Nem lát a kormánytól, a bokájánál van a váltókar - autóteszt szélsőséges méretekkel

Két ember, öt autó, egy cél: kényelmesen elhelyezkedni odabent. Egy 154 és egy 208 centiméteres kollégával kipróbáltuk, mennyire ergonomikusak az eltérő méretű és koncepciójú négykerekűek nagyon kicsiknek és nagyon nagyoknak. Kínkeserves ki-beszállás, útban levő tetőoszlopok, mindent kitakaró tükör és egy kocsi, amit van, aki képtelen vezetni.

Annamari 154, István 208, a Trabant 144 centiméter magas

Autótesztjeink fontos része az utastér vizsgálata: megnézzük, megtapogatjuk az anyagokat, megkeressük az optimális ülésbeállítást, vezetés közben megnyomunk, bekapcsolunk, elfordítunk és beállítunk mindent, amit csak lehet, hogy kiderítsük, mennyire otthonos és ergonomikus, vagyis élhető a belső. Rovatunk a szemmel látható méretkülönbségek ellenére átlagos testalkatú autós újságírókból áll, többen egymás beállításait is gond nélkül tudjuk használni. De mi a helyzet azokkal, akiknek nem kell lehajolniuk szamócaszedéshez, vagy akik létra nélkül takarítják az ereszcsatornát?

Megkerestük az [origo] legalacsonyabb és legmagasabb munkatársát, hogy képviselje a szélsőséges méreteket, majd fél éven át több alkalommal szerveztünk és egyeztettünk, hogy kollégáink egy helyen, egy időben lehessenek a próbához válogatott tesztautókkal és kedves régi autóink egyikével. Összehasonlításunk résztvevőit megkértük, hogy próbálják meg beállítani maguknak az ideális üléspozíciót, üljenek be maguk mögé, majd vezessék az autókat egy rövid próbaúton, és mondják el a véleményüket. A visszatérő nehézségek mellett kiderült, hogy párosunk akkor jár a legjobban, ha együtt indulnak útnak.

Molnár Annamária, grafikus - 154 cm

Jogosítványát 1992-ben szerezte, egy vadonatúj, tűzpiros Renault 5-ösön tanult vezetni, melyből hátrafelé nem látott ki. Első saját autója egy új Volkswagen Polo volt 2003-ban, álomautója egy jól felszerelt Mini Cooper, jelenleg pedig Opel Corsát vezet.

"Úgy indultam neki a Volkswagen Polóm lecserélésének, hogy egy Toyota Urban Cruisert szemeltem ki, amelyért hajlandó lettem volna nagyobb hitelt is felvenni. Majd megnéztem élőben, és jó nagy csalódás volt. Olyan ócska műanyagból és jellegtelen belső dizájnból épült fel, hogy le is beszéltem róla magam. Utána gondolkodtam más autókon, elsősorban a szép formatervezés volt a szempont (szakmai ártalom), és minimum 1,4-es motor. Végignéztem az összes kisautót, Mazda2, Yaris, Micra, de a Corsa volt a leginkább nagyautós formákkal, arányokkal ellátva. Arról nem beszélve, hogy a dizájn (jobban, mint a legújabb) az Astra vonalait örökölte, ami amúgy is elég jól sikerült. Az autót készletről vettem, jó felszereltséggel, plusz a 17-es kerekek miatt sportosabb összhatással is bír."

(Annamari véleményét saját Corsájáról itt olvashatják.)

Univerzális megoldás - Renault Mégane Grandtour

Egy kompakt kombi lehet kicsi és nagy is, csupán nézőpont kérdése
(Még több fotó a Mégane-nal tett ülőpróbáról a galériában. Kattintson a képre!)

