Drapp eminenciás - Plymouth Special DeLuxe

A Plymouth márka a Chrysler kínálatának alján helyezkedett el, a Special DeLuxe típus pedig ennek az alsó szegmensnek a csúcsát jelentette 1950-ben. Bemutatjuk a maga korában jellegtelennek számító, de igen megbízható kocsit.

Veterános szempontból nem tartják sokra a Plymouth Special DeLuxe-ot
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tipikusan az az autó, amely hajdan meghatározta az utcaképet, a veteránok szerelmesei viszont nemigen vesznek róla tudomást. Mindig is távol volt attól, hogy legendává váljon, a könyvek közül is csak a részletesebbekbe fér be. Sem darabszáma, sem stílusa, sem konstrukciós megoldásai nem emelik kortársai fölé.

Porszívóügynököknek is

A második világháborútól az ötvenes évek közepéig tartó időszak egyébként sem az amerikai autóipar fénykora, ekkoriban kevés emlékezetes típus született. Az Egyesült Államok kormánya nem egész két hónappal a Pearl Harbor-i csatát követően elrendelte a polgári személygépkocsik gyártásának leállítását, és a béke beköszöntével az újrainduló szalagok javarészt az 1942-es modelleket szállították. Az emberek nem új fejlesztésekre, hanem egyszerűen autóra vágytak, ami az eladási adatokból is kitűnik.

Az angol telepeseket szállító Mayflower hajó ihlette az emblémát

Teljesen szokványosnak mondható a Plymouth története, amely a háború alatt lőszerek és motorok gyártásával segítette az amerikai csapatokat, majd a harcok elcsitulta után előásta és minimális módosításokkal ismét piacra dobta 1942-es típusát. Pontosabban típusait, mert kettő volt: a DeLuxe és a Special DeLuxe, összesen tízféle karosszériával, de egyetlen, 2972 mm tengelytávú alvázzal és kizárólag 3569 cm3-es, 95 lóerős soros hathengeres motorral. 1949-ig változatlan formában készült a P15S és P15C kóddal ellátott sorozat, és összesen több mint egymillió példány kelt el belőle.

A modellévben gondolkodó amerikaiak kétféle 1949-es verziót tartanak számon: a korábbi évjáratokkal megegyező első és a tavasszal debütáló második szériát. Utóbbit 2819 és 3010 mm-es tengelytávval kínálták, és ennek függvényében P17 és P18 kóddal látták el (a sorban következő P16-os jelzést kihagyták). A nagyobbik DeLuxe és Special DeLuxe változatban volt kapható, furamód a rövidebb modellt szintén DeLuxe-nak hívják. A géptető alatt még mindig az 1934-es Dodge-ban debütált sorhatos dolgozott, 1942-höz képest plusz két lóerő jelentett előrelépést. A háború utáni első új típus karosszériáját jóval simább vonalak és kissé leszűkített kínálat jellemezte: a hosszabb alváz a szokásos négyajtós, kupé, kabrió, kombi kvartettel volt elérhető.

A 97 lóerő elég a mai autópálya-tempóhoz - csak ki kell várni, míg felgyorsul odáig

Érdekesebb a P17-es választéka, amely remekül rávilágít a kor néhány sajátosságára. A normál kétajtósnál egyetlen olcsóbb modell volt, a business coupénak nevezett változat, amelynek hátsó ülése helyén rakteret alakítottak ki. Hasonló felépítményt a konkurensek is kínáltak, elsősorban az utazó kereskedőknek, innen az elnevezés. A másik figyelemre méltó kivitel a Suburban névre keresztelt kétajtós kombi, mely teljesen acélból készült - ne feledjük, a woodyk korában vagyunk. A gyár büszkén mondhatta, hogy a Suburban olcsóbb a General Motors hasonló autóinál, de a modell így is a teljes Plymouth-választék harmadik legdrágábbja volt: csak a kabriónak és a négyajtós (faburkolatú) kombinak szabtak magasabb árat.

DeLuxe a köbön

Az új széria bő félmilliós darabszámmal indult - aki otthon van az amerikai autók történetében, nem lepődik meg, hogy a Special DeLuxe-ból két és félszer annyi talált gazdára, mint az olcsóbb típusokból. Az 1950-es modellévben P19-re és P20-ra változott a kód, de a jármű lényegében megegyezik az imént ismertetett szériával, gyakorlatilag a hűtőrács és az egyszerűbb, lapos hátsó lámpa jelentette az újdonságot. A kínálat szintén azonos volt az előző évivel, leszámítva az igényesebb kárpitozású Suburban Special megjelenését.

