkét pilóta részt vett; amíg sorra kerültem, alkalmam volt tanulmányozni a vezetési stílusukat. Feltűnő volt, hogy szervizpark előtti visszafordító kanyarban Kopecky mindig kilinccsel előre, driftelve száguldott tova, míg finn kollégája némileg visszafogottabb stílusban, kevesebb csúsztatással, de hasonló tempóban vezetett. Ezek után nem volt kérdés, mit válaszoljak a Skoda hosztesszének, amikor megkérdezte, melyik pilóta mellé szeretnék beülni. Egyből rávágtam: Mr. Kopecky.

Nem sok minden maradt meg a széria-Fabiából

Furcsa bizsergést éreztem, amikor a tűzálló sapkát és a bukósisakot rámadták, mert tudtam, hogy ez itt nekem nagyon jó lesz. Érdekes módon a hullámvasutaktól mindig féltem, de a versenyautóban üléstől sohasem. Nem volt könnyű beülni a masszív bukócsövek között, egyrészt a nyílás is szűk volt, másrészt a Fabiának ötajtós autó révén eleve kisebb az első ajtaja, mint egy háromajtósnak, és az ülés is annyira hátul van, hogy jóval a B oszlop mögé huppantam bele. A legmeglepőbb mégsem ez volt, hanem az, hogy hihetetlenül alacsonyan, szinte a padlólemezen ültem, szemem az egyetlen olyan elemmel volt egy magasságban, ami a megegyezik a széria-Fabiákban található alkatrésszel: a műszerfal légbeömlőjével. Bár 179 centimmel átlagos magasságúnak számítok, igencsak nyújtózkodnom kellett, hogy lássak is valamit abból, hogy merre is megyünk.

Saját videóm, fényképezőgéppel felvéve

Kopecky beüléskor barátságosan üdvözölt, és megkérdezte az átbeszélőn, hogy ültem-e már raliautóban. Turi nevét hallva elmosolyodott, és egy "crazy guy" is elhagyta a száját, majd a rövid menet alatt először és utoljára rálépett a kuplungpedálra - ami a szériaautókhoz képest balra van -, rükvercet kapcsolt és kitolatott a sátor alól, hogy megkezdjük a hétkilométeres kört. Ekkor újra tudatosult bennem, miért mikrofonon és a sisakba épített hangszórókon keresztül kommunikál egymással a pilóta és a navigátor: annyira ordít a motor, csattog a váltó és sivít a három mechanikus differenciálmű, hogy semmit sem lehetne érteni egymás beszédéből az átbeszélő nélkül.

Kanyarodás Kopecky-stílusban, kézifékkel

Az események gyorsan történtek, arra emlékszem, hogy a fokozatok pillanatok alatt leforogtak, a váltások a szekvenciális, hatfokozatú X-trac versenyváltóval hatalmas durranások közepette, villámgyorsan zajlottak le. Kopecky bal lábát folyamatosan a fékpedál fölött tartotta, kanyarban is gyakran használta, hogy ívre terelje a WRC-knél alig könnyebb, 1,2 tonnás Fabiát. A visszafordítókban azért mindig meghúzta a kézifék karját is, ami közvetlenül a kormányra tett váltó mellett volt, így jól kézre esett. A 18 colos O.Z. felnikre húzott slick gumik csak ekkor veszítették el tapadásukat, egyébként minden kanyarban a végletekig ragaszkodtak az aszfalthoz.

A kör után még vagy fél óráig vigyorogtam...

Nem annyira a gyorsulás volt lenyűgöző, hanem inkább a kanyarsebesség és a féktávolság, ezek valószínűleg egy szinten vannak a WRC-k tudásával. Amikor a pálya alsó részén lévő egyenesben hatodikban, dadogó motorral, úgy 180 km/óra körüli tempóban közelítettünk a visszafordító felé, már azt hittem, itt most mégsem fogunk bekanyarodni, de aztán az utolsó utáni pillanatban Kopecky rálépett a fékpedálra, és az elöl 335, hátul 300 mm átmérőjű Brembók egy betonfal erejével lassították le a Fabiát. Hatodikból egyesig visszagangolt, húzott egy kéziféket, és már gyorsítottunk is ki padlógázzal.

A tesztkör belső kamerából

Magamon csak azt vettem észre, hogy folyamatos Joker-vigyor ült ki az arcomra, ami csak erősödött, amikor a lejtős szakaszra értünk, hiszen a versenyautó relatíve gyengesége itt nem volt érezhető, csak a tökéletesen beállított, a széria-Fabiánál 15 centiméterrel szélesebb nyomtávú aszfaltfutómű stabilitása. Kopecky olyan könnyedséggel terelgette a versenyautót, mintha csak bevásárolni menne, látszott, hogy már néhány százszor megtette ezt a kört a gyári tesztpályán. A kör végén megköszöntem a lehetőséget, sok sikert kívántam neki a következő versenyére, és magamban eldöntöttem, hogy a WRC-futamok mellett mostantól az IRC-t is figyelni fogom, mert a turbókorszak után is lesz élet a ralisportban.