Zsebrakéta - Honda VTR 250 teszt

Kéthengeres motorjával és térhálós csővázával úgy néz ki a Honda VTR, mint egy mosásban összement Ducati, ám ez sem változtat azon a tényen, hogy nem nagyon van ennél ideálisabb kezdőmotor jelenleg a piacon. Aki egy ilyennek a nyergében bárhol is elakad a dugóban, járjon inkább rollerrel.

A kis V2-es motormeglehetősen kiforrott konstrukció, mert ugyan a VTR "csak" 1997-óta létezik, de a blokk eredete 1982-ig vezethető vissza.

A 250 köbcentiméterből 30 lóerőt hoztak ki a japánok, ami tökéletesen elég a mindennapi cirkáláshoz, a piros lámpáktól való kilövéshez és a dugók legyűréséhez. Kéthengeres mivoltához képest varrógépszerű kulturáltsággal működik a motor, alig vibrál, hangja viccesen visszafogott, így aki egy kis V2-es dörmögésre vágyik a gyári cincogás helyett kénytelen lesz beruházni egy tuning végdobba.

Háromezer alatt nem sok minden történik, a középső fordulatszám-tartományban - ahol a legtöbbet használjuk a motort a mindennapok során - viszont szépen összeszedi magát, és egyenletesen adja le a teljesítményét. Bár a klasszikus formájú, analóg fordulatszámmérőn csak 12 ezernél kezdődik a piros tartomány, eddig teljesen felesleges pörgetni a motor, amely érzésre öt- és nyolcezer között érzi elemében magát. Városi és meglehetősen dinamikus használat mellett pontosan négyliteres átlagot produkált a VTR, ami kimondottan baráti, és a 12,4 literes tankkal több mint 300 kilométeres hatótávolságot jelent. Egy világkörüli útra ugyan nem, de kisebb túrákra bátran elindulhatunk a VTR-rel, amely könnyedén tartja a 130 km/órás utazótempót, ha nagyon erőltetjük, akár még 160-as rovátka fölé is tornázhatjuk a mutatót, igaz ehhez kell egy nagyon hosszú németországi egyenes, némi türelem, és az, hogy hozzátapadjunk a tankhoz.

Forrás: [origo]

A hölgyek számára nagy előnyt jelent az alacsony ülésmagasság

Az ötfokozatú váltó áttételezése nagyon jól sikerült, kár, hogy Honda-mércével nézve kicsit darabosan járt, de lehet, hogy ez csak a tesztpéldány sajátossága volt. Bár az első szimpla tárcsafék nem tűnik komoly darabnak a kétdugattyús nyereggel, mégis tökéletesen elég a pillekönnyű VTR lassításához, a mindennapi használat során nincs szükség többre.

Forrás: [origo]

Városban verhetetlen a kis Honda

A VTR praktikumát jelzi, hogy amikor visszaadtam, csak akkor tűnt fel, hogy milyen sok kilométert tettem meg vele néhány nap alatt, pedig ki sem dugtam az orrom a városból. Gyakorlatilag úgy rákaptam, hogy még a sarki közértbe is a vele mentem, mert mint kés a vajon, úgy lehet vele átsiklani a városon. Az meg már csak hab a tortán, hogy a kismotorok legtöbb nyűgét és olcsóságát nem érezni a VTR nyergében, amely kezdőmotornak vagy csak egyszerűen "városi szaladgálósnak" tartva egyszerűen tökéletes, de nem lennék meglepve, ha a motoros iskoláknál tömegesen bukkanna fel a jövőben. A Hondánál jelenleg 1,3 milliót kérnek a VTR-ért, ami a nem túl népes konkurenciát megnézve kifejezetten jó ár/érték arányt jelent. Ebben a méretosztályban nem mellesleg, nem sokan kínálnak V2-es konstrukciót, ilyet csak Hyosung kínál még 1,13 millióért (GT250), a kettőötvenes Kawasaki Ninja sorkettes 1,3 millióért, míg a Yamaha YBR 250 egyhengeres 1,35 milliós árcédulával.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Motor: kéthengeres, négyütemű, vízhűtéses. Hengerűrtartalom: 249,7 cm3. Furat/löket: 60 x 44,2 mm. Hengerek/szelepek száma: 2/8. Teljesítmény: 22 kW (30 LE)/10500. Nyomaték: 22 Nm/8500. Fékrendszer elöl/hátul: 296 mm-es szimpla féktárcsa, kétdugattyús féknyereggel / 220 mm-es féktárcsa, egydugattyús féknyereggel. Első felfüggesztés: 41 mm-es teleszkópvilla, 117 mm rugóút. Hátsó felfüggesztés: Pro-link gázcsillapítású rugóstag, 125 mm rugóút. Váltó: ötfokozatú.
Méretek, tömegek. Ülésmagasság: 760 mm. Tengelytáv: 1405 mm. Menetkész tömeg: 161 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 12,4 l.
Gumik: elöl - 110/70-17M/C (54H), hátul - 140/70-17M/C (66H).
Ár regisztrációs adóval: 1 298 000 forint.