Audi TT-vevőket hódítana - Peugeot RCZ menetpróba

A Peugeot rövid idő alatt érlelte sorozatkészre az RCZ 2007-ben bemutatott előfutárát. Azt már a koncepciódarab alapján sejthettük, nem egy hétköznapi modellről, hanem egy különlegességről van szó, a mostani menetpróbán pedig az is kiderült, igenis lehet a 308-as alapjain újat alkotni.

A Peugeot felhagy a hot hatchek gyártásával, cserébe itt a RCZ
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A menetpróba teljes ideje alatt váltakozó erővel esett az eső, 900 méter felett a hó is, lévén legfeljebb plusz öt fok volt a hőmérséklet. Ki tudja, mennyire jellemző ez Spanyolországnak ezen a részén, Baszkföldtől délre, ahol az egyik leghíresebb borvidéken szinte csak szőlődombok és olajfaligetek terülnek el, mindenesetre a horizontot határoló hegységek oldalát a teszt idején hó fedte. A menetpróbára kiutalt RCZ-k navigációja a tengerszint feletti magasságot is mutatta, tehát jól nyomon tudtuk követni, amikor majdnem ezer méteren jártunk a szerpentineken.

Utólag végiggondolva nem baj, hogy esett, így ugyanis vélhetően óvatosabb duhaj volt a harminc-negyven fős újságírócsapat, akik a felvonultatott RCZ-flottát kapták meg egy délután erejéig. Az autóban (főleg a benzinesben) rejlő potenciál jó idő esetén ugyanis sokunkat arra sarkallt volna, hogy merészebben autózzunk - így viszont a következő nap végére minden autó az eredeti állapotában került fel a trélerre, és néhány keresztbe-álláson kívül semmilyen különleges eseményről nem számoltunk be egymásnak a tesztnap végén.

Felsorakoztak a menetpróbára a RCZ-k

Hacsak azt nem vesszük különlegesnek, hogy az RCZ általános értelemben mindenkit levett a lábáról. Természetesen emlegettük hibáit, bosszankodtunk néhány nem tetsző tulajdonságán, de mindenki elégedetten szállt ki az üléséből. A Peugeot jelen levő képviselői valószínűleg már fejben összeadták az eladások után nekik járó negyedéves prémiumokat, láthatták ugyanis, hogy többek között az általuk már az eligazításon kiemelt Sound System hatalmas hatást váltott ki az újságírókból, és akkor a gyáriak még nem is tudhatták, hogy a tesztelők álló helyzetben zengették meg a motort, vagy élesben hatott a csodatévő membrán.

Félre ne értsék, most nem a prémium JBL-hifiről van szó, hanem egy tulajdonképpen sufnituningos hangzáserősítőről, amely a nagyobbik négyhengeres turbómotor hangját teszi lúdbőröztetővé. A tervezők egy membrán és a rezgéseit megszólaltató rezonátorcső segítségével varázsoltak - enyhe fokon akár - versenyautósnak is mondható hangszínt az autónak, amely így mentesült a modern, kilúgozott motorok általában visszafogott hanghatásától. Ez csak az erősebbre értendő, ugyanis a kétféle 1,6 literes, a 156 lóerős THP és a 200 lovas THP VTi közül csak az utóbbi kapja meg Sound Systemet a sportcsomag részeként, amely tartalmazza a két centiméterrel kisebb átmérőjű kormánykereket, a rövidebb váltókart és nagyobb féktárcsákat, valamint az első futóműben a 407-től származó kerékagyat és alsó lengőkart. A háromrétegű sportosítást jól kitalálták: adtak egyet a lelkesítő hangnak, egyet a sportos kezelhetőségnek és egyet az ehhez mért viselkedésnek. A két vezértengelyes, lánchajtásos, twin-scroll turbós motorok közül a nagyobb változó vezérlésű a szívó és a kipufogó oldalon is, miközben a szívószelepek emelkedése is változó.

A másik két változat sem szegényházi, bár kisebb teljesítményűek, és természetesen sportosságban gyengébbek. A kisebb benzines mellé egy kétliteres HDi-dízelt állítottak a kínálatba és bár egy látványra és bemutatása alapján is sportos gerincű kupéban sehogy sem tudtuk elképzelni ezt a 163 lóerős dízelmotort, a próba után ha nem is fenntartások nélkül elfogadva a párosítást, de már sokkal kevésbé tűnt furcsának.

Magasan van a perem, de elég nagy a csomagtartó

Az RCZ a 308-as padlólemezét és futóművét kapta, ami furcsa a rétegmodell RCZ küldetéséhez képest. Erről a formatervről az jut az eszünkbe, hogy legalábbis egy hátsókerék-hajtású, sportos kocsival van dolgunk, amely azért nem lett roadster, hogy a zárt kupéforma révén merevebb, vagyis kezelhetőbb, gyorsabb legyen: mindent a vezethetőség érdekében. A donor 308-as viszont egy alsó-középkategóriás autó, amelyet a kiszámítható, jóindulatú elsőkerék-hajtással és kényelmes, tágas belsővel ruháztak fel. Hogyan tudtak az alapjaira egy stílusos kupét szerkeszteni úgy, hogy annak saját varázsa legyen?

Úgy, hogy beletették a BMW-vel közösen fejlesztett, erős benzinmotorokat, nagyon közvetlen kormányzással, kiváló futóművel látták el, és a tömegét 1,3 tonnában maximalizálták (ehhez és a jobb egyensúlyhoz az alumínium gépháztető és az opcionális karbontető járulnak hozzá). Így aztán kezes, jó úttartású, finoman reagáló autót hoztak létre a tervezők, amelyben az átlagautós is jó sofőrnek érezheti magát. A kikapcsolható menetstabilizáló szinte láthatatlanul avatkozik be szükség esetén, együttműködve a vezetővel: nem veszi el a gázt, és csak annyit korrigál, amennyitől a lendület nem törik meg, de a sofőr nyugtázza, hogy épp segítséget kapott.

A sofőr középen, nagyjából a kilincs előtt ül

A váltókar pontosan kapcsolható, gyorsasága és kapcsolási útjai épp megfelelnek. Rövidre vették a váltót, így hatodikban 90 km/óránál 2500, 130-nál 3500 a fordulatszám. Emiatt lehet zajos az autó, nem pedig a rezonátornak köszönhetően, amely egyfolytában dolgozik, hogy felerősített morgással fesse alá a gyorsításokat. Egyenletes tempónál csak kicsit érvényesül a hatása, hogy a hosszú utakon ne váljon kellemetlenné. Az RCZ egyébként alulkormányzott, így nem fog a hátsókerék-hajtásúak alattomos kifarolásával fenyegetni, viszont gyorsan tud kanyarodni. Az alap 18 colos kerekek nem ráznak, nem pattog tőlük az autó, de a rugózás kemény. Igaz, ez a szükséges mértékben kell is, ha az ember hajszolná az autót, és ebben a jól tapadó Contisport gumik is partnerek.