Legalább négy embernek és csomagjaiknak elegendő hely, mindennapi közlekedésre alkalmas felépítés - ez a családi autó legfőbb ismérve. Meg persze a fenntarthatóság, bár ezt a szempontot elnyomtuk valamelyest, amikor olyan kocsikat kerestünk, amelyek megfelelnek az első két feltételnek, de mégsem érzi magát benne kiégett családapának vagy -anyának a vezetője, és az utasoknak sem kizárólag a táj vagy a hifiből szóló muzsika szerezhet valami kis örömöt.
A szűk kupék, roadsterek, napi helyváltoztatásra alkalmatlan oldtimerek fölött el kellett siklanunk, de így is bőven válogathattunk egyéniségnek számító autók közül. Fogyasztásuk, szervizköltségük persze több lehet, mint egy pár éves kompakté - bár a lenti példák között kifejezetten takarékos kocsit is találni -, ám némelyikük jóval több élményt nyújt, mint rengeteg kocsi tízmillióval drágábban.
Viszonylag bőséges választékból szemezgethettünk tehát - rovatunk hat munkatársa indokolja választását.
Nincs megválaszolatlan kérdés - Mercedes-Benz 250 C Kellően unikális? Lehet, hogy elsőre meglepő a választás, de ennél stílusosabb megjelenést egy autó sem garantál hárommillió alatt egy négytagú családnak. A hirdetett jármű egy csodálatosan felújított Mercedes-Benz kupé, egyenesen 1975-ből. Kétajtós, B oszlop nélküli, automata váltós, valódi faberakással, a W114-es kódjelű kocsi patináját tovább emeli az OT-rendszám. Elfér benne papa, mama, gyerekek? Elöl-hátul szélesebb az elegáns beltér, mint a legtöbb színtelen-szagtalan tucatkompaktban, vagyis kamaszkorig megfelelő a hátsó lábtér a srácoknak, és kényelmesek a frissen újrahúzott bőrfotelek. A szintén újrakárpitozott széles csomagtartóban pedig ágyazni lehetne a gyerekeknek. Olcsó fenntartani? Veteránpapírok lapulnak a krómcsíkos kesztyűtartóban, ennek megfelelően a biztosítása csak a töredékébe kerül a többi autóénak. Konkrétan a 35 éves életkor és a 112 kW-os teljesítmény miatt az éves díja mindössze 6360 forint. Az itt megspórolt pénzünk viszont elmegy a 2500 köbcentiméteres motor fogyasztására, amely átlag fölötti.
Tartja a lépést a fiatalokkal? A maga idejében a világ talán legfejlettebb személyautója volt a Merci-szlengben a premier 1968-as éve után csak "pernyolcasnak" nevezett típus. A kétajtós kupé 1390 kilogrammjára 152 lóerő jut, tehát a súly-lóerő aránya jobb a mai átlagos családi autókénál, habár az akkor forradalmi lengőtengelyes futóművénél akad ma már néhány korszerűbb. Megbízható barát? Minden idők egyik legmegbízhatóbb személyautójáról beszélünk, a jelenlegi világrekordot is ez tartja: egy négyajtós változat dokumentáltan 4,6 millió kilométert lenyomott taxiként. Ez a 2,79 millióért kínált autó pedig mintha új lenne. Tulajdonosa fotókkal bizonyítja, hogy a komplett felújítás az alváz és karosszéria korrózióvédelmével kezdődött, 15 évig nem lesz rajta rozsda és elektromos problémák sem őrlik majd az idegeket. Ám ha kellene, vásárolható hozzá alkatrész olcsón. Őrült, aki ebben fuvarozza a családját? Ugyan miért lenne az? Ha kell, simán bírja a napi használatot, a heti nagybevásárlásoknál elnyeli a legnagyobb teszkós kosár tartalmát, miközben a hétvégi kirándulásokhoz ennél stílusosabb járművet ennyiért nehéz találni. A csodaszép kupé csak átlagos fenntartási költségekkel bír, ugyanakkor megbízható társ marad hosszú távon is. Ráadásul az összes mai "családi" autóval ellentétben ez nem veszít százezreket évenként az árából, hanem vigyázó kezek között a fiunknak majdan átadható értéktárgy marad. Lencsés Csaba |
A Toyota BMW-je: Lexus IS200
A soros, hathengeres motor járáskultúrája kiváló
Az 1999-től 2006-ig gyártott első kis Lexus neve sok mindent elárul: Intelligent Sport. Ezt az autót tulajdonképpen a BMW 320 lekoppintásának tekinthetjük (hasonló méretek, sportos arányok, kétliteres, soros hathengeres motor), de ezt nem szabad úgy érteni, ahogy manapság a kínai autógyártók végzik. A Toyota Altezzaként bemutatott, Európába Lexus IS-ként érkezett autó a japános másolás iskolapéldája: tökéletesen megbízható műszaki tartalommal és a világ egyik legjobb kézi váltójával felvértezett, egyedi formájú sportszedán lett a végeredmény, amely csak felépítésében emlékeztet az eredetire.
