Isachsen nyerte az év skandináv motorsport-őrületét

Július első hétvégéjén, a svédországi Höljesben rendezték a 2010-es ralikrossz Európa-bajnoki sorozat ötödik versenyét, amely egyben a bajnokság első felének záró futamát is jelentette. Az észak-európai országok talán legnépszerűbb idei motorsport-showjaként szolgáló versenyt a csúcskategóriában a címvédő Sverre Isachsen nyerte, aki ezzel megszilárdította helyét a bajnoki tabella élén.

Liam Doran és Holte csatája a B döntőben

Népünnepély. Fesztivál. Talán így lehetne leginkább szavakba önteni, mit is jelent az észak-európaiak számára az évről évre az Európa-bajnokság keretében, Höljesben megrendezett svéd ralikrossz Eb-futam. Höljes "egy hihetetlen hely a semmi közepén", ahogy Tanner Foust, többszörös drift- és X-games bajnok mondta róla egyik hétvégi nyilatkozatában. Tényleg az.

Egy hatalmas erdős terület öleli körül a pályát, ahol szurkolók tízezrei vernek tábort a ralikrossz Eb hétvégéjére, és elnézve azt a felfoghatatlanul nagy bulit, amit esténként csapnak, már-már az az ember érzése, hogy maga a verseny tulajdonképpen csak egy extra show-elem, amely mintegy keretet ad ennek a népi fesztiválnak. Higgyék el, ha arról van szó, nagyon tudnak élni azok a bizonyos "hűvös" északiak.

Mindez persze látszólag nem tartozna szorosan a hétvégi Eb-futamról készített tudósításunk témájához, de úgy gondolom, hogy ezúttal igenis fontos volt erről is szót ejtenünk, mert ez adja a höljesi ralikrossz Eb-k lényegét - a hangulat, a szurkolók és az, hogy itt a pályán és azon kívül is minden értük, az ő maximális szórakoztatásukra történik.

Foust Höljesben majdnem akkorákat ugrathatott, mint az X-gamesen szokott

A höljesi Eb a versenyzők - különösen az északiak - szívében is különleges helyet foglal el, hiszen a svéd ralikrossz Eb hosszú évek óta a skandináv térség legnagyobb méretű és fajsúlyú autóversenyének számít. Hogy "csupán" egy ralikrossz-versenyről van szó? Igen ám, csakhogy Svédországban és Norvégiában a ralikrossz körülbelül ugyanolyan nemzeti sportágnak számít, mint nálunk a kajak-kenu vagy a vízilabda.

A hagyományoknak megfelelően a höljesi Eb-futamra, aki csak tehette, idén is reaktiválta magát, így ezúttal is több olyan régi-új ismerőssel találkozhattak a pályán (na meg a depóban akár személyesen is) a lelkes fanatikusok, akiket 2010-ben eddig még egyetlen Eb-futamon sem láttak elindulni.

Höljesben a megszokott versenyzők mellett a mezőnyt erősítette többek között a rali-világbajnokság futamairól ismert Henning Solberg (a norvég annak idején öccséhez, Petterhez hasonlóan a ralikrosszban kezdte meg pályafutását), az egykori ralis ász Jani Paasonen, a korábban a raliban és a ralikrosszban is komoly eredményeket felmutató Per Eklund, valamint az amerikai csillag, Tanner Foust is. Továbbá, egy nagy visszatérőt is köszönthetett a sportág, ugyanis a háromszoros Európa-bajnok finn Jussi Pinomäki fél év kihagyás után ismét versenyautóba ült, és a divízió 1/A mezőnyében próbálta felvenni a kesztyűt a legjobbakkal.

Henning Solberg erejéből ezúttal csak a 15. helyre futotta

Egy abszolút újonca is volt a versenynek, a Per Eklund által felkarolt fiatal finn tehetség, Toomas Heikkinen ugyanis pályafutása legelső ralikrossz Eb-futamán állt rajthoz ezen a hétvégén. Mindenképp meg kell még említenünk a norvég Frode Holtét is, aki mostanra készült el vadonatúj Volvo C30-asával, amit tehát legelső alkalommal csodálhattak meg a nézők versenykörülmények között.

Divízió 1.

Akinek a szokatlanul nagy mezőnyben és autókavalkádban (csak a divízió 1-ben 38 versenyző állt rajthoz) esetleg elkerülte volna a figyelmét, hogy Frode Holte is ott van a pályán, annak a fiatal norvég hamarjában jelezte, nemcsak, hogy ott van, de komolyan számolni kell vele a hétvége során. Holte legelső, a Volvo C30-assal megtett körei annyira jól sikerültek, hogy megnyerte az első szabadedzést, ami ugyan önmagában még semmit sem jelent, önbizalom-növelőnek mindenesetre semmiképp sem volt utolsó.

