Formába hozták - Volkswagen Polo 1.4 MPI Comfortline teszt

Mindig is a kisautókért rajongtam, így a Volkswagen Polók, különösen a GT és GTI változatok nagyot dobbantottak a szívemen, ha láttam egyet elgurulni az utcán. Aztán a nagy német konszern valamiért úgy gondolta, jól fog kinézni a Polo négy kerek lámpával az elején, és onnantól kezdve megszűnt számomra ez a típus - egészen mostanáig.

Nagyon hasonlít a Golfra, de annál sokkal vagányabb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az utóbbi években a Volkswagen elég sokat fáradozott azon, hogy elriassza a potenciális vásárlókat a Polótól, ám érdekes módon még akkor is a kategória legkelendőbb típusa maradt, amikor négy kerek lámpával csúfították el az elejét. Ebből is látszik, mennyit számít az autó elején virító, kistányérnyi, krómozott VW-embléma, az emberek fejébe szépen belevésték az utóbbi évtizedekben: ha ezt látják a garázsukban, akkor egy szelet német precizitást, minőséget és - különösen nálunk - némi presztízst birtokolnak, gond egy szál se. Pedig van, pontosabban volt, ugyanis hiába jó kisautó a Polo, a csomagolása tökéletesen jellegtelenre sikeredett az utóbbi években, és ezen nem változtatott a legutóbbi ráncfelvarrás sem, amikor a borzalmas kerek lámpák helyett egy Passat-szerű orr-részt kapott. Mindezek tudatában túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a Volkswagen-konszern első számú dizájnere, Walter de'Silva csodát tett a Polóval, hiszen úgy sikerült egy vagány kisautót alkotnia, hogy közben megtartotta (vagy inkább meg kellett tartania) az előd alapformáját és karakterét.

Walter de'Silva

Korunk egyik leghíresebb autós formatervezője 1957 februárjában látta meg a napvilágot az olaszországi Leccóban. Már viszonylag fiatalon rájött, hogy élete értelmét az autók rajzolgatása jelenti, de igazán ismerté az Alfa Romeónál vált, ahol olyan modellek fűződnek a nevéhez, mint a 145/146 és a 156-os. 1998-ban maga Ferdinand Piëch csábította át a Volkswagen-csoporthoz, ahol azt a feladatot kapta, hogy leheljen életet a Seatokba. Walter de'Silva nem sokat vacakolt és megrajzolta az új Ibizát, Cordobát. Ténykedése a spanyol márkánál olyan jól sikerült, hogy 2002 márciusában megkapta a VW-csoport sportos márkáit (Audi, Lamborghini, Seat), amiből elsősorban az Audi profitált, hiszen olyan autók születtek, mint az A6, a Q7, a második generációs TT, R8, A5 és az új A4. Eddigi karrierje csúcsára 2007 februárjában ért, mikor is kinevezték az egész VW-csoport dizájnfőkövévé. Innentől kezdve az olasz mester keze nyoma az összes VW-csoporthoz tartozó márka új modelljén ott van, tessék csak megnézni, mit hozott ki a korábban dögunalmas Polóból pár ecsetvonással!

Az autó elejével nyilván nem volt sok dolga, pontosabban lehetősége játékra az olasz mesternek, mivel a hatodik generációs Golfból kellett kiindulnia, ám ide is tudott egy kis egyedit csempészni: a lökhárítók alján végigfutó él rafináltan dobja fel az összképet, és még jobban hangsúlyozza a gonoszul összehúzott fényszórókat. Tökéletes formai kompromisszum: még nem veri ki a konzervatív vásárlórétegnél a biztosítékot, ugyanakkor tud érte rajongani, aki fogékony az ilyesmire. Oldalról ugyanaz a klasszikus kisautóforma, ahogy azt az előző generációknál megszokhattuk, csakhogy itt már izomtól dagadoznak a kerékjárati ívek, amelyeket egy markáns él köt össze az autó oldalán. Érdekes módon több - az autókra amúgy immunis - ismerősöm jegyezte meg a Polót nézegetve, hogy oldalról és féloldalasan az egyes BMW-re hasonlít, amire csak hümmögtem, de egy idő után már én is látni véltem a legkisebb BMW-t a Polo vonalai között. Kedvenc részletem a hátsó lámpa, pedig semmi extra, látszólag csak egy kockaforma, amely még hajaz is az elődökére, ám a belső kiosztása miatt olyan, mintha két féldrágakő piercing csillogna az autó fenekén. Az illesztési hézagok olyan vékonyak, hogy a felületes szemlélő azt hiheti, egy tömbből faragták ki ezt a formát, amelyen véleményem szerint nem fog majd ki az idő, mert úgy lett szép, hogy kerüli a hatásvadász megoldásokat.

Oldalról úgy fest, mint az elődei, de ilyen előreszegezett álla csak neki van

Az autó körbevizslatása után sajnos elég hamar visszaállt a pulzusom a normálisra, miután magamra puffantottam az ajtót: akárcsak az elődökben, egyenszürke, de tökéletesen ergonomikus utastér fogadott. Ehhez képest egy Ford Fiesta beltere minimum húsz évvel előrébb tart, ám - ahogy ezt Gulyás kollégám nagyon találóan megjegyezte - a Polo-vásárlók többségének pontosan ez a visszafogott, konzervatív utastér kell. Ha ezt a filozófiát követjük, akkor a Polo beltere - azt leszámítva, hogy teljességgel ingerszegény - tökéletesre sikerült, hiszen mindent egy mozdulattal megtalálunk, minden kézre áll, az ülések kényelmesek (ráadásul az oldaltartásuk is remek), egyedül csak az zavart hosszabb utakon, hogy a túlságosan vastag középkonzol miatt nem fért el rendesen a jobb lábam.

Ízlés szerint nevezhető letisztultnak vagy unalmasnak

A neutrális közeget ezúttal még az előd műszerfalának kék derengése sem töri meg, mivel fehérre cserélték, az egyetlen színes dolog körülöttünk az elakadásjelző piros háromszöge. Szerencsére a felhasznált anyagok minősége ezúttal is a kategória felső polcára teszi a Polót, sehol egy illesztési hiba, sorjás műanyag. Bár tesztautónk a középső, Comfortline felszereltséget kapta, a középkonzol tetején négy vakkapcsoló jelzi folyamatosan, hogy lehetett volna még mire költeni az alapáron felül, de erről egy kicsit később. Pohártartóból, tárolórekeszből jó párat szétszórtak az autóban, még az utasoknak is jutott egy saját italtartó, míg az elöl ülők egy kis titkos fiókot kaptak az ülés alatt. Magam mögé beülve, ha nem is szellősen, de kényelmesen elfértem a 187 centimmel, ami azért nagy szó, mert néhány éve ez a produkció még egy Golfban sem sikerült. A 280 literes csomagtartó ugyan csak a kategória átlagát hozza, de mivel duplafenekű, így a hátsó ülések lehajtásával egy tökéletesen sík és meglepően nagy rakteret alakíthatunk ki az autó hátuljában.