Nem véletlen, hogy ennyire jó műszaki tartalmat sikerült a szokatlanul bátor formájú lemezek alá préselni, hiszen a fejlesztésért az a Nobuaki Katayama felelt, aki annak idején az AE86-os, azaz a "hachiroku" Toyotán és az utolsó Suprán is dolgozott, mellesleg a Toyota Le Mans- és WRC-programjában is fontos szerepet töltött be. Egy gondosan karbantartott, garázsban tartott Lexus IS-nél - mint amilyennek a hirdetett autó is tűnik - kevés jobb minőségű (és itt most nem a beltéri műanyagok puhaságára gondolok) és megbízhatóbb autót produkált az autóipar az utóbbi két évtizedben.
Az első IS már a formájával hódított, de a belső térkínálat nem az erőssége
Az IS nemcsak az alapkoncepciója miatt szimpatikus, hanem a részletmegoldásai miatt is. Ennyire egyedi és szép hátsó lámpát azóta csak keveset láttam. Az átlátszó plexi alatt a színes lámpák ezüst felületbe ágyazva olyan jól mutattak, hogy hamarosan a tuningcégek mindenféle autótípusra elkezdték gyártani a másolatokat, és a köznyelvben is Lexus-lámpaként terjedt el ez a típus. Aztán ott van a kronográfszerűen kialakított műszeregység, és a fém váltógomb is, amely télen túl hideg, nyáron túl meleg, mégis tetszik. De a Lexus IS-ben mégsem ez a legjobb, hanem az, hogy úgy adja a toyotás elpusztíthatanság illúzióját, hogy az ember közben egy stílusos sportszedánt vezet, ami ráadásul remekül fordul, precíz a váltója, és még önzáró differenciálműve is van. Nem véletlen, hogy ennyire tartja az árát.
Gulyás Péter
Két jelölt: egy a szívnek, egy az észnek
Ha a szívemre hallgatnék, akkor bizonyára egy négyajtós vagy kombi Subaru Impreza WRX-et néznék, de ezenkívül még annyi, a mindennapok során is jól használható sportautót fel tudnék sorolni. Meg is találtam álmaim egyik autóját egy GC8-asban, amely ugyan japán belpiacos kivitel volt, de átépítették balkormányosnak.
Összkerék-meghajtású, így télen is jól használható. Négy felnőtt aránylag kényelmesen belefér, és a csomagtartója is normális méretű. Ennél már csak egy későbbi WRX kombi lehet jobb családi autónak egy olyan autóversenyző-palántának, mint én. Egy baj van velük: sokat esznek. A benzin litere nagyjából négyszáz forint, ki tudja, hol áll meg. Ebből adódóan őrültség lenne sportautót vagy kicsit idősebb luxusautót néznem, kell valami más.
Napjaim legnagyobb részét a belvárosban töltöm, és amikor elhagyom Budapestet, akkor sem nagyon. Itt jön képbe a Prius, amely ugyan nem élményautó, mégis különlegesség. Eleinte kicsit féltem, hogy ennyi pénzért csak nagyon öreg példányokat találni, de az élet rám cáfolt: már négyéves, nem túl lehasznált példányokat találni hárommillióért. Tudom, ezzel nem tudom kiélni versenyző hajlamomat, de csöndes, megnyugtató, városban pimaszul keveset eszik, és a második generációs Priusban már el is lehet férni. Nem az autópályák királya, de 130-cal azért bárhová elgurul. Vida János |
Cipősdobozba a családot!
Japánban már régóta divat a doboz, hazánkba még nem tört be a hullám
Nem hiszek a nagy autókban, de ha már kicsi, akkor annak "minden négyzetcentije legyen kihasználva" alapon választanék családi járgányt. Igazából már egy Honda Jazz-zel is remekül ellennék, ám abban annyi a karakter és egyediség, mint a Való Világ-villában az atomfizikus, így nem is jöhet más szóba, mint egy Scion xB. Ennek a kockaforma kisautónak az a legnagyobb hátránya, hogy a Toyota nem forgalmazza Európában, így meglehetősen kicsi a választék, összesen kettőt találtam belőle a legnagyobb, használt autókat kínáló oldalon.
Egy aerodinamikai mérnök biztosan sírva fakadna a Scion látványától
A kettő közül a képen látható ezüstmetál doboz gazdáját hívnám föl először, a 2006. év végi xB-nek állítólag alig 30 ezer mérföld (kb. 48 ezer kilométer) van az órájában, tele van légzsákkal és egy csomó olyan extrával, ami praktikus lehet, ha a kedves nejem is használja. Itt elsősorban a parkolóradarra gondolok, de a fűtött tükrök is életmentők lehetnek egy fagyos téli reggelen. Az alkatrészbeszerzés nem lehet nagy gond, hiszen akár hiszik, akár nem, az xB műszaki alapjait a Toyota Yaris adja, egyedül csak a karosszériaelemek okozhatnak problémát, ha a feleségem egy szép napon úgy dönt, hogy olyan ámokfutást rendez, mint ez az amerikai hölgy, aki a menet végére elég szépen leharcolta az xB-jét.
