Mindennapos kép, hogy a belső sávban hosszú kocsisor megy, miközben a külsőben több száz méterenként halad egy-egy jármű. (Háromsávos szakaszon ugyanez: a belső két sávban sűrű forgalom, a külső szinte üres.) Szabály szerint akkor húzódhatnánk át a bal oldali sávba, ha éppen előzünk valakit.
Mégis mindenki jó előre felkészül, így zsúfolt lesz a belső sáv, lelassul, és a végén már a jobb oldali sávban jobban lehet haladni. Jobbról viszont tilos előzni! Ha valaki kevesebb mint 130-cal a jobb oldali sávban halad folyamatosan, az teljesen szabályosan közlekedik; összefüggő kocsisor esetén indokolatlan is lenne a folyamatosan hirtelen lassításra kényszerülő bal oldali sáv sebességingadozását lekövetni, előfordulhat tehát, hogy jobbról elhalad egy belső sávban, lassabban menő jármű mellett. Ilyenkor fokozott figyelemmel kell közlekedni, nehogy valaki hirtelen kivágjon a lassabb sávból.
Ha nincs dugó, akkor elvileg egyszerű lenne az előzés, csupán a visszapillantó tükör használatának fontosságát kell hangsúlyozni. Nem elég belepillantani, hanem meg kell állapítani a belső sávban érkező sebességét, és persze gondolni kell a holttérre is. Ne kényszerítsük jelentős fékezésre a nálunk gyorsabban érkezőt, inkább várjuk meg a megfelelő alkalmat. Ezzel ugyanis nem veszítünk sok időt, viszont nem okozunk balesetveszélyt. Próbáljunk meg nagyobb sebességkülönbséggel előzni, így sokkal kevesebb ideig tartózkodni a bal oldali sávban.
A vészjelző telefonokat, ha baj van, csak fel kell venni, és automatikusan helyi autópályakezelőhöz kapcsol
Az autópályán a legtöbb konfliktus a sebesség megválasztásából adódik. Ha valóban hatékony közlekedésre akarjuk használni az autópályát, bele kell törődnünk, hogy nem a mi hatáskörünk mások sebességét meghatározni. Elvileg az mehet fel az autópályára, aki sík úton önerőből 60 km/órás sebességre képes. Tehát a kispolszki és a Trabant ugyanúgy jogosult az autópályát használni, mint egy szupersportkocsi.
Rengeteg olyan autóssal találkozni, aki 130 körüli tempóval halad folyamatosan a belső sávban. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez szabálytalan, még akkor is, ha ennyi a maximálisan megengedett sebesség. A sebesség mérése és betartatása nem a mi dolgunk, ne is próbálkozzunk ezzel, feltartva a mögöttünk villogó, integető, sbességtúllépésre készülő autóstársunkat. Elsődleges elv a jobbra tarts, azt meg mindenki maga döntse el, hogy mennyire siet.
Ennek megítélésében segít vezetéstechnikai oktatónk keretes írásunkban, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy minél gyorsabban megyünk, annál hosszabb a fékút, és a reakcióidőnk alatt is egyre hosszabb utat teszünk meg tétlenül. Ezért nem szabad letolni az előttünk haladót - ha az véletlen fékezésre kényszerül, akkor biztosan belemegyünk. Németországban keményen büntetik is azokat, akik túl agresszíven vezetnek, nálunk általában sebességmérésben merül ki az autópálya rendjének betartatása.
