Michelisz Norbert éppen a napokban töltötte be a 25. életévét, versenyzői pályafutása azonban meglehetősen későn indult el. Kezdetben ő is csak a különböző számítógépes játékokkal próbálkozott, de ebben a műfajban is felkeltette a hozzáértők figyelmét. 2005-ben Wéber Gábor, akkori kétszeres Clio Kupa-bajnok beajánlotta egy tehetségkutató tesztre, ahol Norbi több fiatalemberrel együtt próbálhatta ki magát. Norbi ezen nem csak lényegesen jobb időt ért el a többieknél, hanem a Clio Kupa élmezőnyének idejét is megközelítette. Nem volt kérdés tehát, hogy versenyautóban a helye - a 2006-ban induló Suzuki Swift Kupa kiváló alkalmat kínált erre.
Első évében megnyerte a Suzuki Kupát, majd a következő évben a Renault Clio Kupát is. 2008-ban így jöhetett a magyarországi csúcs márkakupa-sorozat, a Seat Leon Szuperkupa, ahol első évében éppen csak lecsúszott a bajnoki aranyról. Csapatának hála már 2008-ban elindulhatott a Seat Leon Eurocupon, ahol az év végén zsinórban négy pole pozíciót szerzett, majd megnyerte a monzai futamot. Ennek jutalmaként meghívták a japán WTCC-futamra is, ahol már megmutatta gyorsaságát, de az igazán nagy kiugrásra 2009-ig várni kellett.
Michelisz Norbihoz érdekes viszony fűz: végignézhettem felfedezését, sőt elsőként számoltam be róla, ezután - élete első hazai futamán - a Pécs melletti hegyi versenyén legyőztem.
2007-ben már a Clio Kupában egy csapatban szerepeltünk, de mindketten a bajnoki címért szálltunk harcba. Év elején én álltam jobban, de a végén félelmetes teljesítménnyel ő lett a bajnok. Mégis szívesen gondolok vissza erre az évre, hiszen nagyon jó barátok lettünk, ráadásul egy csapatbajnoki címet is szereztünk. Tavaly már felkerült a nagyok közé, így újra csak a sikereit figyelem, és a tévé előtt drukkolok neki.
Szerencsére jól áll a szénája: futamokat nyer a túraautó-világbajnokság beugrójának szánt Seat Leon Eurocupon, sőt már a bajnokságot is vezeti. De nem ez a legnagyobb esemény az életében, hiszen kedvenc pályáján, Brands Hatchben ismét beugorhatott a nagyfiúk közé, a WTCC-be - ha már ott volt, legyőzte az összes privát versenyzőt, meg néhány gyárit. A Seat Sport főnöke kérte meg, ugyan engedje már el a tavalyi világbajnokot...
Michelisz Norbi egy gyors köre a portói városi pályán
Nagyon érdekelt, ennyi siker után hogyan látja a pályáfutását, jövőjét. A villáminterjúnak tervezett beszélgetés kicsit hosszabbra sikeredett.
Gondolom, mindenki azt kérdezi tőled, milyen volt a WTCC-futamon, profik között versenyezni, de neked már volt egy ilyen kalandod tavaly. Akkor egy számodra ismeretlen pályán, a világ túlsó felén kellett bizonyítanod, idén szerencsésebb lett a "választás". Mennyivel volt ez jobb? Ugyanaz a csapat dolgozott veled?
Teljesen más a helyzet. Tavaly teljesen ismeretlenként utaztam ki egy olyan pályára, amit csak szimulátoron tudtam gyakorolni. Brands Hatch egy álom, ezt a pályát már az életből is ismertem, és a szimulátorban is talán ez a legjobban feldolgozott pálya, rengeteget tudtam gyakorolni. A csapat ugyanaz, sőt a mérnökkel azóta is folyamatos kapcsolatban vagyok. Nagyon jó srác: látom rajta, mindent megtesz, hogy bizonyíthassak, és ez nagyon sokat segít abban, hogy kihozzam magamból a maximumot. Nagyon várta, mikor dolgozhat ismét velem, és a Seat részéről is más a hozzáállás. Idénre megkaptam Coronel tavalyi kocsiját, ami már tényleg csak egy pár lóerővel gyengébb a mostaninál. (Tom Coronel Seattal indul a WTCC-ben, de nem gyári színekben, hanem a Sunred pilótájaként. 2006-ban megnyerte a nem gyári csapatok bajnokságát. - a szerk.)
Ha jól tudom, az autót is felújították, mielőtt tesztelhetted.
