Az új lökhárítóval sportosabb lett a Mazda2 megjelenése
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Mazda2 második generációjának sikerült, melyről az első, dobozszerű Demio-utód csak álmodhatott: kezelhetőségével belopta magát a vezetési élményért rajongó sofőrök szívébe. Klasszikusan kisautós formavilágával, valóban kicsi külső méreteivel, elődjénél könnyebb karosszériájával és a japánoktól megszokott gyártási minőségével még passzentos utastere, apró csomagtartója és magas ára ellenére is megduplázta piaci részesedését. Három év alatt nem változott akkorát a világ, hogy a legkisebb Mazda érdemi frissítésre szoruljon. Nem is alakítottak rajta sokat, a Mazda6-hoz hasonlóan kívül-belül inkább csak finomítottak az autón. Ami kívülről látható, az a sportosabb lökhárító és a korábbi csúcsmodellről származó hűtőrács. Futóművét egy árnyalatnyival kényelmesebbre hangolták, az utastérben pedig kicserélték a kárpitokat és a középkonzol borítását.
Hátulról lehetetlen megkülönböztetni a ráncfelvarrás utánit a régiektől
Japánosan semleges, mégis bájos formája 2010 végén is kifejezetten frissnek hat, még az aszfaltba olvadó szürkében is képes kitűnni a tömegből. A gömbölyded forma élei és domborításai dinamikus autóról árulkodnak. Négy méternél rövidebb karosszériájával a kisautók között is kicsinek számít, ez azonban inkább előny, mint hátrány, hiszen így valóban azoknak szól, akiknek egyszerűen nincs szükségük nagyobb autóra. Ezt a célcsoportot szemelte ki magának a Mini, a Fiat 500 és a Citroën DS3 is, a japánok azonban más stratégiát választottak. Meg sem próbálták prémiumtermékként pozícionálni a Mazda2-t.
Valami egészen mással készültek azok számára, akik hajlandóak a szokásosnál többet fizetni egy ekkora autóért. Egy valójában átlagos modellel, amely átlag felett tudja mindazt, amire egy városi használatra szánt kiskocsinak szüksége van.
Néhány karcolástól megvédi a lökhárítót az alsó fényezetlen betét
Már messziről masszív, jól összerakott tárgynak látszik, ajtaja a nagyobbaknál megszokott finomsággal csukódik, majd egy viszonylag egyszerű belsőben találjuk magunkat, amely éppen annyira szellemes, mint a külső formaterv. Van benne egy csipetnyi játékosság, de alapvetően konzervatív ízlésvilágot tükröz. Mindenhol kemény, fekete műanyagot látunk, a szemnek kellemes burkolatok és a kifogástalan minőség pedig hamar meggyőz minket, hogy mindez így van jól.
Egyszerű felépítésű, kemény műanyagokból áll, de minőségi és ergonomikus a műszerfal
Krómbetétek és csillogó-villogó gombok helyett ebben a belsőben egészen mást találunk. A puszta funkcionalitás és a vezetési élmény harmóniáját. A Mazda2-ből minden hiányzik, ami jól mutat a katalógusban és több oldalas olvasmánnyá teszi az árlistát, cserébe minden benne van, ami képes mosolyra fakasztani az arra fogékony vezetőt. Jó érzés billentgetni az indexkart, nyomogatni, tekergetni az audiorendszer és a szellőzés pofonegyszerű gombjait.
Ennél is nagyobb örömet okoz kijelölni az irányt a csak fel-le állítható, mégis kézre álló, elektromos szervokormánnyal, melynek hangolásakor nem csupán a rásegítés mértékét sikerült eltalálni, az első kerekektől érkező visszajelzések sem vesznek el az áttételek között. Az autó legjobban sikerült része mégis a kezünk ügyében elhelyezett váltó. Ilyen precíz és kifinomult szerkezettel utoljára az MX-5-ösben találkoztunk.
Már pirosan világítanak a műszerek, akárcsak a legtöbb jelenlegi Mazda-modellben
A vezetési élmény szinonimájaként emlegetett roadster-ikonban, melynek kormánya mögött egyszerűen nem lehet elég időt eltölteni. A zoom-zoom irányzat szerint minden Mazdában ennek a csöppnyi sportautónak a lelke rejtőzik. Nincs szükség médiumra, hogy rátaláljunk. A városi forgatagban és kanyargós országutakon is az autó részének érezhetjük magunkat. Eltalált futóműve biztosan kapaszkodik az úthoz, pontosan úgy, ahogy a sarkokba kitolt kerekektől elvárnánk, kényelmes rugózása pedig a hazai úthálózat rettenetes gödreivel is boldogul.
A hatékony fékrendszernek könnyű dolga van az egytonnás karosszériával, melynek mozgatását tesztautónkban az 1,3 literes benzinmotor erősebbik, 84 lóerős változatára bízták. Nem hangzik rosszul, de a Mazda2-nek bőven vannak tartalékai egy nagyobb motorhoz is, például a legerősebb, 1,5-ös, 102 lóerős egységhez.
Sarkokba kitolt kerekeivel nagyszerűen fekszik az úton a legkisebb Mazda
Az 1,3-as képességei a hétköznapi jövés-menéshez ideálisak, a klasszikus szívómotor igényli és kellemesen duruzsoló motorhanggal nyugtázza a pörgetést. Legnagyobb teljesítményét 6000-es fordulaton adja le, de a nyomatékcsúcs eléréséhez is túl kell lendülnie a mutatónak a 3500-on. Ötfokozatú váltójának áttételeit a frissítésnél hosszabbra vették, így nincs szükség hatodikra, de a lendület megtartásához kapcsolgatni kell. Ez kivételesen inkább előny, a kis Mazda mindig tempós haladásra csábít.
Nekünk jutott a feladat, hogy bejárassuk a MAZDA-2 rendszámot viselő tesztautót. Fogyasztási adatait ezért csak irányadónak tekintjük. Vida János kollégámnak sikerült 5,7 literes átlagot elérnie, később azonban hasonló körülmények között 6,7 litert is mutatott a pirosan világító kijelző. Még éppen elfogadható, de másfél literrel több a szabványos gyári adatnál, előző tesztünk 7,5 literéhez képest azonban bíztató jele a típus fejlődésének.
A frissítés alkalmával alig változtattak a bevált kisautón, még mindig megállja a helyét
Egy hét alatt nem pusztán jó vezethetőségéről, hanem komfortosságáról is sikerült meggyőznie. Nem hiába kell kifizetnünk érte egy korábbi kompakt árát, a Mazda kisautója kényelmes üléseivel, csendes utasterével valóban megfelel a downsizing (méretcsökkentés) elvnek, és képes az eddiginél kisebb autóba ültetni azokat, akik nem nőttek túl nagyra ahhoz, hogy otthon érezzék magukat benne, de a megszokott minőségről és komfortról nem szeretnének lemondani.
Cikkajánló |
Műszaki adatok |