Közlekedés az autópályán Amennyiben az útvonalak típusa szerint vizsgáljuk a közúti közlekedési baleseteket, az autópályán bekövetkezett szerencsétlenségek alig 2-3%-kal vannak jelen a statisztikákban (2007-es, 2008-as adatok alapján). Azaz arányaiban nézve jóval kevesebb baleset történik a gyorsforgalmi utakon, mint más útszakaszokon. A nagyobb sebesség azonban magasabb kockázatot is magában rejt, ezt nagyon jól jelzi a statisztikákból származó adat. Éppen ezért autópályára érve is legalább akkora figyelemmel kell a volán mögött tartózkodnunk, mintha lakott területen belül járnánk - vagy még annál is nagyobb figyelemmel. Alkalmazkodjunk a forgalom ritmusához - ne tolakodjunk, ne toljuk le az előttük lassabban haladót -, és ne csak testben, de lélekben is legyünk jelen a volán mögött! Sajnos a monoton utazás eltompítja az embert, de oda kell figyelni arra, hogy a vezetés ne csak a szükséges rossz legyen, amit telefonálással vagy egyéb tevékenységgel ütünk el. Hosszabb utazás esetén iktassunk be pihenőket, mert még mindig jobb, ha később érünk oda, mintha egyáltalán nem. Csak a pihent, nyugodt, stresszmentes, koncentrált elme képes az elfogadható teljesítményre. Az emberi reakcióidőn nem vagyunk képesek javítani, viszont figyelmetlenséggel vagy fáradtsággal rengeteget lehet rajta rontani. Megfelelő sebesség Amennyiben az emberi tényezőket teljesítettük, a következő fontos összetevő a megfelelő sebességválasztás lesz. Sebességünket mindig igazítsuk hozzá a pillanatnyi körülményekhez, legyen szó bármilyen évszakról. A hazai autópályákon maximálisan megengedett 130 km/órás sebesség csak jó látási viszonyok és száraz aszfalt esetén lehetnek érvényben. A külső hőmérséklet csökkenése, a hó, az eső, a köd, esetleg az autópályára szálló füst az esetek többségében nem egyik pillanatról a másikra, nem előjel nélkül érkezik. Ilyen esetekben csak jócskán lecsökkentett sebesség mellett közlekedhetünk tovább biztonságosan. A romló látási viszonyok azt jelentik, hogy adott esetben olyan akadály tűnik fel előttünk, amely előtt képtelenek leszünk megállni, sőt még a fékezésre sem lesz esélyünk. Ugyanis 130 km/órás sebességgel haladva 36 métert tesz meg járművünk az egymásodperces normál emberi reakcióidő alatt. Amennyiben ezt a 36 métert sem látjuk be, sem kikerülni, sem lassítani nem lesz esélyünk egy akadály előtt. Ügyeljünk a megfelelő lámpahasználatra, hogy a látni és látszani elv ilyen helyzetekben is érvényesülhessen. 100 km/órás sebességgel haladva a reakcióidő alatt megtett út 28 méter lesz, és jó tapadási viszonyok mellett nagyjából 40 méter alatt megállítjuk a járművünket - a sebesség növekedésével ezek a távolságok egyre csak nőni fognak. Százharmincas tempónál 36 méter "gondolkodás" után taposunk a fékre, és úgy 65-70 méter elteltével fog megállni autónk. Összesen tehát 101-106 méter helyre volt szükségünk. Százhatvan kilométeres sebességnél 44 métert töltünk majd az információk feldolgozásával és a döntéshozással, majd további 100-110 méter kell magához a megálláshoz - ez összesen körülbelül 150 méter! Megfelelő követési távolság Itt is a normál emberi reakcióidőt kell alapul vegyük a számolgatáshoz. Az előttünk haladó járműhöz képest 130-as autópályatempónál a reakcióidőnyi út 36 méter. Ha az előttünk lévő fékez egyet, akkor a reakcióidő alatt ennyi utat teszünk meg. Ha ő a fékezés pillanatában megállna, akkor fékezés nélkül belemennénk, hiszen az első egy másodpercben egy átlagvezető csak eljut a fékezés stádiumáig. Szerencsére az előttünk lévő általában ilyenkor is halad még, ezért van esélyünk lassítani, de ilyenkor ő már jóval kevesebbel halad, mint mi, vagyis hamarabb meg fog állni; menthetetlenül belemegyünk, csak jóval kisebb sebességgel. Ezért ennél is nagyobb követési távolságot kell tartanunk; körülbelül kétmásodpercnyi (70-80 méter) út a minimum, ami már elég lehet a nyugodt észlelésre, a helyzet értékelésére és a beavatkozásra is. Zakosz Miklós |
Hazánkban azonban nem csak nem tanítanak meg minket rendesen vezetni a jogosítvány megszerzéskor, de a szabályokat sem tartatják be eléggé. A sebességtúllépést következetesen büntetik, a jobbról előzést, agresszivitást csak ritkán, és arra sem fordítanak elég figyelmet a jogalkotók, hogy felkészítsék a vészhelyzetekben tanúsítandóü magatartásra a közlekedőket.
Korábbi cikkünkben próbáltunk utánajárni, mikor reformálják meg a gépjárművezető-képzést, de még elég távoli jövő az, mire egy kis vezetéstechnikai képzés is belekerül az oktatásba. Addig gyakorlatilag orosz rulett, hogy éppen ki halad előttünk, mellettünk, ismeri-e a szabályokat, és egy vészhelyzetre megfelelően tud-e reagálni.
Biztosan nem haszontalan tehát alábbi kis összefoglalónk az autópálya használtával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.
Tippek az autópálya megfelelő használatához 1. Az autópályára felhajtáskor mindig használja ki a gyorsítósáv teljes hosszát, ott gyorsuljon fel a forgalom többi résztvevőjének tempójára. |