Igen, egy teljesen felújított autót kaptam, teljesen új karosszériával. Csak tesztelésre használták, versenyen soha nem ment még. Megkaptam tehát mindent, az autóra már nem foghattam volna, ha nem vagyok elég gyors.
Mondhatjuk, hogy élvezed a Seat Sport bizalmát. Ez a teszt sem egy mindennapi történet, hiszen korábban senki sem kapott gyári tesztlehetőséget a versenye előtt. Nagyon ki akartak már próbálni?
Nagyon sokat segített a verseny előtti teszt, amit a Seat Sporttól külön kaptam. Igen, ilyet még egyetlen Eurocup-versenyzőnek sem ajánlottak fel, de személyesen Puig úr (Jaime Puig, a Seat Sport vezetője) hívott meg, hogy jobban felkészülhessek Brands Hatchre. Tényleg száz százalékosan megadtak minden segítséget, egyáltalán nem volt megkülönbezett státuszban hozzám képest Coronel.
Hogy sikerült a teszt, mi volt a célja?
Alapvetően jól sikerült, az elsődleges cél tényleg a felkészülés volt. Készítettünk egy olyan beállítást, amin már csak finomítani kell Brands Hatchben. És emellett mellesleg tudtam kicsit gyakorolni, ők meg megnézték, hogy a gyári menőkhöz képest mire vagyok képes. A nap végén nagyon meg voltak elégedve velem. Én meg önbizalomtól duzzadva tudtam elutazni Angliába.
Mennyire örültél a pályának?
Nagyon, tavalyról ez volt a kedvenc pályám. Ha választani kellett volna, hogy hol ülnék szívesen WTCC-autóba, Brands Hatchet mondtam volna. Némi szerencse is kellett Portóban, hogy ez összejöjjön. Sőt, inkább úgy mondom, hatalmas szerencsém volt Portóban, de már éppen ideje volt, hogy szerencsém legyen. Tavaly nem egy első helyezést elbuktam defekt, vagy műszaki hiba miatt. Sajnos idén is volt már negatív emlékem, hiszen Brnoban az első futamon az utolsó előtti körben vezető helyről kaptam defektet.
Ahogy hallom, meg is kedvelt a jó öreg Coronel. Nem viselte rosszul, hogy a magyar ifjonc folyamatosan veri a 2006-os privát bajnokot?
Igen, tavaly még más volt a helyzet, akkor még úgy érezte, hogy ő a gyorsabb. Idén azonban már az első szabadedzés után elvonult, nem állt szóba velem. Már érezhette, hogy az nem lesz túl fényes hétvége a számára, ráadásul pont ide hozta el a szponzorait. Az volt a jó, hogy már a szabadedzések alatt is mentünk referenciakört a kopott gumikkal is, és abból is az látszott, hogy sokkal gyorsabb leszek nála. Az első kanyar kivételével mindenhol vertem, általában ugyanott fékeztünk, mégis minden kanyarban hoztam rajta tizedeket, századokat. Tisztán, erőből győztem le, és nem igazán örült ennek.
Az első nap a gyári versenyzők elé kerültél. Hogy fogadták ezt a Seat Sportnál? Nekik mégiscsak a világbajnokság a legfontosabb, abba pedig úgysem tudsz még beleszólni, hiszen nem indulsz minden futamon.
Érzem a Seat Sport részéről a megkülönböztetett figyelmet és a törődést. Jaime Puig már csütörtökön becibált a bokszba, és felajánlotta még két mérnök segítségét. Megkaptam Tiago Monteiro mérnökét még pluszban, meg a versenyzők mérnökeinek a főnökét is. Minden edzés után mennem kellett az adataimmal hozzájuk, segítettek kielemezni az adatokat.
Ettől függetlenül nem számítottak erre. Próbáltak segíteni, de nem gondolták, hogy ennyire elöl leszek. Szerintem utólag ők is meggondolták, hogy érdemes volt-e ennyire támogatni, hiszen így azért sértettem az érdekeiket. Nem tehettem róla, de pont rossz helyen voltam, és mégiscsak én találtam el Yvan Müllert, aki emiatt csak két pontot tudott szerezni a szokásos nyolc-tíz helyett. (Yvan Müller a Seat gyári versenyzője, 2008-as bajnok).
Monteirót ezek után meg is verted. Ő is rosszul viselte?
Érdekes, ő nem. Nagyon jó srác, amennyire azt hinnénk, hogy ex-F1-es versenyző, és nagy lesz az arca, teljesen más. Kedves volt, és abszolút nem zavarta a gyorsaságom. Ő nem annyira gyors, de jól feltalálja magát ebben a közegben, jó marketingfigura, nagyon jól el tudja magát adni, ami ezen a szinten már fontos.
