Öreguras macsó - Volvo C70 D5-teszt

Vágólapra másolva!
Egészen szép, mégsem kelt feltűnést. A C70-es a klasszikus Volvo értékrendre épít: inkább visszafogott, kényelmes, biztonságos, de kicsit steril.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az egyik legszebb kupé-kabrió
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ki ne vágyna arra, hogy egy gyönyörű kabrióval fenséges módon autókázzon a Francia Riviérán, vagy éppen Monaco utcáin. Ha ennél kevésbé merész álmokat szövögetünk, akkor is jó belegondolni, milyen hangulatos este nyitott tetővel végiggurulni az Andrássy úton, a kivilágított Budai Várat csodálva lassan kocsikázni a rakparton, hétvégenként kirándulni egy jót a Bükkben vagy a Mátrában, miközben egy jó kabrióval még az autópálya sem szenvedés.

Remélem, mindannyian észrevették, hogy az előbbi álmok, jelenetek egyikében sem szerepelt a száguldás, a gyors vagy éppen az elképesztő szó. Ennek megfelelően nincs jogom meglepődni azon, hogy a Volvo kupé-kabrióját egyszerűen unalmas vezetni. Az egész autót úgy találták ki, hogy a nyugodt, megfontolt haladásra tökéletes legyen.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Szép a tetővonal, nem túl otromba a farrész

Tetszetős a forma, kevés olyan kabrióval találkoztam eddig, amely felcsukott és lenyitott tetővel is egyaránt jól néz ki. A C70 ilyen, mindkét állapotában elegáns, magabiztos kiállású autó, amely viszont már ekkor sugározza, hogy itt semmi nem szól a sportosságról. Ennek megfelelő megfontoltsággal működik a tető mozgatása is (ilyen téren egy kabrió sem tud versenyezni a Renault Winddel).

Az első csalódás akkor ért, amikor beültem a C70-be: egyszerűen unalmas már, hogy majdnem minden Volvo modellben ugyanezt a műszerfalat nézhetem. Ezt láthatjuk a C30-ban, az S40-ben, a V50-ben, még szerencse, hogy az új S60-ban már egy kicsit eltértek a sablontól. Ez a műszerfal már régebben sem vett le a lábamról, de egy ilyen modellbe már kevés is. A középkonzol kijelzőjére meg olyan, mintha a Volvóhoz nem ért volna el a technikai fejlődés, egyszerűen nincs jobb szavam: gagyi. A beltér hangulata a világos színválasztás ellenére sem meggyőző, szerencse, hogy az ülések és a feláras bőrkárpit sokat javít a helyzeten.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A futómű hangolása inkább a kényelemre fókuszál

A C70 valójában négyszemélyes, de én inkább 2+2-nek mondanám: amikor kényelmesen terpeszkedtem elöl, nem igazán maradt lábtér hátul. Pedig a hátsó ülés sem nagyon kényelmetlen, csak éppen a térkínálat kevés. A Volvo védelmében megjegyzem, hogy sok más kabrióval is van ilyen gondom. Négy ember azért kisebb kompromisszumok árán elfér az autóban, de csukott tetővel a hátsó fejtérre sem mondanék sok jót. Ilyenkor azonban elég nagy a csomagtartó (404 liter), ami a tető lenyílásával egészen parányivá zsugorodik. Sőt bepakolni is csak úgy lehet, hogy egy gomb kicsit feljebb mozgatja a csomagtartóba hajtogatott tetőt, hogy alá lehessen gyűrni pár dolgot.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Akár egy S40, V50 belseje is lehetne

Ha már bent ülünk, akkor a C70 a nyugalom szigete. Egyedül a dízelmotor néhol bántó hangja zavart, egyszerűen képtelen vagyok megszokni a kabriókban a dízelkattogást. Az öthengeres dízel korábbi ismerős, a jelenlegi dízelek között már csak egy átlagos darab, manapság egy kétliteres, egyturbós erőforrás is hozza ezt a teljesítményt, két turbóval pedig még többet tudnak. A kissé idejétmúlt motorhoz párosítottak egy ennek megfelelő váltót: ez sem a legjobb, de a célnak megfelel. Az összhatás végül olyan lett, hogy a C70 sokkal inkább szereti a komótos kocsikázást, mint a sportos használatot. Mondjuk az inkább lágy hangolású futómű sem csábít minket a száguldásra, ez is inkább kényelmi szempontokat elégít ki. De miért is lepődöm meg ezen, hiszen a kabriózás nem a sportosságról szól. A kupéegyéniséghez azonban lehet, hogy egy kicsivel több is illene, mert így nagyon steril lett a C70, túl visszafogott, kicsit öreguras.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Kabrióként autópályán is megállja a helyét

