A látványos tanulmány a soproni Simon Péterdiplomamunkájaként készült el. Formaterve a modern buszok álmosítóan ötlettelen szögletessége helyett, merész vonalvezetésével, látványos domborításaival, kétszínű fényezésével, gömbölyű szélvédőjével, hatalmas íves hátsó ablakával és szétszórt lámpáival visz színt az utcaképbe. Valahogy így képzelték el az ezredforduló utáni tömegközlekedést húsz-harminc évvel ezelőtt.
A forma igazi különlegességét azonban a vázszerkezet újszerű koncepciója adja, amely nem a jármű aljára, hanem a tetejére került és a kerekekhez lefutó T profilos láb segítségével tartja meg a busz súlyát. Az egyszerre szilárd és könnyű szénszálas műanyag váz mellett a speciális műanyagból készülő karosszériával akár 15-20 százalékkal is alacsonyabban tartható az önsúly. Felépítését az emberi csontszerkezet ihlette, a csomópontokon erősebb, ahol csak burkolatként van rá szükség, ott ritkább összetételű.
A tanulmány hajtáslánca is különleges, hidrogénnel üzemel, az előállított áramot a tetőre szerelt cellákban tárolják, melyekből egyenesen a kerekekbe épített motorokba kerül. A négy, egyenként 70-80 kW teljesítményű kerékagymotor 80 kilométeres óránkénti sebességre gyorsítja, és a folyamatosan rendelkezésre álló nyomatéknak köszönhetően dinamikusan mozgatja az összkerékhajtású buszt, amely károsanyag-kibocsátás nélkül használható. A technika kisebb helyigénye és az erőátvitel elemeinek elhagyása lehetővé teszi a teljesen sík padló kialakítását is.
Az E-Bone átgondolt koncepciójával valódi megoldást kínálhat a városi közlekedés problémáira, és újra nevet szerezhet a magyar buszgyártásnak, csupán megfelelő technológiára és egy vállalkozó kedvű gyártóra lenne szükség a megvalósításához. A magyar Credo emblémája ugyan felkerült a buszra, de külföldön egyelőre nagyobb az érdeklődés Péter diplomamunkája iránt.