Ahogy tudom, Nicola Larinivel sem vagy rosszban. Ő próbált rád vigyázni? (Larini a Chevrolet pilótája).
Igen, Nicola öccse, Andrea nálunk megy (Zengő Motorsport) a Eurocupban. Ő jön át mindig segíteni, amikor telemetriázunk Andreával. Látja a köreimet, és azt is, hogy gyors vagyok. Ezért úgy gondolom, hogy tisztel, nem bántana. Egyébként ő is nagyon aranyos, ahogy néztem, igazi csapatjátékos.
Ha már itt tartunk: azért magyar csapatodnak elsősorban az a fontos, hogy a Seat Leon Eurocupban te legyél év végén a bajnok. Volt két Európakupa-futamod is a hétvégén, miközben nyilván a WTCC-ben is meg akartad mutatni, hogy mire vagy képes. Volt benned valamilyen fontossági sorrend, nyomás a csapat részéről, hogy az Európakupára figyelj inkább?
Zengő Zoli (a csapat tulajdonosa) próbálta felhívni a figyelmemet arra, hogy a Eurocup az elsődleges cél, de nem voltam biztos abban, hogy esetleg nem ez az utolsó alkalom, amikor WTCC-autóban ülhetek. Hivatalosan tehát az Eurocupra koncentráltunk, de nem hivatalosan azért én minden erőmet próbáltam a WTCC-be beleölni.
Azt láttam rajtad, hogy nagyon nem viselt meg a WTCC-kaland, stresszmentesen tudtad kiadni magadból, amit tudsz, mintha nem is törődtél volna vele. Úgy fogtad fel, hogy ez egy jutalomjáték, aminek minden percét élvezni kell?
Igazából egy hullámvasút volt. A WTCC időmérőig az Eurocup volt a fontos, arra koncentráltam. Aztán az időmérő olyan jól sikerült, hogy még lelkesebb lettem. Jó lett volna felmenni nyilatkozni a legjobb privátként Priaulx-val, Huffal, Menüvel, de helyette át kellett ülnöm a eurocupos autóba, és megnyerni a versenyt.
Valljuk be, a WTCC-futamok nem éppen álomszerűen alakultak. Az elsőben csodálatos helyről rajtoltál, aztán két kanyar múlva vége lett. Lehet, hogy életed egyik legnagyobb eredményétől estél el.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, számítottam rá, hogy nem fogom túlélni az első két kanyart. Gondoltam, hogy olyan lesz, mint tavaly az első Eurocup-futamon: letolnak, kiszorítanak. Nyílván az is benne volt, hogy én senkinek a versenyét, bajnokságát nem akartam elrontani, de ha látják rajtad, hogy óvatos vagy, akkor egyből ki is használják.
Ez történt. Lelkileg is megtörtek? Ugye másfél óra múlva ismét futam volt, arra ismét oda kellett állnod. Az első futam szerencsétlen ütközése miatt az már teljesen biztos volt, hogy addig nem tehetsz semmit, míg Yvan Müller el nem megy melletted. Hogyan álltál ehhez a futamhoz? Újra fel tudtál pörögni?
Igen, már a rajtnál úgy próbáltam indulni, hogy lehetőleg Yvan lerajtoljon. Ennek hála elment az egyik Volvo is, meg mindenki, így egyből a mezőny végén találtam magam, de nem nagy lemaradással. Már a futam előtt eldöntöttem, kockáztatni fogok, szerettem volna futni egy jó versenyt. Sajnos a nyolcas kanyar után kimentem egy előzésre, de a mellettem lévő autó pont kitakarta a Safety car táblát. Előttem Engstler annyira megijedt ettől, hogy nyomott egy satuféket, én meg egy kicsit lekoccoltam. Éppen csak összeértünk, neki nem is lett semmi baja, de nekem kitört a jobb első futómű. Nagyon sérülékeny ez a Seat.
Utána mi történt?
Bementem a bokszba, leszedték a kereket és azt mondták, nem lehet megcsinálni ennyi idő alatt. Aztán én mondtam, hogy nem szeretnék most kiszállni egy pár percig, át akarom gondolni, mi történt. Szerintem látták rajtam, hogy nagyon magam alatt vagyok, ezért megpróbálták megjavítani. Majdnem tökéletesre össze is rakták, csak a kormány állt ferdén. Hat körre visszaküldtek, hogy fussam meg a privátok között a leggyorsabb kört, azért is jár egy pont. Visszamentem és ez sikerült is.