Nem csak manapság tűnik régiesnek, a maga idejében is visszafogott volt

Ez idő tájt a három nagy konszern közül a Chrysler készítette a legkonzervatívabb kocsikat - állítólag a tervezésnél szempont volt, hogy kalapban is be lehessen szállni. Tipikus nyugdíjasautó, mondhatnánk, és megállapításunkat alátámasztják a menetteljesítmények is. Az sv-motor 97 lóerejének a vezető tömegével együtt körülbelül másfél tonnával kell megbirkóznia, úgyhogy még a leghatározottabb gázpedálkezeléstől sem válik szélvésszé a jármű. Szívbetegeknek mégis ellenjavallt a Plymouth vezetése, a lassítás ugyanis bőven tartogat izgalmat.

A mai szemmel nézve igen gyenge fékrendszernek köszönheti a jármű, hogy a budapesti forgalom cirkusza helyett az Álomautó-múzeum nyugalmas csarnokában tölti időskorát. "Ha erősebb fékjei lennének, tökéletes volna mindennapos használatra" - mondja a tulajdonos, Farkasdi Károly, aki a pennsylvaniai Hersheyben, a világ egyik legnagyobb börzéjén vásárolta a Plymouth-t.

Cikkajánló

Hogy legyen fekete is - Pobjeda		Nemzetközi mértékegység - Iso Grifo		A fáradhatatlan tiroli - Steyr-Puch Haflinger

Tulajdonosai nem ültették le a karosszériát, nem szabták át a tetőt és nem cserélték V8-asra a motort, pedig a negyvenes-ötvenes évek fordulóján készült autók különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból. Egy gondosan megőrzött példányról van szó, amely sosem szorult restaurálásra, csak kisebb "korrektúrázásra". A tengerentúli javítás általános színvonaláról sokat elárulnak a műhelyvezető, Szabó "Olds" Péter szavai: "Az amerikai átlagnál jobb munkát végeztek rajta, de a tetőcsatorna mellett látszik a hiba, és itt-ott volt vízfolyás is. Viszont már az is nagy szó, hogy sehol nem kezdett vedleni a karosszéria." Itthon a vízcső és a tömítések cseréjén, valamint a motor esztétikai rendbetételén kívül nem akadt dolga a műhelynek.

Az autó stílusához tökéletesen illik a patinás állapot - a krómok rendben vannak, a kárpitok szintén, minden műszer és visszajelző, sőt még a rádió is tökéletesen működik. A hátsó lámpa üvegburáját az évek során utángyártott műanyag váltotta fel, viszont az égők hatvoltos rendszerből kapják az áramot. A Special DeLuxe-ban gyári tartozék a fűtés, a rádió és a külső tükör, de a korábbi tulajdonos valószínűleg kevesellte a felszereltséget, ezért seregnyi extrával feldobta a kocsit. A napellenző, a "buszkormányzó" kar és a szélfogó a praktikumot szolgálja, a díszes kipufogóvég, a fehér oldalfalú gumik és a hátsó kereket takaró lemez az eleganciát fokozza, az utólag beépített, lánccal működtethető légkürt pedig minden bizonnyal a feltűnési viszketegséget elégítette ki. Az egyik legérdekesebb kiegészítő a traffic light viewernek nevezett szerkezet, amely a sofőr nyakát hivatott kímélni: ha a kocsi túlfut a stopvonalon, a vezető hajolgatás helyett a műszerfalon lévő kagylóformára pillantva figyelheti, mikor vált zöldre a lámpa.

Komótos krumplibogár

Ötven fölötti autóknál mindig fokozottan körültekintő vagyok, de a Plymouth az első pillanatban jelzi, hogy esetében nincs szükség különös bánásmódra. Utoljára Pobjedában kapcsoltam kormányról a fokozatokat, és ott bizony eléggé megszenvedtem. A kiváltságosok számára készült GAZ váltójának nehézkessége és a bő fél évtizeddel öregebb takarékmodell finomsága között elképesztő az ellentét! E különbséget érezve az ember arra gondol, hogy a hidegháború már 1950-ben eldőlt.

A lánc nem szériatartozék, a légkürtöt működteti

A kötelező óvatosság és a menetpróba helyszíne alaposan behatárolja az elérhető sebességet, de száguldozás nélkül is világos, hogy a fékrendszert ért kritikák teljesen jogosak. Ránézésre is kényelmes a mély, süppedős kanapékkal berendezett utastér, és jóval halkabb, mint vártam. A motor csöndes duruzsolásán és a tolófogaskerekes váltó hangján kívül semmilyen zaj nem hallható. A kapcsolókarhoz egyébként nemigen kell nyúlni, a második fokozattal tökéletesen helytáll a Plymouth közepes városi forgalomban.

