A 2008-as nürburgringi 24 órás versenyre 280 előzetes nevezés érkezett be, de a versenyen csak 250 autót engedtek elindulni. Normál versenyekhez szokott emberek számára elképzelhetetlen egy ilyen rajt, ami élőben is meglepő látvány.
A verseny előtti edzések elején kész káosz van a bokszutcában. Az autók két sorban hajtanak ki a pályára, de így is majdnem húsz perc telik el, mire mindenki kiér. A verseny elején a rajtceremónia jóval a hivatalosan bejelentett rajt előtt megkezdődik, hiszen első körben az autókat három 80-as bolyba állítják. Ezek a bolyok aztán egymás után elindulnak a 25 kilométeres felvezető körre, ami a 24 órás esetében egy igazi örömünnep. Ekkor ugyanis a rajongókat még beengedik közvetlenül az aszfaltcsík mellé, magyarul az ünneplő tömeg között szép lassan körbe mennek az autók. A Nordschleife végén található a híres háromkilométeres egyenes, a Döttinger Höhe. Itt már nincsenek nézők, a versenyzők elkezdenek gumit melegíteni, a felvezető autók pedig maguk mögé felsorakoztatják a mezőny. Aztán a Grand Prix pályára behajtva a Safety Car félreáll, és a bolyok repülőrajttal nekivágnak a versenynek.
Természetesen a három boly egymáshoz képest késleltetve halad a pályán, körülbelül két perc távolságra. Így hagynak teret, hogy a rajtok ne zavarják egymást.