Összegezve a hétvégédet, elég felemás kép alakul ki bennem. Életed legsikeresebb Eurocup hétvégéjén vagy túl, ezzel át is vetted a vezetést a bajnokságban, de a WTCC nem sikerült. Örülsz vagy szomorú vagy? A magyar csapatod és a Seat Sport hogyan reagált a teljesítményedre?
Ha magamból indulok ki, akkor, ha 100 pontot lehet adni egy hétvégére, én 95 pontot adnék erre. Nyílván a WTCC-futamok nem sikerültek, de azt elérntem, amiért kimentem. Bebizonyítottam, hogy versenyképes vagyok a gyári pilótákkal szemben, ami sokkal jobb, mintha csak átlagosan gyors lettem volna két 15. helyezéssel a futamban. Mondhatták volna, hogy ügyes vagy, de nem látszik az átütő erő. Nem akartam a többi eurocupos vendégpilótával azonos teljesítményt nyújtani, annál jobbra volt szükség.
A Eurocup fantasztikusan sikerült, pedig néha én is kételkedtem benne. A WTCC-autóból visszaülni nem egy szokványos érzés, hiszen ez az autó puhább, komfortosabb a WTCC Seatnál. A WTCC időmérő után kicsit féltem is, hiszen csak két bemelegítő köröm volt arra, hogy visszaszokjak a saját autómba. Sikerült, sőt vasárnap is elég sokat tudtam feljönni. Külön örülök még annak, hogy úgy érzem, végre esőben is jól be tudtam állítani az autót, és én is rengeteget fejlődtem, így már az esős versenyeken is nagyon erős a tempónk.
Ha már itt tartunk, elmondhatnád, hogyan lehetséges, hogy mióta Seatban ülsz, rengeteget fejlődtél. Wéber Gabi is ezt említette meg sikered kulcsának, amikor rólad beszélgettünk. Minek köszönhető ez? A csapatnak, a mérnököknek, a szimulátorozásnak? Érzed már, hogy lassan eljutsz a teljesítőképességed határáig, vagy még mindig sok tudsz javítani? Egyáltalán vannak még gyengéid?
Gyengéim? Jó kérdés: mit válaszoljak erre? Úgy érzem, hogy még mindig nem kezelem kellően jól a verseny közbeni helyzeteket, hiányzik a rutin. Én is érzem magamon, hogy sokat fejlődtem. Szerencsére közben megmaradt a nyugodtságom, hogy nem stresszelem túl a helyzeteket, de ez inkább az erősségem, és nem erre voltál kíváncsi.
Akkor máshogy kérdezem. Mentünk együtt egy bajnokságban, néztelek már eleget versenyen. Régebben elsősorban a kigyorsítás volt az erősséged. A féktávokon sokat fejlődtél?
Igen, tavaly rengeteget segített, hogy egy csapatban mentünk Wéber Gabival, ott volt referenciának, aki szerintem elég jól fékez. Gabinak a féktávjai nagyon erősek, év elején alapos lemaradásban voltam tőle, de úgy érzem, tavaly év végére sikerült behozni magam.
Melyik számít többet? Tavaly Wéber Gabival mentetek együtt, idén nélküle mész, de egyszerre három bajnokságban. Azt látom, hogy ettől a rengeteg versenykilométertől magabiztos lettél. Jól érzem?
Igen, én is ezt érzem magamon. Persze a tavalyi közös munka is rengeteget segített, de egy idő után már a saját lábamon is meg kell állnom. Persze hiányzik, hogy nem tudom a telemetriámat összehasonlítani az övével, de nagyon sokat segített ez a rengeteg versenykilométer, hiszen bizonyos dolgokat csak éles versenyben lehet tanulni. Nagyon jót tett nekem ez a sok bajnokság.
Akkor másnak is ezt ajánlanád, ha komoly nemzetközi karrierre vágyik?
Igen. Eddigi pályafutásom mindig nagyon szerencsésen alakult. Volt nagyon erős ellenfél, akihez mérni tudtam magam, volt hová fejlődni. A lépcsőkre is szükség volt, ahogy egymást követték. A Seattól kicsit tartottam, hiszen Gabi és Kiss Norbi nagyon erős ellenfélnek látszottak. Úgy voltam vele, ha velük nem sikerül harcolni, akkor abba is kell hagynom, hiszen nincs értelme mindig a második, harmadik helyen behozni az autót. Aztán sikerült őket néha megverni, egyre nőtt az önbizalmam, és a végén kevésen úszott el a bajnokság.