Egy kompakt maga az átlagautó, általános használatra való, elérhető áron kínálják, se nem kicsi, se nem nagy, éppen ezért nagyon sokféle igénynek kell megfelelnie. István beszállás előtt rutinosan megragadja az ülésállító kart és hátrahúzás, majd ledöntés után egy-kettőre becsomagolja magát a kormány mögé. Mivel a vezetőülés kellőképpen hátratolható és a kormányt is olyan messzire ki lehet húzni, hogy ne a térdével keljen tekernie, látszólag természetes pozíciót vehet fel. Az ülőlap combközépig ér, lába meredeken emelkedik, de a térde biztonságos távolságban van a műszerfaltól. A feje éppen nem éri el a plafont, csupán a fejtámlák vesztik el funkciójukat.

A hátsó ülést mintha tesztalanyunkra szabták volna. Ez nem mondható el az elsőről

"Egyik autóban sem tudok rendesen könyökölni, mert útban van a B oszlop" panaszkodik, pedig sokkal jobban el tudna helyezkedni, ha nem kellene összehúznia magát. Előrébb tolt könyökkel ez is megy, akárcsak a vezetés, a Mégane jól vizsgázott, fotórovatunk vezetője "egész jól" érezte magát a kormánynál. Kiszállásnál látszanak meg igazán a rendkívüli méretek, támaszkodás és egyensúlyozás nélkül nem szabadulna ki a vezetőülésből. Mögötte nem jutna hely a hasonmásának, az első ülés csak az ölében fér el, túl hamar elfogy a fejtér, kilógó térdétől pedig nem lehet becsukni az ajtót. Annamari még be tudja préselni magát, látszik, hogy ezt a helyet gyerekeknek szánták, mintha ráöntötték volna a hátsó ülést.

Most rajta a sor, hogy magára formálja a bal egyet. Rögtön a magasságállító karhoz nyúl és egészen addig közelít a kormány felé, amíg eléri a pedálokat. Vádlija az ülőlaphoz ér, térde veszélyesen közel kerül a kormányoszlop aljához. "Nekem sem kényelmes a kiszállás, mert túl közel ülök, és szinte beszorulok ide" - mondja, miközben mögötte István boldogan nevet fel, hiszen életében először elfér a hátsó ülésen. Öveket becsatolni, indulunk, ha Annamari eléri a messze került csatot. Karját derékszögbe hajtva tekeri a kormányt, fejtámlája a feje fölé tornyosul, mégis jól érzi magát a kezei között hatalmasnak tűnő kormánynál.

A végtelen fejtér nem minden - Volvo C70

A legjobb kombináció: tető lenyitva, alacsony vezető elöl, magas utas hátul
(Még több fotó a C70-nel tett ülőpróbáról a galériában. Kattintson a képre!)

Úgy tűnt, megtaláltuk az ideális négykerekűt két méternél is magasabb kollégánk számára. Tévedtünk. Először csukott tetővel próbálkoztunk, elképzeltük, milyen felszabadult érzés lesz majd úgy vezetnie, hogy közben nem nyomasztja a fejére boruló lemez. Már a szűkös utastér is kellemetlen perceket okozott, a svéd ergonómia szerint tervezett ülés hirtelen kicsi, biztonsági fejtámlája kevés, a lábtér pedig fenyegetően szűk lett. Az alacsony tetőhöz hozzáért István feje, lapos szögben álló szélvédője pedig teljesen kitakarta a lámpákat. Csak összehúzott testhelyzetben, görnyedt háttal, enyhén jobbra dőlve tudta vezetni a kabriót.

A kormány gombjai jó helyen vannak, a középkonzolt eltakarják a lábai

Az elhagyott B oszlopnak köszönhetően legalább nyugodtan könyökölhetett. A varázsgomb megnyomása után a tető eltűnt, István pedig már nem tudta élvezetesen vezetni a Volvót. "Pont szemmagasságban van az ablakkeret, egyszerűen mindent kitakar" csodálkozott. "Megpróbálom felemelni az ülést, hátha kilátok fölötte." Ettől viszont úgy festett a C70-ben, mint egy játék mackó egy modellautóban ráadásul semmit sem látott a kezelőszervekből.

