Majdnem megvett - BMW Z4 sDrive 35i

Két dolog van, amiért hajlandó lennék 22 millió forintot kifizetni. Az egyik egy jó lakás, a másik pedig egy bitang jó sportkocsi. Sajnos az új Z4-es egyiknek sem felel meg, pedig nem volt messze tőle. Az ereje és a hangja azért levett a lábamról.

Gondolták volna hogy két hölgy ennyire gyönyörű roadstert tud alkotni? A belső térben sem fogyott el a lendület
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Pár hete ott álltam a BMW Magyarország parkolójában, és együtt csodáltam az új Mini Cabriót, meg az új Z4-est. Mindkettő háttal állt nekem, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy igazából melyik kéne. A Mini tipikusan csajos autó, még akkor is, ha a Cooper S egy egészen élvezetes sportkocsi. A korábbi Z4-ről viszont nagyon szép emlékeim vannak, de ez az új, ott hátulról szintén csajosnak tűnt. Túl lágyak a vonalai, sehol egy kis agresszivitás, oda a régi varázs. Szerencsére ezután előrementem, és megnyugodtam: az új Z4 is egy gyönyörű autó, csak éppen nem annyira vadállati, mint saját korában az elődje.

Így csukódik a tető, 20 másodperc a komplett művelet

Akik ismerik az új Z4 történetét, azok már tudják, hogy miért tűnhet túl nőiesnek az új modell: két nő tervezte. Meglepő fejlemény egy sportkocsinál, hogy a bajorok végül két hölgy kezébe adták a gyeplőt - erre még nem volt példa, de most így történt. Igazából a kocsi farán kívül sok kivetnivalót nem találni a formatervben, sőt az egyik legszebb BMW, ami mostanában kirepült a gyárból. Az arányai kicsit eltúlzottak, hiszen olyan hosszú az orra, hogy távcsővel kell keresni, de összességében mégis csodálatos. A belső tér klasszikusokat idéz, miközben a technikai arzenál is ott bújik a gombok mögött. Navigáció, szuper hifi, bőrülés, minden van, még tévé is, bár sosem néztem. Ebben a témában azonban Féjja kolléga biztosan bővebben kifejti véleményét, ezért én inkább gyorsan áttérnék egy hozzám közelebb álló másik nézőpontra: mennyire jó sportkocsi az új Z4?

Hátul túl lágyak a vonalak, innen nőies lett

Egy roadsternek - legyen az bármilyen - mindig a vezetési élményről kell szólnia. Persze a nyitható a tető külön extra, de ezek mind alacsony, széles sportkocsik lennének, amelyekben még kabriózni is lehet. Sokkal extrémebb feltételeknek akarnak megfelelni, mint egy hagyományos nyitott tetős autó - ez egy más világ.

Van egy jó meg egy rossz hírem. Kezdjük a rosszal: nincs és nem is lesz új Z4 M. Ezt a mondatot még ma is megkönnyezném, ha nem tudnám, mi a kínálat csúcsa. A BMW importőre sem bízta a véletlenre, hogy az autóról milyen emlék maradjon, ezért a tesztautóba az utóbbi idők legjobb soros hathengeresét, a duplaturbós háromliteres benzinest rakták. Tehát nincs M, de a 35i csupán 37 lóerővel ad kevesebbet, miközben a két turbónak köszönhetően minden fordulatszámról elemi erővel húz. És ez jó hír, hiszen sokkal inkább kiautózható a tudása, mint a régi M-é.

Menetteljesítmények terén majdnem tudja a régi Z4 M szintjét, de kanyarokban kiderül, nem annyira jó sportkocsi

A tesztautó több szempontból tökéletes alkotás ebben a kategóriában: volt, amikor már azt hittem, hogy amíg élek, ilyet akarok majd, de végül mégsem kéne. Sajnos már az első beindításnál elveszi az ember eszét, hiszen a fergetegesen jó motort olyan kipufogóval párosították, amitől az összes hangfetisiszta sírva könyörög még egy gázfröccsért. Olyan őrjítő reccsenéssel indul be a Z4, ami után már nem is akar kiszállni az ember, sőt nagyon menni se, csak egy helyben nyomogatni a gázpedált. A gyorsításra még jobban előtör állati énje, a váltásoknál már eufóriába kerget - a csúcs-Z4 már a hangjával megvett magának. A motorról több tesztben is írtuk, hogy ezzel a karakterrel tökéletes, míg az új duplakuplungos váltó meg olyan, mint a legjobb DSG-k. Gyors, határozott és okos, gyakorlatilag nem is kéne kézi módnak lennie. De van; a váltókar mozgása logikus, hiszen az úgy működik, mint a szekvenciális váltó. Előre tologatva visszavált, hátrahúzva felfelé, könnyű a kezelése. A kormányon található kis fülek azonban ellentmondanak minden logikának, hiszen nem csak húzni lehet őket, hanem előretolni is. Azt gondolom, azért van ez így, hogy egy kézzel kormányozva is tudjon valaki mindkét irányba váltani, de akkor sem tetszik. A váltó ettől függetlenül hibátlan, így megvan a mód, hogy a motorban szunnyadó hatalmas erőt élményszerűen kiautózzuk.

Nem duzzognék

Igaz, hogy én a számítógépem előtt töltöttem azt a 24 órát, amit Vida Jani a Nordschleifén, meg valamiért az M3-ashoz hasonló tesztautók is hozzá keverednek, amikor nálunk vannak - sportautó-szakértelem terén tehát messze nem érem el megbecsült kollégám szintjét -, de azért átlagos képességű autós újságíróként megjegyzem, léteznek emberek, akik elviselnék az önsúlyt, a szelet és még a futóművel is megbarátkoznának. Például én.

Ha a saját versenypályámhoz keresnék saját sportkocsit, az nyilván nem ez lenne. A Z4 vásárlói azonban valószínűleg nem az overallban izzadó autóversenyzők közül kerülnek ki, hanem a nagy teljesítményű, gyönyörű és stílusos roadsterek - nem mellesleg jómódú - rajongóinak táborából. Az ő igényüket pedig magas szinten kielégíti a Z4, és nem azért, mert nekik bármi jó, vagy mert úgysem értenek a rendes autókhoz. Sokkal inkább azért, mert a Z4 nagyon jó kocsi, és aki nem pályagépet keres benne, nem fog csalódni.

A több mint 300 lóerős motor értelme nem az, hogy rekordokat fussunk, hanem hogy a kis BMW városban és autópályán is kilőhessen az élet napos oldalát kereső utasaival. A már leírt (egyébként leírhatatlan) hangja, a képeken is lenyűgöző arányai és a magas szintű technikai tartalom nem elfogadható, hanem tökéletes választássá teszi azok számára, akik hasonló kategóriájú autót keresnek.

Féjja Zsolt