Holte a második szabadedzésen és az időmérő edzésen is folytatta szárnyalását - mindkétszer a 2. leggyorsabb időt futotta, előbb csak Liam Doran, utóbb pedig csupán a címvédő Sverre Isachsen tudta nála rövidebb idő alatt teljesíteni az egykörös távot. Nem volt meglepő egyébként, hogy Isachsen ennyire sietett, hogy minél hamarabb túllegyen gyorskörén, hiszen a tavalyi Európa-bajnok súlyos tüdőgyulladással érkezett a verseny helyszínére és a szombati nyitónapon végig 40 fokos lázzal versenyzett.

Betegség ide, betegség oda, Isachsen annyira lázasan tekergette szombaton a kormányt, hogy az időmérő edzés után az első előfutam-sorozatot is megnyerte, így ő várhatta az élről a másnapi folytatást. A norvég számára némi könnyebbséget jelenthetett, hogy ezúttal egész hétvégén abban a tudatban nyomhatta a gázpedált, hogy az égvilágon semmi veszítenivalója nem volt.

A svéd Eb-futam ugyanis a tíz futamból álló bajnokság ötödik, egyben az első félév záró versenyét jelentette, és mivel a szabályok értelmében az év első és második felében is mindegyik pilóta leggyengébb eredménye mínuszolásra kerül, így Isachsen szempontjából igen egyszerű volt a képlet a höljesi futam előtt. Mivel az év eddigi részében mindig az első két hely valamelyikén végzett, így csak egy esetben növelhette első félévi pontjainak számát, mégpedig, ha megnyeri a hétvégi versenyt. Ennek tudatában akár úgyis dönthetett volna, hogy enged a kísértésnek, és betegségére hivatkozva visszalép a versenytől, ám ő igazi sportemberhez méltóan inkább elviselte a kínokat, és még nagyobb elszántsággal vetette magát küzdelembe a verseny megnyerésének egyértelmű céljával.

Az A döntő első kanyarja, Isachsen és Hansen a belső íven

Hiába ugyanis Isachsen eddigi versenyeken mutatott remeklése, a svéd Michael Jernberg egy esetleges höljesi győzelemmel beelőzte volna riválisát a tabella élén, és ő zárta volna éllovasként a bajnokság első félévét. Kettejük között így aztán a szokottnál is nagyobb csatára volt kilátás, hiszen mindkettejük számára igazából csak a győzelem számított elfogadható eredménynek ezen a hétvégén. Jernberg mindenesetre nem izgulta túl a dolgot - teljes lelki nyugalomban szundikált, miközben csapata az első szabadedzés után kapkodva cserélt motort Fabiájában, hogy az első előfutamra már újra menetkész állapotba hozzák a járgányt.

Ez végült sikerült is nekik, olyannyira, hogy Jernberg a 2. leggyorsabb időt futotta Isachsen mögött, ezzel mintegy még kiélezettebbé téve a vasárnap, kettejük között várható küzdelmet. Isachsen azonban a verseny második napját is pontosan ugyanott kezdte, ahol az elsőt abbahagyta - a második előfutam-sorozatot is megnyerte, és ezzel rögvest be is biztosította magának az A döntő pole pozícióját. A betegséggel küszködő címvédő így délutánra kiérdemelt magának egy kis plusz pihenőt, és miközben riválisai még a harmadik előfutam-sorozatban nyüstölték egymást, ő már teljes nyugalomban próbálhatta kipihenni tüdőgyulladását.

Isachsen legnagyobb riválisa, Jernberg szempontjából különös fontosságot nyert az utolsó előfutam-sorozat, mivel második előfutamában a változékony időjárás megtréfálta a svédet, elgumizta magát (futamából egyedüliként esős gumival gurult ki az egyre száradó pályára), ami miatt csak a 8. leggyorsabbnak bizonyult.

A harmadik előfutam-sorozatban aztán a svéd Andreas Eriksson repesztette a leggyorsabb időt, és még a norvég Morten Bermingrud is befurakodott Jernberg elé, aki "csupán" 3. lett, és ezzel az A döntő rajtrácsán is a 3. helyre szorult Isachsen és Eriksson mögé. Rajtuk kívül még a tizennégyszeres Európa-bajnok Kenneth Hansen és a harmadik ralikrossz-versenyét teljesítő amerikai Tanner Foust jutott be egyenes ágon az A-döntőbe. Hozzájuk csatlakozott később a B döntőt parádés teljesítménnyel és egy csipetnyi szerencsével (tudniillik, a futamot vezető Liam Doran autójában megadta magát a motor) megnyerő Holte, aki tehát az A-döntő utolsó rajtrácsát foglalhatta el.

