Markáns, de nem agresszív forma. Jó munkát végeztek a tervezők
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az első Sorentóval sokkolta a vetélytársakat a Kia. Remekül sikerült formaterve a prémium-szabadidőautókat idézte, miközben azok árának felébe került, a lemezek alatt pedig egy kemény, valódi terepjáró rejtőzött. Emiatt épített úton kompromisszumokat igényelt a használata, a masszív merev tengely nem igazán nyelte el az úthibákat, aszfaltúton billegett és támolygott, és a motorjai sem az élvonalat képviselték. Aki viszont megfizethető áron keresett igazi terepest, az lényegében csak a Suzuki Grand Vitara és a Sorento közül választhatott. Létraalvázas felépítésével, felezőjével, és zárható hátsó differenciálművével a Kia olyan utakon is elboldogult, ahol a divatos SUV-k már rég feladták volna.
Tíz centiméterrel hosszabb és kettővel alacsonyabb lett
Az új nemzedék egészen más irányvonalat képvisel: inkább crossovernek, egy terepjáró és egy kombi keverékének tekinthető, mintsem keményvonalas off-roadernek. Elhagyták a menettulajdonságok és ütközésbiztonság szempontjából előnytelen alvázat, helyette modern, önhordó karosszériát kapott, amivel kapásból 215 kg-ot sikerült lefaragni az autó tömegéből. Formaterve számomra nem annyira maradandó, mint elődjéé, de kétségkívül jól sikerült, hirtelen nem is jut eszembe olyan tízmillió forint alatti szabadidő-autó, amely jobban nézne ki. Megváltoztak a karosszéria arányai is, az új Sorento tíz centiméterrel hosszabb, kettővel alacsonyabb, tengelytávja egy centiméterrel rövidebb, egyedül a szélességéhez nem nyúltak. Talán ezen a modellen áll a legjobban a Kia új tigris-hűtőmaszkja, amelyhez harmonikusan illeszkednek a vetítőlencsés fényszórók, az oldalnézetet pedig az ajtók aljába nyomott íves vonalak és a feltűnő sárvédő-szélesítések dobják fel.
Ennél komolyabb terepre nem való a Sorento
Persze innen-onnan nyúltak ötleteket, de ez már ez elődnél is így volt. Annak C oszlopa a Mercedes ML-t másolta, az újon viszont az első lökhárító ál-légbeömlőit koppintották le a BMW X6-osról, a D oszlop kialakítását pedig az Audi Q7-esről, és az orr-rész is emlékeztet egy prémium SUV-ra, mégpedig az új Lexus RX-re. Szerencsére ezek egyáltalán nem feltűnőek, a forma kerek egészet alkot, csak hátulnézetből unalmas kissé, de itt legalább az új Cee'-ddel ellentétben a lámpák nem csak LED-esnek néznek ki, hanem valóban fénydiódák világítanak bennük. Pusztán a méretadatokból is látszik, hogy a terepjáró képességek csak másodlagosak voltak: a tíz centivel hosszabb első túlnyúlás rontja a terepszöget, és a szabad magasság is két centimétert csökkent.
Ezután minden új Kia ilyen négyküllős kormányt és csőműszereket kap
Az előretolt A oszlop, a hátratolt csomagtérajtó és a hosszabb karosszéria lehetővé tette, hogy akár három üléssor is beférjen az autóba, korábban ilyen verziót Európában a régiből nem forgalmaztak. A harmadik üléssor természetesen nem teljes értékű, hosszabb távokon csak gyerekeknek kényelmes, de így is sokat növel a Sorento használati értékén. Leszámítva a hátsó sort, a helykínálat elsőrangú, a második sorban akár keresztbe tett lábakkal is lehet ülni, elöl sincs ok a panaszra. Nagyon kényelmesek az ülések, de a feláras üvegtető bizony levesz a fejtérből, magasabbak erre is gondoljanak az extralista kitöltésénél.
Hatalmas a hely a második sorban
A belsőről igazából keveset tudok írni: jól néz ki, de elég kemény műanyagokból építkezik, még a műszerfal felső része sem puha, a kilincsek műanyagból vannak, és az ezüst díszbetétek is kissé gagyinak tűnnek. Maradhatott egy nagy készlet belőle, mert a váltókar a modellfrissítés előtti Cee'd-ből származik, de a rádió is régi ismerős, a Soulból érkezett - itt villogó hangfalak nélkül szerencsére -, és a belső tükörbe integrált tolatókamera-képernyő is ismerős volt. Közel száz literrel, 531 literesre nőtt a csomagtartó, lehajtott ülésekkel pedig másfél köbméternél is nagyobb a rakodótér.