Balaton-kerülés az új Fiat Doblóval

A Stilo kombi és a Multipla pótlását is várja a Dobló második generációjától a Fiat. A rendhagyó sajtóbemutatón ötszáz kilométeren keresztül kellett együtt élni a Cargóval.

Fotó: Varga András [origo]

Divatosabb orrt kapott a haszonjármű-kivitel is

Adott a tízedik évébe lépett olasz kishaszonjármű, amely egy félidőnél lezajlott ráncfelvarrás után mostanra ért el második generációjához. A Dobló Cargo személyautós változatban (Panorama 5 vagy 7 üléssel) szintén kapható, sőt, ettől még többet is várnak a marketingesek, mondván, a Fiat hagyományos kombija (Stilo SW) és hatszemélyes egyterűje (Multipla) is kikopott már a piacról. Egy dobozos furgonon alapuló autóval betölteni a kínálati réseket elsőre nehéz próbálkozásnak hangzik, de a kétüléseses kishaszonjármű próbája alapján úgy tűnik, nem lesz lehetetlen.

Szokványos sajtóesemény helyett mozgalmas tájékozódási túrán mutatta be az új Doblót a Fiat. "Ja, nem, balra!" - ehhez hasonló mondatok időnként elhangzottak tőlem, amikor navigáltam a kocsit vezető kollégát. Egyikünk sem vett részt azelőtt ilyen programon, végül mégis elfogadható helyen futottunk be, mégsem erre voltunk a legbüszkébbek, hanem az Oldtimer Szuperkupa-versenyek lebonyolításához hasonló rendszerben elért részeredményeinkre: például miénk volt a két nap egyetlen hibátlan 1/100-asa.

Fotó: Varga András [origo]

Utunk helyenként embermagasságú hófalak között vezetett

Tizenhét autó két-két versenyzővel a Budapest - Veszprém - Sümeg - Balatonszemes útvonalon küzdött egymással, két nap alatt úgy tapasztaltuk meg az autó számos tulajdonságát, hogy közben igazából a versenyre figyeltünk. Az észak-dunántúli első versenynapot a korábbi hatalmas hóesés nyomai kísérték, így aztán akadt megközelíthetetlen parkoló miatt elhalasztott feladat itt-ott pedig megdöbbentő látványt nyújtó kétméteres hófalak. Az idővel kevésbé kellett versenyezni, bár az indulási és érkezési pontokon - elvileg - a megadott percben kellett megjelennünk, de ez a szigorúság többnyire csak az etapok indításakor volt meg.

Nem úgy az 1/100-asnál (kimondva: egy per százas), amely az időmérő ponton teljesítendő klasszikus feladatot jelenti. Többnyire egy parkolóban kialakított pályán kellett egy rövid szakaszt az előre megadott idő alatt megtenni. A navigátor mérhetett stopperrel és számolhatta a másodperceket a sofőrnek, aki ez alapján a legjobb tudása szerint tette meg a két fotocellás kapu közti távot. Megállni a szakaszon nem lehetett, a megadott időtől való eltérés pedig századmásodpercenként egy büntetőpontot jelentett - innen a feladat neve.

Fotó: Varga András [origo]

Az alapváltozatban nem szériafelszerelés a klímaberendezés

Két ember szaladgál az autó körül, a nyitott ajtót bevágják, a csukottat kinyitják - ez is egy feladat, egy perc alatt melyik csapat tud a legtöbb kört megtenni. Vagy: számolgatás nélkül tippeld meg a kőkertben elhelyezett sziklák számát, hungarocell idomokkal maradéktalanul töltsd meg a Dobló Cargo rakterét, add össze az utastérben feltüntetett számjegyeket, fedezd fel a képeken látható helyszíneket az út során. Ezeken a próbákon csapatunk több-kevesebb sikerrel szerepelt, míg az autóval kapcsolatos adatokat firtató villámkérdéseken általában elbuktunk - többet kellett volna ismerkednünk a sajtóanyaggal.

Élményekkel gazdagodva jártuk tehát többek között a Bakony és a Balaton-felvidék útjait, hogy az első nap végeztével párosunk a magabiztos, ám szerény 11. helyen tanyázva várja a folytatást. Bár aznap (és másnap ugyanúgy) nem sikerült egyetlen fotózásra igazán alkalmas helyet sem találnunk, jóleső zárás volt a hibátlan 1/100-as. A második versenynapon aztán belehúztunk, így szereztük meg az összetett verseny hatodik helyét.

Fotó: Varga András [origo]

Ennél egyszerűbb vezetői környezet ma már nincs is

Olvasóinkat feltehetően jobban érdekli a mi teljesítményünknél a Doblóé, ezért térjünk is rá. Persze nem egy az egyben az utolsó Toyota Celicáé az új Dobló kettős keresztlengőkaros hátsó futóműve, de mindenképp figyelemreméltó, és a 750 kilogrammnál nagyobb terhelhetőségű kiviteleknél (tehát az alap-Cargónál még nem) stabilizátorral egészül ki. Mindenesetre a Dobló Cargót jó volt vezetni, stabilitás, fordulékonyság és kezes viselkedés jellemzi. A verseny elején sorshúzással az 1,3 vagy az 1,6 literes Multijet turbódízel változatot lehetett megkapni, nekünk a nagyobb, 105 lóerős jutott a 90 lovas kisebbekkel szemben. Ez a motor nem hirtelen lökéssel, hanem egyenletes erőleadással dolgozik, köszönhetően az 1500-as fordulatszámtól jelen levő csúcsnyomatéknak. Dinamikája és fogyasztása jó, a gyengébbekkel 5 liter körüli, az erősebbekkel 6-6,5 literes fogyasztást produkáltak a versenyzők. Ez természetesen nagyban vezetési stílus kérdése volt, de függött az autóktól is: a bővebb felszereltség, a hosszított kivitel többletsúllyal járt.