De akkor miért írtam azt korábban, hogy mégsem kéne? Három okom van rá.
A régi Z4 nem volt túl nagy autó, ezért megértem, hogy az új nagyobb lett. Az idei nürburgringi versenyen mindig csodálkozva néztem, hogy a mi 1-esünk tengelytávja hosszabb, mint a Z4 M-é. Kis dugónak tűnt a régi, ezért megértem, hogy nagyobb az új.
A 15 centiméteres hossznövekedés szerintem teljesen fölösleges, hiszen attól csak orra lett a hosszabb, már-már aránytalanul. Az ötcentis szélesítés jól áll neki, valamint a fémtető alkalmazása miatt egy kicsit alacsonyabb is. Ettől egy fokkal még jobb a kiállása, van viszont egy adat, amivel nagyon rosszul áll: a tömege. A 35i hivatalosan kereken 1,6 tonna, a tesztautó a jobb felszereltség miatt még egy kicsivel több is. A régi Z4 M viszont csak 1485 kg volt, vagyis az új 120 kilóval nehezebb. Ha a 3.0Si nézzük, akkor már 220 kilóról beszélünk - a tömegnövekedés pedig egy sportkocsinak sosem válik előnyére.
A klasszikus sportkocsik hangulatát idézi a belső tér, csak éppen rengeteg elektronikával teletömve
Ez alapvetően nem lenne negatív tényező, de ha hozzátesszük, hogy az új Z4 futóműve sem a legjobb az általam próbált BMW-k közül, akkor már világosodni kezd, miért nem tetszik sportkocsiként a Z4. A három állásban variálható M-es futómű ugyan segít kicsit a problémámon, de az autó egyik állásban sem tudta azt, amit kanyarban elvárnék tőle. Normál módban bután himbálózik, ami a rossz magyar utakon még jól is jöhet, ha valaki csak krúzingolni akar, de sportos haladásnál zavaró. Sport módban már kicsit feszesebb a futómű, kevesebb a kormány rásegítése, érzékenyebb a gázpedál, de a Sport + módban tetszett a legjobban. Ilyenkor már határozottan más elvek alapján vált a váltó is, sőt az ESP-t pedig kikapcsolja. Ez tehát némi veszélyt is magában hordoz, de legalább egy szűk kikanyarodás után az ESP miatt nem torpan meg azonnal az autó. A Z4 35i futóműve, kanyarstabilitása is kicsit tompább lett - ez az autó is puhul, akár csak a többi sportkocsi, de ez nem von le abból, hogy a motorja, váltója és a hangja káprázatos.
Ennél jobb motort nehéz lett volna választani, a hangja meg egyszerűen csodálatos
A második negatívum, amiért nem vennék Z4-et, az a szélvédettség. Nagyon rég ültem olyan kabrióban, amiben ennyire zavart volna a menetszél. Lehúzott oldalablakoknál már 80 környékén erős a légmozgás, de felhúzva is csak maximum 120 km/óráig esett jól, hogy nyitva van a tető. Azt sem értem, hogy az ülést lehet fűteni, de nem lehet szellőztetni, pedig a vajszínű bőrbe sem nehéz beleizzadni a tűző napon. Ha a szélvédettségről van szó, mindig felvillan bennem az Audi A3 kabrió emléke, amelyben 130-nál semmilyen szélzajt nem lehetett tapasztalni, és amely még az Audikat nem igazán kedvelő BMW-s barátom szerint is kivételesen jó autó. Az persze nem roadster.
Van még egy ok, amiért nem venném meg a tesztautót: ez pedig az ára. Az alap 23i 12 millió forint, de a tesztelt 35-ös már 16,2 millió. A duplakuplungos váltó még 700 ezer, az adaptív M futómű 360 ezer, a profi hifi is 300 ezer fölött van, és akkor még jönnek az olyan extrák, mint a bőrülés elektromos mozgatással, a tempomat, a navigáció, a tévé. A végösszeg a 22 millió forintot verdesi.
16,2 millióért már elvihető a 306 lóerős motorral. Jól felszerelve már 20 millió felett van
Két dolog létezik, amiért adnék ennyi pénzt: egy jó kis lakás egy hangulatos helyen, a második pedig életem legjobb sportkocsija. A Z4-es lakásnak kicsi, sportkocsinak meg kevés. Közel áll a tökéletes műalkotáshoz, de egy pár apró részlettel elvette a kedvem. Úgy is mondhatnám, hogy ennyi pénzért többet vártam, de fogalmazzunk csak úgy, hogy nem találtam meg benne az igazit. Ha valaki nem olyan futómű- és kanyarsebesség-mániás, mint én, akkor nála nagyobb eséllyel jöhet szóba, bár akkor is ott a tény, hogy kabrióként nem túl jó. A keménytetőnek hála viszont az év minden napján használható.
Műszaki adatok |