Kabrióként viszont egészen jól teljesít: kiváló a szélvédettsége, a szélfogó hálót behelyezve autópályán is kellemes az utazás, csak a naptejet és a baseballsapkát ne hagyjuk otthon. Ilyenkor az is kidomborodik, hogy az amúgy nyomatékos dízel nem fogyaszt sokat, autópályán 7,5 literes átlagot produkált. Városban már inkább kilenc literrel számolhatunk, de ez még mindig nem riasztó adat. Előzésekhez elegendő erőtartalékkal rendelkezik, a váltó ilyenkor is lehetne egy kicsit gyorsabb. Mindent összevetve: ha megbékélünk a nyugodt stílusával, akkor kényelmesen lehet kabriózni viszonylag alacsony fogyasztás mellett.

Amikor a kollégáim meghallották, hogy a tesztautó teljes vételára 14,3 millió forint, volt egy kis derültség a rovaton belül, pedig mindez csak attól függ, mihez viszonyítjuk. A C70-es alapára a D5 motorral és a nagyon magas Summum felszereltséggel majdnem 13 millió forint. Ehhez jön még néhány drága feláras extra (navigáció, bőrülés, jobb hifi, Bluetooth és metálfény) és máris ugrottunk 1,4 millió forintot. Én nem kérném a navigációt, máris spóroltam több mint félmillió forintot.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A tetőmozgatás kicsit komótos

Ha elfogadjuk, hogy ez egy prémium kupé-kabrió, akkor nem drága. A három nagy vetélytárs az értékrendem szerint jobb modelleket kínál, igaz náluk már sokkal inkább 13,5 millió forintról indul az árcédula, utána jöhetnek a feláras extrák. Egy hármas BMW azonban jobb autó ennél, az Audi A5 Cabrio sokkal szebb, az Mercedes-Benz E osztály kabriója pedig egy másik kategória.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az ülések kényelmesek, de hátul nem túl nagy a lábtér

De akkor mihez hasonlítsuk a Volvót, ez mégsem egy Renault Mégane CC-, vagy Peugeot 308 CC-szint? Azokból ilyen erős dízel nem is létezik, 7-7,5 millió forint körüli áron már egy egészen jó kivitelt is meg lehet venni. Marad egyedüli vetélytársnak a Saab 9-3 Cabrio, amely szintén olcsóbb, mint a nagy népszerűségnek örvendő német konkurensek, de mégis a tízmillió feletti sávban mozog. Ebből az 1,9-es duplaturbós dízel tud 180 lóerős teljesítményt, az alapára 11,6 millió forint, de a jól felszerelt Aeróért is csak 13 milliót kérnek. Ha nem csak dízelt nézegetnénk, ott lehetne még a sorban a Lexus IS 250 C is.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Kabrióként csak az alsó résbe lehet pakolni, kupéként teljes értékű csomagtartót kapunk

Ezek után főleg nehéz a döntés, mi a jobb: egy vászontetős Saab, vagy egy kupé-kabrió Volvo? Esetleg jóval drágábban valamelyik német, vagy a Lexus? Egy biztos: a Volvo csak akkor, ha öregurasan akarunk autózni, és nem zavar a dízelhang.

Időközben a C70 kínálatából szép lassan kihullott a D5-motor, most már két gyengébb kétliteres dízelváltozat fut D3 (150 LE) és D4 (177 LE) néven.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 2400 cm3. Furat/löket: 81/91,3 mm. Hengerek/szelepek száma: 5/20. Teljesítmény: 132 kW (180 LE)/4000. Nyomaték: 350 Nm/1750-3250. Sebességváltó: ötfokozatú automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4615/1847/1400 mm. Tengelytáv: 2640 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1550/1560 mm. Tömeg: 1684 kg. Terhelhetőség: 406 kg. Csomagtartó térfogata: 200-404 l. Üzemanyagtartály térfogata: 60 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 9,5 mp. Végsebesség: 220 km/óra. Átlagfogyasztás: 7,4 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,0 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 193 g/km.



Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!