Michelisz Norbert, Wéber Gábor és Kiss Norbert
Ha már ezeket a neveket emlegeted: milyen csapat lenne egy Kiss, Wéber, Michelisz trió a Eurocupon? Van még a magyar mezőnyben olyan, akinek szerinted lenne ott keresnivalója? Nem csak a Seat Kupából, hanem a teljes mezőnyből.
Hát Gabinak és Norbinak abszolút ott a helye. Nyílván most én többet ülök az autóban, de szerintem némi gyakorlással ők is ezt a szintek tudnák hozni. A másik kérdésre két név jut eszembe: az egyik Hatvani Bálint, aki a megfelelő háttérrel nagyon gyors tud lenni, a másik pedig a tiéd. A Suzuki Kupából azért nem mondok neveket, mert szerintem, aki abban gyors tud lenni, nem biztos, hogy nagy autóval is gyors. Ilyen szempontból a Clio sokkal nehezebb eset, azzal talán még nehezebb gyorsan menni, mint a Seattal. A Suzuki élmenői közül is biztos van egy-két név, aki a Seatban kis gyakorlással jó lenne, de jelenleg én azt mondom, hogy Kiss Norbi, Wéber Gabi, Hatvani Bálint és Vida Jani kint is versenyképes lenne.
Mennyit számít nálatok, hogy nagyon tudtok autót állítani? Mind a hárman nagy szimulátorosok vagytok, mennyit ér az ott szerzett rutin?
Hát az rengeteget jelent, hogy magunkra tudjuk állítani az autót. A szimulátorokban annyi a baj, hogy rengeteget lehet állítani, de az igazi finomállításokat csak az életben lehet megtapasztalni. Teljesen más, ott érezned kell, milyen legyen az autó. Ilyen téren tavaly sok minden változott, hiszen év elején még Gabival egyforma beállítást használtam, aztán az év közepétől más irányba mentünk. Máshogy is vezetünk, ezért szükség volt erre, és be is jött. Egyre jobban éreztem az autót, és jöttek az eredmények is.
Ha valaki jó versenyző, az még nem elég, az autót be is kell tudni állítani. Ez nagyon nehéz: azt kell megérezni, hogy amit te jónak érzel, az gyors is legyen. Ebben rengeteget segít a telemetria. Év közben ebben is sokat fejlődtem, azt hiszem, most már ez is megy.
Beszéljünk a jövőről? Szinte már kötelező megnyerned a Eurocupot. Mi jöhet még?
Hát, most azon az úton haladok, hogy valamilyen módon jövőre be tudjak ülni egy WTCC-autóba. Nyílván még nincsenek konkrétumok, de szeretnék legalább egy privát csapatba bekerülni, ha a gyáriba nem sikerült. Sajnos ez nem csak attól függ, hogy valaki jó versenyző-e, itt már számít a politika. A magyar piac kicsi ehhez, de szerencsére már idén is olyan a támogatói hátterem, hogy az európai piacra koncentrálhatunk.
Idén már mondhatjuk, hogy profi háttérrel mész. Ezek szerint jövőre még tovább tudtok fejlődni?
Úgy gondolom, a csapat már felnőtt a feladathoz. Ha megnyerjük a Eurocupot, azzal bebizonyítjuk, hogy készek lennénk egy nagyobb kihívásra is. Inkább az anyagi háttér a nehezebb eset, hiszen a WTCC sokkal többe kerül. Annak nagyon örülök, hogy idén egy abszolút korrekt főtámogatóm van, ott állnak mögöttem, ami rengeteget segít a sikerek elérésében. Az is jó dolog, hogy ez egy dinamikusan fejlődő európai cég, így talán más külföldi cégek is meglátják bennünk a lehetőséget. A WTCC azonban ennél is többet követel, marketingrészről sokat kell fejlődnünk, fejlődnöm. Nem elsősorban magyar megjelenésekre gondolok, európai szinten kell eladhatónak lenni. Be kell kerülni a WTCC körforgásába, és megtalálni olyan szponzorokat, akiknek ez a bajnokság fontos.
Ha összejönne a nagy kaland, vagyis egy WTCC-idény bármilyen formában, akkor csak ott mennél, vagy akkor is egyszerre több bajnokságban?
Nem, a WTCC mellé már szerintem nem fér el más. Az annyi koncentrációt, edzést, figyelmet igényel, ami mellé nem férhet be más bajnokság. Persze régi álmom, hogy hosszú távú versenyeken is indulhassak, például a legendás Nordschleifén, de ez csak egy verseny egy évben, tehát szerintem bevállalható.
A cikk szerzője autóversenyző, a Renault Clio Kupa 2008-as bajnoka, az [origo] autó rovatának munkatársa.