Annamari ismét a kormányhoz préselte magát. Annyira fel kellett emelnie az ülést, hogy majdnem hozzáért a rakoncátlan ablakkerethez. Mögötte azonban úgy terpeszkedhetett a rovatvezető, mintha egy jakuzziban ülne, mosollyá változtatva az irigykedő pillantásokat.

Virágvölgyi István, fotórovat-vezető - 208 cm magas

2001-ben szerzett jogosítványt, Opel Kadetten tanult, közben annyira lekötötte a figyelmét a vezetés, hogy egyáltalán nem zavarta a hely szűkössége. Jelenleg is első kocsiját használja, dobozos egyterűben gondolkodik, álomautója egy Skoda Superb.

"A nyolcéves Peugeot 206-osunk feleségem szüleitől került hozzánk öt éve és eddig - a kislányunk születése után - sem éreztük szükségét, hogy lecseréljük. Az autók egyáltalán nem hoznak lázba egyikünket sem, csak helyváltoztatásra használjuk őket. Városban, ha lehet, nem autózunk (munkába BKV-val vagy újabban biciklivel járok), de a távolsági közlekedésben a kocsi sokkal kényelmesebb, mint a tömegközlekedés. 100 ezer kilométer után még mindig azt mondom, hogy kényelmesen tudom vezetni a Peugeot-nkat, de mögém beülni felér egy büntetéssel (nem is szoktuk erőltetni). A hátsó ülésen szerintem kétszer utaztam eddig, akkor is csak egyedül fértem el és rendkívül kényelmetlen volt. A 206 eddig nagyon igénytelennek bizonyult, így olcsó a fenntartása, elölről egész jól néz ki, viszont rosszul gyorsul és azután sem különösebben gyors."

(Itt megnézhetik, hogyan fért el István a nálunk járt Lamborghiniben.)

Mindenképpen vezetni kell - Mini Countryman

Annamarinak öröm a napfénytető, Istvánnak inkább baj az alacsonyabb belső magasság miatt
(Még több fotó a Countryman-ülőpróbáról a galériában. Kattintson a képre!)

A Mini legnagyobb változata is kicsinek ígérkezett, de kísérletünk résztvevőit rögtön lázba hozta az újdonság. Rájöttünk, hogy csupán trükkös formaterve láttatja kicsinek az ötajtós Minit, a magas dobozformának köszönhetően a nagy ember pillanatok alatt befészkelte magát a vezetőülésbe. "Eddig ez a legkényelmesebb, csak vállban szűk egy kicsit" kiáltott fel, a Countryman belül ugyanis kifejezetten keskeny, és az opcionális üvegtető is inkább csak rontott a helyzeten, hiszen olyan alacsonyra került miatta a plafon, hogy István tetőkárpitba préselődő haja miatt ismét járna a képzeletbeli pontlevonás.

Ez már nem az a Mini: ha nem is túl kényelmesen, de elférnek egymás mögött a Countrymanban

A BMW-k eltalált vezetői pozícióját gyakran megdicsérjük (a Minit a BMW-hez soroljuk), most kiderült, hogy két méter feletti sofőrök is élvezhetik az együtt töltött időt, még akkor is, ha a térdük a kilométerórához préselődik, a közlekedési lámpákat pedig legfeljebb a tetőablakon keresztül nézhetik. A brit márka újra bizonyított, és azt is igazolta, hogy a világnak szüksége van egy Mini szabadidő-autóra, vagy legalábbis egy használható méretű hátsó ülésre, ahol nem csak Annamari, hanem még István is elfér. A sokfunkciós középső sín nélkül még vidámabb lenne az élet, őszinte lenne a mosoly, ha a kemény elem nem hagyna nyomot a vádlin egy háztömbkerülés után.

Megérné beruházni rá - Volkswagen Passat

Nem csalás, István két lábbal a földön áll, miközben Annamari nem látna el a Passat fölött
(Még több fotó a Passattal tett ülőpróbáról a galériában. Kattintson a képre!)