Nógrádi Attila
Biturbót a családnak!
Hárommillióért bármit kapni - persze használtan -, de azért egy roadster vagy egy tartós nyolcvanas tempóra kalibrált, esőtől védendő lelet akármennyire vágyunk is rá, sajnos nem alkalmas a családi autó kiváltására. Ahhoz tér kell embernek és csomagnak, kényelem, némi üzembiztonság. Hogy ennyiért csak pár éves Astra kombit kapni, élményről szó sem lehet? Dehogynem. Az olasz autó, pontosabban a nemes olasz autó sugároz valami olyat, amit próbálhatunk elemezni formai, technikai vagy akármilyen szempontból, megfogalmazni úgysem tudjuk igazán. Az olasz autók között találjuk a valaha volt legcsodálatosabb autók jó részét - az általam választott kocsi nem tartozik közéjük. Ez nem az a típus, amelynél az embernek fel sem tűnik, hogy percek óta nézi az alakját, a domborulatait, a részleteit - ez az a fajta szépség, amelyhez idő kell. Elsőre talán észre sem venni. Ha mégis, akkor valószínűbb, hogy nem tetszik, mint az, hogy igen. Semmi különleges, nincsenek is ívek, csak vonalak, az orr és a far összekötését egy fantáziátlanul emelkedő övvonallal oldották meg, a csomagtartó pedig olyan, mint egy hűtőláda két lámpatesttel.
Aztán telik-múlik az idő, és kezdjük megérteni. Az az egy hosszanti vonal nem csak egy csík, hanem a markáns ék forma lényege, amelyre rímel a hátsó oldalajtó aljának a sárvédő kiegyenesített ívén keresztül hátrafutó másik, amely megtöri a hátfal nagy felületét. A hátsó lámpák, a rendszám elhelyezése, a lökhárító aljának kialakítása - úgy zseniális, ahogy van. És az óceánkék karosszériához illő, elsőre - na jó, többedikre is - bazárinak tűnő sötéttürkiz bőrbelső az azonos színű műszerfallal és a világos fabetéttel... azt még nem szoktam meg én sem, de talán ehhez is idő kell, csak kicsit több. Az általam választott, még a youngtimer korhoz is fiatal Maserati Quattroporte orrában 3,2 literes, V8-as motor termeli a mintegy 400 lóerőt, amely a hátsó kerekeket hajtja. Sokat fogyaszt, biztos megbízhatatlan, és nyilván kinyomták a szemét - súghatja az ember óvatos énje. Valószínűleg nem rotyog el nyolc literrel, bizonyára kell hozzá egy elhivatott szerelő, de egy ilyen autó birtoklása és használata még néhány trélerre várós élménnyel együtt is több élvezetet okoz a családnak, mint egy soha el nem romló közlekedési eszközé. A kocsit 2,5 millió forintért kínáló tulajdonos figyelmeztetése pedig a hozzám hasonló gondolkodásra vall: "Csak komoly érdeklődők keressenek. Ha eljutunk a próbaútig, én vezetek, és nincs fordujjámá keresszbevázzh, csapassad neki. Ez az autó nem erről szól." Féjja Zsolt |
Sportlimuzint a családnak
Az 530d kifejezetten sportos is tud lenni
Ha hagynám, hogy elszaladjon velem a ló, legalább kétszázra bíznám magam, és ezért a pénzért gondolkodás nélkül kedvenc újkori BMW-mbe, az E39-es ötös sorozatba ülnék be. A kiszemelt autó egy modellfrissítés utáni, 2003-as 530d, annyi extrával, amennyi akkoriban képes volt megduplázni a vételárat. Az 1995-ben bemutatott negyedik generáció olyan sikeres volt, hogy hét éven át piacon maradt, nem véletlenül. Eltalált formájával és arányaival tananyag lehetne a formatervező-iskolában, de a lexikonban is helyet kaphatna a sportlimuzin szócikk mellett. Persze nem csak szépsége, kifinomult technikája és kiváló vezethetősége miatt is az egyik kedvencem - minden alkalommal felvidítana, ahányszor a kormány mögé ülök.
A modellfrissítés utáni E39-esen jelentek meg a gyűrűs helyzetjelzők
Háromliteres dízelmotorjának teljesítménye bőven elég az élvezetes autózáshoz, de nem kell naponta benézni vele a benzinkútra. Optimális méretei miatt családi autónak is alkalmas. Bár kifejezetten hosszú utazásokra való, automata, így a városban is kényelmes vele az araszolás. Elegáns sötétkék fényezéséhez illik a világos bőrkárpit, amit könnyű letakarítani, ha a kicsik nem bírják ki hazáig egy csokis keksz nélkül. Fenntartási költségei nem terhelik túl a költségvetést, alkatrészt pedig még évtizedek múlva is lehet majd kapni hozzá, akkor is, amikor már beleöregszem az ötös célcsoportjába.
Balogh Bence