A BMW X3 és a Mercedes-Benz GLK közös rémálma az Audi Q5
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Nem mindennapi teszttel lepjük most meg olvasóinkat - nálunk járt az új Q5-ös, az Audi új büszkesége, a kisebb SUV-juk. Persze nem emiatt különleges ez a teszt, hiszen már megannyi érdekesnek vélt új modellről írtunk tesztet. Ebben az írásban ugyanis a szokásosnál markánsabban kiderül, mennyire szubjektív műfaj a tesztelés. Megmutathatjuk, hogy ugyanaz az autó mennyire más érzelmeket válthat ki egy szerkesztőség tagjaiból, még akkor is, ha abban mindannyian megegyezünk, hogy az Audi Q5-ös egy nagyon jó autó.
Már korábbi tesztjeink kommentjeit olvasva is feltűnt, olvasóink egy része úgy véli, a szerző csak objektív véleményt alkothat, amely ha nem egyezik az olvasóéval, akkor biztosan elfogult. (És csak anyagi előnyszerzés, gyűlőlet állhat egy pozitív, vagy negatív kicsengésű írás hátterében.) Általában sok olvasó saját véleményét keresi ezekben a tesztekben, egyfajta önigazolást, hogy azt hihessék, jól döntöttek.
Létezik olyan autó, amelyről a rovat szinte összes tagja másként vélekedik. Először nem hittem volna, de az Audi Q5 ezt hozta ki belőlünk. Sejtettem, hogy a Q5-tel nehéz dolgom lesz, hiszen egyrészt nagyon erősek az ellenfelek, másrészt a prémiumkategória márkáinak rajongói vannak, nem lehet mindenki számára elfogadhatót írni. Általában valaki vagy mercedeses, vagy BMW-s, kevés ember van, akinek mind a kettő bejön. Ugyanez az Audi, vagy éppen a Lexus esete, így ha bármely márka kedvenc termékére rosszat írunk, elássuk magunkat az olvasók egy része előtt.
Sokan összekeverték a Q7-tel, pedig jól láthatóan az kompaktabb, ezért szerethetőbb
Ez a teszt egy teljesen szokványos írásnak indult, mint mondjuk Gulyás kolléga Subaru Forester anyaga. A Q5 persze nem hoz annyira lázba, mint az M3-as BMW, és azt is, hogy most nem tudom összehasonlítani a BMW X3-mal, valamint a Mercedes-Benz GLK-val. A BMW túl régi darab már, de még vannak emlékeim, a GLK-t meg ezután kapjuk meg. Ezek a modellek egyébként meglepően más stílust képviselnek, elsősorban a vonzódás dönt, aztán számít csak, hogy milyen az autó.
Autósmozinkban a Q5. Bertalan Gábor odavolt érte
A teszt azért nem lett átlagos, mert a megírása előtt megnéztem a Q5-ről készült autósmozit - nekem pedig más a véleményem, mint Bertalan kollégának. Sőt, a szerkesztőségben gyakorlatilag mindenkinek más a véleménye a Q5 milyenségét illetően, miközben mindannyian elismerjük, a Q5 egy jó autó. Na jó, Nógrádi kolléga ezt a kategóriát konkrétan nem érti, nem tudja befogadni. Éppen ezért ágált ellene a legértelmetlenebb autókat taglaló írásunkban, sőt saját Év Autója választásunkon is mindenkit lehordott egy-egy SUV jelöléséért.
Futóműve és vezethetősége a BMW X3-ast idézi, de az talán egy fokkal sportosabb
Bertalan kolléga autósmozijából az derül ki, hogy ha megalkotnák a tökéletes autót, az közel lenne a Q5-höz. Ez egy városban is használható, négy személy részére is tágas, kényelmes, takarékos, négykerék-meghajtású autó, amely kiváló minőségű is. Az autósmozi szerint az egyetlen hibája, hogy drága. Majdnem minden igaz is rá. Féjja kolléga szerint is így kell megalkotni a tökéletes autót, de a Q5 kipróbálása után mégsem látta meg benne álmai autóját.
Hasonló, de nem ez Vagy az Audi Q5-re, a Mercedes-Benz GLK-ra, a Volvo XC60-asra - egészíthetném ki évekkel ezelőtti gondolatmenetemet az azóta piacra lépő konkurensekkel, amelyek elvileg ugyanúgy megfelelhetnének a fenti kritériumoknak, mint az etalonná váló BMW (amely nem mellesleg a német autóklub statisztikája szerint a legmegbízhatóbb autó). A GLK-t nem próbáltam, így csak a formájáról tudok szólni: ha így nézem, túl darabos, ha úgy, nem elég kocka. Az XC60-as jó kocsi, de így hirtelen csak annyi jut eszembe róla, hogy állandóan villogott benne a koccanásgátló piros figyelmeztető fénye. Az Audi Q5 pedig: nagyon jól összerakott, érezhetően tartós (vagy legalábbis tartósnak érződő) autó. Motor nélkül - gondoltam, amikor először próbáltam haladásra bírni. Annyira nem húz alul, mint egy Astra 1.4 egy ikertengelyes Hobby lakókocsi elé fogva. Persze, kicsi bele az alapmotor, a kétliteres dízel - mormoltam, miután harmadszor indítottam újra, mert megint lefulladt. Már-már megbarátkoztam a magam állította elmélettel, 1500-2000-2500 körül sem történt semmi, mígnem egyszer olyan fordulatszám-tartományba tévedtem, ahol a benzines motorok szoktak életre kelni, az addig hasító dízelek pedig elfáradni. A Q5 úgy feltámadt, hogy Csipkerózsika hozzá képest a csók után is csupán alvajáró maradt. Taposva jól megy a kétliteres dízel Q5, de igazi, mondjuk az X3-ashoz mérhető vezetési élményt nem nyújt - dízelhez képest ráadásul kellemetlenül magas tartományban dolgozik csak serényen. Egy ügyesen hangolt automata váltó tudna tompítani valamit a helyzeten, a kézi viszont mindig emlékeztet rá: ez bizony nem az ideális autó, még ha nincs is tőle annyira távol. |