A megvalósult tanulmány - Kia Sportage-menetpróba

Már a harmadik generációnál jár a Kia kompakt szabadidő-autója, a Sportage. Az új modell már annyira sem terepjáró, mint az elődje volt, egy korábbi tanulmányautót idéző, hipermodern formája miatt viszont azoknak az érdeklődését is felkeltheti, akik eddig elzárkóztak a koreai márkától.

Ritka alkalom, hogy egy új autó nemzetközi menetpróbáját hazánkban tartsák - a Sportage vezetésére német, koreai, francia, és román újságírók is érkeztek a magyarokkal egy napon. Ferihegy-Szentendre-Herceghalom volt az útvonal
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Továbbra is lendületben van a Kia: a Hyundai leányvállalata az utóbbi években olyan modelloffenzívát indított, ami majdhogynem példátlan az autóiparban. Elég, ha csak a legutóbbi tíz hónapra gondolnunk, ebben az időszakban bemutatták a modellfrissítésen átesett Cee'det, a vadonatúj Sorentót és Vengát, a Magentist és a Cadenzát, és Genfben a vadonatúj Sportage-et is. Az európai autópiacon is egyre komolyabb szereplő a koreai márka, amit jól jelez, hogy az utóbbi nyolc évben megnégyszerezték a piaci részesedésüket (már 2 százalék fölött vannak), és tavaly már több mint negyedmillió autót értékesítettek az öreg kontinensen.

0,4-ről 0,37-re csökkent a légellenállási együttható, és a tömeg is kevesebb lett egy mázsával

Az utóbbi években egyetlen szegmens volt Európában az új autók között, amely a válság ellenére is dinamikus növekedésben volt: a kompakt szabadidő-autóké, és elemzők szerint ez a bővülés a következő öt évben sem fog megállni. Ma már 5 százalékot képviselnek ezek az autók a teljes, több mint 12 milliós újautó-piacból, nem csoda, hogy szinte minden gyártónak lett ebben a kategóriában modellje, még azoknak is, amelyekről korábban elképzelhetetlen volt, például a Peugeot-nak (3008), a Volkswagennek (Tiguan), és a Fordnak (Kuga) is. A Kia azonban már régi szereplő a szegmensben, lévén a Sportage első generációját 1993-ban kezdték gyártani. Az még egy Mazda-alapokra épített autó volt, az utóbbi két generáció viszont már teljesen saját fejlesztés, persze a Hyundaijal közösen, így a korábbi Hyundai Tucson és a friss Hyundai ix35 lényegében megegyezik az előző, illetve a most bemutatott Sportage-dzsel.

Csak a Nissan Qashqai+2-nek hosszabb a tengelytávja a kategóriában, de az hétszemélyes

Azonban míg a Tucson és a régi Sportage külseje meglehetősen hasonló volt, az új Sportage erőteljesen különbözik az ix35-től, formája a három éve leleplezett Kue tanulmányautót idézi. Úgy tűnik, lassan beérik az a munka, amelyet pár éve kezdett el Peter Schreyer, a Kia dizájnigazgatója. Az Auditól négy éve átcsábított formatervező azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egységes márkaarculatot adjon a korábban meglehetősen különböző külsejű Kiáknak; a fő motívum, amely a Soul óta minden modelljükön megjelenik, a jellegzetes, kapcsos hűtőmaszk. Ez a gyári marketingmaszlag szerint az üvöltő tigris szájának stilizált mása, ami kissé túlzásnak tűnik. Schreyernek mindenesetre annyira tetszik a formája, hogy az új Sportage-en még a szélvédő felső és a hátsó szélvédő alsó élén is visszaköszön.

Lehetne nagyobb a hátsó szélvédő, tolatókamera nélkül nehéz a tájékozódás

Maga a karosszéria kilenc centiméterrel hosszabb és másféllel szélesebb, mint korábban, de a magasságát hat centiméterrel csökkentették. Ebből a hatból több mint kettő a kisebb szabad magasságból adódik, csak a többi rész marad magára a karosszériára. Ezekből az adatokból is jól látszik, hogy az új Sportage már inkább csak egy emelt, divatos kombi, mint egy zsugorított terepjáró. Hol vannak már azok az idők, amikor az első Sportage a csomagtartóján viselte a pótkerekét: az új sima, letisztult formájára egyáltalán nem illene effajta terepjárós kellék, mint ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy valaki kengururácsot szereljen a finoman metszett vonalakból megrajzolt orrára.

Eddig egyetlen Kiának sem volt ennyira magabiztos fellépése. A szabad magasság csak 172 mm

Ütős kis formaterv lett a végeredmény, a hatalmas lemezfelületek, a kupés tetőív, a lőrésszerűen szűk ablakok, és a méretes könnyűfém keréktárcsák egyértelműen sport-SUV-t faragtak a Kiából, amerre csak jártunk, kigúvadt szempárok követték utunkat, még újszerű 7-es BMW-kből is. Nekem különösen a sorentós orr-rész tetszett a LED-es nappali fényekkel díszített fényszórókkal, de bármelyik szögből nézzük, egy dögös autót látunk. Csak pár apróság rontja le az összhatást. Én például nem erőltetném ezt a műanyag krómdíszítés dolgot, mert egyszerűen gagyi hatást kelt a kilincseken és a hátsó ajtón is, az viszont a fotókon alig látszik, hogy az illesztési hézagok tekintetében a Kia még jóval a Volkswagen mögött jár, igaz, ez az árakon is tükröződik - erről majd később.