"Ugyanazok a problémák, mint mindig" - kezdi a beszámolót a fotókért felelős kolléga. "Hiába húzom hátra magam, a térdem még mindig túl közel van a kormányhoz, teljesen hátra kell húzni, csak így tudom megfogni normálisan, az ülést pedig jobban hátra kell döntenem, mint kényelmes lenne, mert hozzáér a fejem a tetőhöz" folytatja. "A tükör a lehető legrosszabb helyen, pont szemmagasságban van, és nagyon sokat kitakar". Mégis minél több időt tölt bent, annál otthonosabban érzi magát. "Ez egy egész kényelmes kocsi, nem tökéletes, de jobb, mint a Peugeot, ha nem számítana az ára, érdemes lenne váltani" - elmélkedik, miközben reménykedve nyitja ki a hátsó ajtót, hátha végre elfér maga mögött ebben a nagy autóban. Annyira még előre tudott hajolni, hogy a feje elférjen, de egy Budapest-München útra még akkor sem vállalkozna ebben a testhelyzetben, ha a térdétől be lehetne csukni a hátsó ajtót.

Átlagos sofőr mögött is bőséges a hely, nagyobb gond a szűkös fejtér

A középkategóriás limuzinnal majdnem egyforma magas Annamari ismét megmenti a helyzetet, ülését teljes egészében a B oszlop elé húzza, így felszabadul a lábtér. "Most jobban kilátok, mint a Corsából" - mondja, és lendületesen vezeti a saját autójánál jóval nagyobb és erősebb Passatot. "Egyáltalán nem félek benne, sőt kimondottan élvezem".

A parkolóban maradt - Trabant 1.1

Egy kis nosztalgia: annak idején sokan voltak kénytelenek Trabantba préselődni
(Még több fotó a Trabanttal tett ülőpróbáról a galériában. Kattintson a képre!)

Végül, de nem utolsó sorban tettünk egy próbát egy igazi autós ikonnal, az örök klasszikus Trabanttal. Saját flottánkból annak reményében választottuk ki a kék négyüteműt, hogy színesebbé tehetjük vele az utolsó ülő- és vezetőpróbát. Sajnos a "happy end" elmaradt, a keletnémet népautót ugyanis egyikük sem tudta vezetni. Istvánnak már a beszállással is komoly gondjai voltak, kétszeri nekifutásra tudta bepréselni magát, és rá kellett jönnie, hogy a középtájon álló ülés a leghátsó pozícióban van. Sebaj, ledönti a háttámlát, letekeri az ablakot, a keskeny szélvédőn nem tökéletes a kilátás, de a vékony ajtók miatt széltében is van elég hely és még könyökölni is tud.

Itt kényelmesebb hátul ülni, mint a Passatban

Vezetni viszont nem. Lábaival közrefogja a kormányt, térde a műszerfalig ér, a padlóváltó pedig a bokájához szorul. "A kettest és a négyest talán tudnám kapcsolni, de a többi nem megy" - mond le a trabantozás öröméről, talán egy kormányváltós kétüteművel ment volna.

Most először Annamari sem fér el a hátsó ülésen. Fordítva sem jobb, grafikusunknak hiába nem kell teljesen előretolni az ülést a pedálokhoz, a kormány túl magasan (ráadásul az üléstől kissé jobbra) van, és annyira mélyen ül, hogy párna nélkül nem lát ki jól az ablakon. Az sem sokat ér, hogy a nagyobb fejtér miatt Istvánnak kényelmesebb a Trabantban hátul ülni, mint a Passatban, ha befelé csak mászni lehet, kijutni pedig szinte reménytelen.

Cikkajánló

Csillag került a kecskeméti Mercedes-gyárra		Párduc és traktor Ferihegy biztonságáért		Kitiltanák a szennyező város- néző buszokat Budapestről