Nem szól elég nagyot - Kia Soul 1.6 EX teszt

A Kia legutóbbi modelljeinek felfelé ívelő minőségét nézve azt hittem, hogy a Soul lesz az igazi telitalálat. A különleges megjelenés azonban csak az átlagos autót takar, amely ráadásul nem is olcsó.

A Kia végre merészet lépett: az új Soul mellbevágja az embereket
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mindig is azt vallottam, hogy egy autót nem a márkája alapján kell megítélni. Bár az emberek a saját autójukon szerzett élményeik alapján egy komplett céget szeretnek vagy gyűlölnek meg, sosem lehet azt mondani, hogy egy Renault vagy egy Mercedes összes modellje jó vagy éppen rossz.

Az utóbbi tíz évben bemutatott teljesítménye alapján a Kia volt erre a legjobb példa, amely modellenként tett le valamit az asztalra, így napjainkban teljesen másképp állnak hozzá a vásárlók, mint mondjuk hat-nyolc éve tették.

A Kiához fűződő viszonyom sokat változott, hiszen néhány éve még irtózatosan rosszakat írtam a Kia Rióról. Szörnyű volt a tesztautó, az utolsó porcikájáig utáltam. Aztán jöttek az újdonságok, amelyek modellről modellre javuló színvonalat jelentettek. Egyre több jó tulajdonságot említettem meg a tesztjeimben, hiszen az autók tetszettek. Eggyel nem lehetett megvádolni a Kiát: azzal, hogy izgalmas formatervű autókat gyártanának. Ez még a magyar kéz által tervezett c'eedre is igaz, amely csak egy árnyalatnyival volt izgalmasabb jelenség, mint egy jellegtelenségéről híres ezüstmetál Corolla Sedan.

A Soul kitör a szürkeségből, új érzéseket kelt

Értékelem, ha egy gyártó egyedi autót tervez. Már-már unalomig ismert formák mellett mindig üde színfolt egy extrém vonalvezetés, még akkor is, ha esetleg nem világmegváltó szépség. A Fiat Multipla például a rondaságához képest szédítően jó autó volt, és nem tűnt el az utcaképben.

A Kia Soul jelenség első látásra nagyon megfogott. Végre a Kia sem az unalmas sémák mentén halad, hanem előállt egy divatot teremtő bátor formával. Azt gondoltam, hogy minden garantált a sikerhez, hiszen a c'eed kiváló autó, a Soul pedig már különleges is. Ha a kettőt kellően hatékonyan összegyúrják, akkor egy olyan autó születik, amelyből nem szívesen szállok ki. Nem így történt: a Soul egy hét után sem fogott meg. Bár a Soul stílusába könnyebb beleszeretni, az ismerőseimnek továbbra is százszor inkább a c'eedet ajánlom, hiszen sokkal praktikusabb választás.

Pirosban még izgalmas a műszerfal, feketében azonban már nem nagy élmény

Nem tudom megmondani, mit vártam a Soultól, de az biztos, hogy ennél többet. Egyrészről a reklámokról, fotókról úgy tűnt, hogy ez egy aranyos kisautó, de amikor mellette álltam, sokkal inkább azt gondoltam, egy kicsinyített SUV. Kicsit túl nagy, nem annyira édes, de ez akár még pozitívum is lehetett volna, hiszen jobban elférni benne. A gyakorlat ezt nem bizonyította. A vezetőülésben az én méreteimmel lehetetlen kényelmesen ülni. Amikor kellően messze ülök a pedáloktól, a kormányt nem érem el, hiszen csak magasságában állítható. Ilyenkor a váltókar is egy kicsit messze van, ráadásul a vezetőülés mögött alig marad lábtér. Ezért érdemes közelebb ülni, de az meg kényelmetlen. A fej- és a válltér egészen jó, de az autó méreteihez képest nekem a csomagtartó mérete sem tűnt nagynak. Azért a legtöbbször ez is bőven elég.

Bár nem szeretem ezt írni, de valahogy nem volt jó érzés a Soult vezetni, legalábbis nem annyira jó, mint amit vártam. Az üléshelyzet csak egy pont, amitől nem éreztem jól magam az autóban, hiszen a rugózást sem tudnám az egekig magasztalni. Először azt hittem, hogy a teljesen értelmetlen 18-as kerekek miatt ráz, de később a gyengébben felszerelt LX is járt nálunk kisebb felnikkel, és az sem kényeztetett el. Feszesre hangolt, de nem értem, hogy minek, hiszen a kanyarstabilitásától így sem ájulok el. Eleve ezzel a formával nincs esélye, hogy sportos legyen, nem is ez lenne a cél.