Ízig-vérig modern a műszerfal, jó anyagokkal és kidolgozással. A bluetooth kihangosító már zenelejátszásra is használható, például mobiltelefonról

Biztonság

A Sportage-dzsel is az ötcsillagos EuroNCAP törésteszt a cél, ennek érdekében igen merev, 72 százalékban nagyszilárdságú acélból sajtolt karosszériastruktúrát, hat légzsákot, menetstabilizáló elektronikát (hegymeneti elindulás-segítővel, vészfékasszisztenssel, kipörgésgátlóval, fékerőelosztóval, blokkolásgátlóval), és keréknyomás-ellenőrzőt is bevetnek, utóbbi kivételével mindet alapáron. Mivel a Sportage az átlagosnál magasabb autó, fokozottabb a borulásveszély kanyarokban, ezért egy olyan szenzor is került bele, amely erre figyel, és ha ilyen veszélyt érzékel, akkor az oldal- és függönylégzsákokat, valamint az övfeszítőket felkészíti a balesetre. Ez az első Kia, amelyben a menetstabilizáló elektronika segítséget ad a vezetőnek az ellenkormányzásban, megcsúszáskor a helyes irányba könnyebb, a rossz irányba nehezebb lesz tekerni az elektromos szervokormányt. A villanymotoros rásegítés azt is lehetővé tette, hogy a kormánykereket automatikusan forgató parkolóasszisztenst is kínáljanak az autóhoz, igaz, erre még pár hónapot várni kell.

Kevés oldaltartás, sok kényelem, emelt pozíció: ilyen egy jó SUV-ülés. Kissé izzasztó a kárpit

Mivel az új Sportage-ben az első ülések három centivel lejjebb vannak, mint a régiben, kicsivel könnyebb a beszállás, már nem kell felmászni a székekre, de azért még annyira nem alacsony a pozíciójuk, mint mondjuk a Cee'dben. Bolondok is lettek volna lejjebb ereszteni, mert a szabadidő-autók egyik fő vonzereje, különösen a hölgyek körében pont az emelt üléspozíció, amelyből könnyen át lehet tekinteni a forgalmat, és amely azt sugallja a vezetőnek, hogy autója olyan biztonságos, hogy semmi baja sem történhet benne. Sajnos csak előrefelé jó a kilátás, ferdén előre a vaskos A, ferdén hátrafelé pedig a még szélesebb C oszlopok és a meglehetősen kicsi hátsó szélvédő szűkíti le a látóteret, nem véletlen, hogy tolatókamerát is kínálnak a kocsihoz. Mellesleg az ülések legalább olyan kényelmesek, mint a Sorentóban, ami hatalmas dicséret, a hossz- és tengelyirányban is állítható kormánnyal (alapfelszereltséghez nem jár) könnyű megtalálni a tökéletes vezetői pozíciót. Megkönnyíti a vezetést, hogy a gázpedált alul, a padlóhoz rögzítették, akárcsak a neves prémiummárkák modelljeiben.

Én 180 cm sem vagyok, de így sem volt túl bőséges a fejtér a tetőablakkal. Alacsony az ülőlap

A műszerfal-dizájn szerencsére felnő a remek külsőhöz, talán ez a valaha készült legjobb Kia-belső, amit láttam. Vízszintesen három részre tagolták a középkonzolt, a műszerek csövek mélyén ülnek, a háromküllős kormány ránézésre és fogásra is jó. Sokat fejlődött az anyaghasználat is az előző Sportage óta, ujjal benyomható, puha műanyag borítja az alsó és a felső felületeket, ilyet még a Sorentóhoz sem adnak, pedig az jóval drágább autó. Bőséges a láb- és fejtér, de a fejtérről ez már nem mondható el, különösen akkor, ha a 300 ezer forintos, nyitható üvegtető is benne van az autóban, ekkor már 185 centiméteres magasság felett túl közel kerül a plafon a hajhagymákhoz. Nem vitték túlzásba a variálhatóságot, az osztott hátsó üléstámlát csak lehajtani lehet, magát az üléspadot tologatni és kivenni nem. Mondjuk nagy szükség nem is volt a sínen csúsztatás lehetőségére, mivel a hátsó lábtér és az 564 literes csomagtartó egyaránt hatalmas, igaz, utóbbit a padló alatti rekeszekkel együtt kell érteni, ami magában hordozza azt, hogy pótkerék helyett csak defektjavító jár az autóhoz, ami nem tipikus terepjárós tulajdonság.