Azt gondolom, az ember azért vesz ilyen divatos autót, hogy minden reggel mosoly rajzolódjon ki az arcára, amikor meglátja, amikor beleszáll, és akkor is, ha megy vele. Nekem a meglátásnál még csak-csak rajzolódott valami, de a beszállás után már elveszett az ihlet.
A piros műszerfal, hát hogy is mondjam: érdekes. Aztán rájöttem, hogy ettől legalább izgalmas, ugyanis a gyengébben felszerelt változat fekete belseje annyira unalmas, hogy már fáj. Az meg az egész koronája, hogy a kesztyűtartó, vagy a tárolórekesz belseje ilyenkor is piros, ami már számomra ízléstelen.
Amennyire mutatós a Soul kívülről, annyira spórolós belül. Ugyanazok az kevésbé jó minőségű műanyagok, mint a kisebb modellekben, de azokhoz ez illik, ide már kevés. Semmi ötlet, illetve ami van, az kicsit mosolyt csal a számra. A tizenéves diszkóba járós, menőzni akaró fiatalokon kívül kinek számíthat az, hogy villog a hangszóró. Sőt, még állítani is lehet. Barátaim ezt nevezték parasztvakító extrának, én azonban nem mondhatok ilyet.
Alaphelyzetben 340 literes a csomagtartó
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A tolatókamera is jó ötlet, de engem inkább zavart, hogy a belső tükör egyik szélében látom a képét. Túl kicsi a kijelző, jobb lenne, ha a középkonzolon lenne egy nagy. Ez azért is pozitívum lehetne, mert akkor modernizálódhatna a mostani hifi, egy sokkal komolyabb érintőképernyős felületre. A hangminőségtől sem ájultam el, tehát még lenne hová javulni. Ez csak a hifi, de valahogy mindenben hiányzott egy kis csúcstechnika. A merész formaterv mellé kis modernizáció is jól esne. A műszerfal számlapja is kicsit jellegtelen, de a kormány például tetszett, bár a bőrkormány olyan hatású, mintha műanyag lenne.
A Soul számomra tehát egy kicsit aránytalan autó, olyan mintha a merészség, a vagányság elfogyott volna a külső formánál. Nem hozott lázba, és nem igazán szerettem vezetni. Ebben a 1,6 literes benzines motor sem sokat segített, hiszen a papíron 126 lóerős erőforrás keveset mutatott. Persze normál közlekedésre ez is tökéletesen alkalmas, de elsősorban autópályán kicsit vérszegény. A váltó áttételezése pedig nem túl hosszú, de valahogy hiányzik az erő. Az első tesztautó még bejáratós volt, de utána a kisebb kerekekkel felszerelt többet használt sem tépte ki magát a kezeim közül. Ebben mondjuk szerepet játszhat az, hogy az autó nem olyan kicsi, amilyennek látszik, és a légellenállása sem lehet varázslatos.
A világ legértelmetlenebb extrája: villogó hangszóró
Nincs mit tenni, a Soul nálam megmaradt egy különc doboznak. Szép, különleges, de ezerszer inkább ülnék hetekig egy Pro c'eedben, mint ebben. Ha valaki divatos kis városi dobozt akar venni, bátran nézze meg, hiszen nem rossz autó ez, csak nekem csalódás. A hét év garancia ehhez is jár, ez is szempont lehet a vásárlásnál. Ha valaki az élményt is keresi, akkor jelzem, hogy azóta ültem már a Kangoo Be Bopban, ami ezerszer nagyobb élmény. De érdemes még elolvasni Gulyás úr fejtegetését is, amit a konkurens C3 Picasso bemutatásakor hozott össze, hiszen oda Soul dízellel ment.
Az EX-et értem Végre! - fejeztem ki tömören, mennyire támogatom a Kia fejlődési irányát, amikor megláttam a Soult az első képeken. Számomra ugyanis a - nem kevés marketingmunkával - a megbízhatóság szinonimájává lett Toyota Corolla is inkább rém-, mint békés álmaimban tűnik fel. Hiába a műszaki tartalom és az üzembiztos működés, ha reggel, a kocsi felé közelítve nem elmosolyodom, hanem visszafekszem aludni.
Először én is a jól felszerelt EX verziót próbáltam; nekem tetszettek a Vida kolléga által megmosolygott extrák, amilyen például a villogó hangszóró. Tessék mondani egy dolgot, ami egyedi jellemzője valamelyik korábbi Kia-modellnek - na ugye. A Soulnál nem kell gondolkodni. Semmi értelme, persze, de hát az X6-os BMW-nek sincs értelme, mégis szeretjük. Azt pedig kifejezetten értékeltem, mennyire komolyan vette a Kia ezt a komolytalan részletet: külön kapcsolót helyezett a kormányoszlop jobb oldalára, ahol a lelkes Soul-tulaj állíthatja a villódzás jellegét. A Soul ráadásul olyan érzést tud kelteni, amilyet utoljára az egyik bohón megvásárolt szerelemautóm tudott, amikor a kellemes, 16-os, ballonos téli gumik után megkapta a 18-as kerekeket /45-ös nyári gumival. Majdnem sírtam. Valószínűleg nincs jobb ennél tükörsima autópályára, én viszont valószínűleg továbbra sem tükörsima autópályákon fogom töltetni kilométereim java részét. Ha mégis, akkor pedig nem egy Kia Soullal. A másodszor próbált gyengébb, LX felszereltséghez 16-os kerekek járnak. Persze, hogy sokkal jobbak, de nem annyira, amennyire vártam. A Soul így is a vártnál keményebb felfüggesztésű, nem igazán kényelmes. Ha pedig már itt tartunk, én is megemlítem a rosszul beállítható vezetési pozíciót - nincs mentség arra, hogy egy négymilliót közelítő árú kocsi kormánya nem állítható tengelyirányban. Nem különlegesen jó autó a Soul, egy villogó hangszórós, színes műszerfalas kivitel viszont van olyan karakter, hogy megértsem azt, aki beleszeret, és nem kopogtatja a kemény műanyagokat, hanem boldogan autózik kedvencével. Egy sötétbelsős, amúgy jól felszerelt, de az EX-hez képest puritán Soulból azonban éppen annyi hiányzik, amennyit a külsejét látva remélünk tőle. Féjja Zsolt |
Műszaki adatok |