"A gyűjtemény egyik legmegbízhatóbb autója a »Krumplibogár«. Téli álom után is zokszó nélkül megy. Nagyon egyszerű felépítésű, jóindulatú gép, szinte nincs, ami elromoljon benne" - erősíti meg Péter a típus üzembiztosságának jó hírét. Kényelem, jó kezelhetőség, alacsony ár, takarékos üzemeltetés, kiemelkedő megbízhatóság - ez 1949-től 1952-ig évente legalább félmillió embert győzött meg. Sokan úgy vélik, hogy divatosabb külsővel még ennél is jóval több vásárlót szerezhetett volna a Plymouth. És lehet, hogy a "papás" stigma nélkül a veterános világ is jobban odafigyelne rá.

A kezdetek

Walter Percy Chrysler autós pályafutását a Buicknál kezdte, ahol gyárigazgatóként és a divízió elnökeként is tevékenykedett. A húszas években úgy döntött, önálló pályára lép. 1924-ben megvásárolta a Maxwell & Chalmers gyárat, majd hamarosan megszületett a nevét viselő márka. 1928-ban hatalmasat lépett előre a társaság: megjelentette a középkategóriás DeSoto gyártmányt, felvásárolta az ugyanezt a szegmenst megcélzó Dodge-ot, illetve piacra dobta a Chevrolet-vel és a Forddal konkurálni hivatott Plymouth-t. (Az y i-nek, az ou elmosódó ö-nek ejtendő, a záró hangot fogsor közé dugott nyelvvel mondjuk, lásd: "thank you".) A tömegautónak szánt jármű jelvénye az angol telepeseket szállító Mayflower hajót ábrázolja, amely 1620-ban kelt át az óceánon, és a ma Massachusetts államban lévő Plymouth Rocknál ért partot. A névadó azonban nem a történelemben, hanem a gazdaságban keresendő: a húszas években a Plymouth márkájú spárga rendkívüli népszerűségnek örvendett a farmerek körében, akik az olcsó autó egyik fő célközönségének számítottak. Hogy ennek mekkora volt a szerepe, nem tudni, mindenesetre a Plymouth karrierje nagyon sikeresen indult.

ÍSzinte hiányoznak a méretes utazókofferok

A modellt öt helyen gyártották: a michigani Detroitban, a kaliforniai San Leandróban és Los Angelesben, az Indiana állambeli Evansville-ben, valamint a kanadai Windsorban. A világhálón könnyen meg lehet találni az alvázszámra lebontott gyártási adatokat, ezekből kiderül, hogy cikkünk főszereplője a detroiti központi üzemben készült.

Műszaki adatok

Motor. Vízhűtéses, soros hathengeres, oldalszelepelt öntöttvas benzinmotor. Négy helyen csapágyazott főtengely. Furat 82,6 mm, löket 111,1 mm, összlökettérfogat 3569 cm3. Egytorkú karburátor, sűrítés 7,0:1. 6 V-os elektromos rendszer. Legnagyobb teljesítmény 97 LE, 3600/min. Legnagyobb nyomaték 237 Nm, 1200/min.
Erőátvitel. Orrmotor, hátsókerék-hajtás. Háromfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, kapcsolókar a kormányoszlopon. Egytárcsás Borg & Beck tengelykapcsoló.
Felépítés. Alvázas konstrukció, négyajtós acélkarosszéria. Elöl független felfüggesztés kettős lengőkarokkal, csavarrugókkal, teleszkópos lengéscsillapítókkal és stabilizátorral. Hátul merev tengely félelliptikus laprugókkal, ferdén elhelyezett teleszkópos lengéscsillapítókkal. Hidraulikus fékrendszer rásegítés nélkül, elöl-hátul 10 colos dobfék. Csigagörgős kormánymű.
Méretek, tömeg. Hosszúság 4893 mm, szélesség 1870 mm. Tengelytáv 3010 mm, nyomtáv elöl 1408 mm, hátul 1484 mm. Menetkész tömeg 1393 kg. 15 colos kerekek.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 135 km/óra. Átlagos tüzelőanyag-fogyasztás 10-12 l/100 km.

A cikk a Veterán Autó és Motor magazin 2010. januári számában jelent meg.