A végső finálé méltó lezárása volt ennek a minden szempontból fantasztikus versenyhétvégének. Isachsen jól kapta el a rajtot, és végül egészen a leintésig meg tudta őrizni első helyét, de sikerét mindennek nevezhetjük, csak épp könnyed rajt-cél győzelemnek nem. A tizennégyszeres Európa-bajnok svéd legendából, Hansenből ugyanis ismét a legjobbat csalta elő a hazai publikum. Az 50 éves klasszis előtt lement a szürke köd, és szinte eksztázisban vezette végig az A döntőt. Már a rajtot is tökéletesen kapta el, majd az első két kör csaknem minden kanyarjában megpróbálkozott Isachsen megelőzésével, a norvég azonban nagyszerűen viselte a nyomást és verte vissza rutinos kollégája támadásait.

Hansen látva, hogy nem bír Isachsennel - noha érezhetően gyorsabb lenne nála - a 3. kör elején kiment a Joker-körre, hogy amikor később ezt norvég riválisa is megteszi majd, talán már az élre térhessen vissza. Hansen számításait azonban keresztülhúzta a B döntőből feljutó Holte, ugyanis a svéd miután teljesítette Joker-körét, a fiatal Volvo-pilóta mögé jött vissza a pályára, aki ezután hosszú körökön át remek védekezéssel tartotta fel riválisát.

Isachsen az utolsó körben így már megnyugtató előnnyel teljesíthette a maga Joker-körét, és magabiztosan tért vissza az élre, hogy aztán a kör végén teljesen megérdemelten szerezze meg idei 3. Eb-futamgyőzelmét, és növelje tovább előnyét az Európa-bajnoki összetettben. A norvég pilóta igazi megsüvegelendő sportteljesítménnyel rukkolt elő ezen a hétvégén, és egyszerűen mindent és mindenkit legyőzött, aki az útjába került, legyen szó hazai pályán versenyző legfőbb riválisáról, Jernbergről, a tizennégyszeres Európa-bajnok Hansenről, vagy épp a makacs tüdőgyulladásról és a 40 fokos lázról.

Isachsen és Foust az A döntő leintése után

A tavalyi Európa-bajnok mögött Hansen futott be másodikként, az amerikai Foust pedig harmadikként, ám a mindössze harmadik Eb-futamát teljesítő tengerentúli csillag mégsem ünnepelhetett a dobogón riválisaival, mivel őt utólag egy túl agresszívnek ítélt előzési manőver miatt kizárták, és így az utolsó, 6. helyre száműzték a futamban.

Történt ugyanis, hogy az A döntő utolsó körének utolsó kanyarját még Andreas Eriksson kezdte meg a 3. helyen haladva, ám az amerikai annyira szeretett volna felállni a dobogóra, hogy amolyan minden mindegy alapon bedobta autóját Eriksson Fiestája mellé, és egy bodicsekkel megelőzte őt. Eriksson ráadásul annyira kisodródott az esetnél, hogy még a lesipuskás Holte is elment mellette, és - Foust utólagos kizárása után - igazi nevető harmadikként zárta a versenyt, mivel a két csapattárs afférjának köszönhetően ő végzett Isachsen és Hansen mögött a 3. helyen.

Holte számára tehát igazán meseszerűen alakult első versenye a vadonatúj Volvo C30-assal, hiszen a B döntőből feljutva a végén a dobogón ünnepelhetett az eredményhirdetésnél. Isachsen és Holte mellett a hétvége harmadik nagy hőse a francia Samuel Peu volt a csúcskategória mezőnyében, aki a 19. helyre, azaz a D-döntő utolsó előtti rajtkockájába kvalifikálta magát az előfutamok alapján, majd onnan fantasztikus menetelésbe kezdett, és megnyerte a D majd a C döntőt is, végül a 10. helyen zárta a versenyt.

Némiképp csalódást keltően szerepelt, és egész hétvégén eltűnt a mezőnyben a norvég ralis ász, Henning Solberg, aki végül csupán a C döntőig jutott, és a 15. helyen zárta a höljesi viadalt. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy mindenidők legfiatalabb ralikrossz Európa-bajnoka, Mats Lysen is csupán a 13. helyen zárt a Solbergéhez azonos évjáratú, Eriksson-féle Fiestával, ami talán azt jelzi, hogy a 2008-as specifikáció ma már a legjobb pilóták ügyességével is csak a középmezőnybe elegendő.