Vegyes eredményekkel jutott el a 27. Shell Eco-marathon zárónapjára az öt magyar csapat a németországi Lausitzban. Csupán a többnapos kialvatlanság és feszültség miatt állandósult kimerültség volt közös. Habár az új hazai rekordot felállító GAMF sátrában mintha mindig több lett volna a sima arc, de a nyitónapi 2277 kilométer/egy liter benzin eredményük után a balszerencsés folytatás miatt itt is alábbhagyott némileg a - szintén zűrös, autólékelős, de végül sikeres gépátvétel után kialakult - boldogság.
Pedig az igazán ijesztő események ezután következtek. "Hallottátok mi történt?" - rohant hozzánk a médiaközpontba a mindig segítőkész Shell-menedzser, Fogarasi Szilvia. Az éppen kiváló köröket futó Á. Tóth Krisztának nekiment a pályán egy újságíró. Állítólag összetört a Megameter II. Amint azt saját bőrömön is tapasztaltam egy Prototype-pal körözve a versenyzők között az EuroSpeedwayen, ezekből a járművekből rendkívül nehéz tájékozódni, szinte több a holttér, mint amint egyáltalán látni.
Ezúttal azonban többszörösen hibázhatott a Shell által titkolt kilétű újságíró. Először is a pilóták által használt belső ívet bitorolta, majd éppen akkor adott ő is gázt, amikor odaért mellé az előző magyar autó. Csakhogy ezzel a sebességgel már nem tudta az íven tartani a járművét, és nekiütközött a kocsinknak. Szerencsére nem tört össze a sikló szivar, de több, azonnal javítandó műszaki problémát okozott a karambol amellett, hogy megsérült a szélvédő is.
Á. Tóth Kriszta pilóta a balesetekről. Nézze meg videónkat!
A 222 autós mezőny egyik legjobbjaként a versenybírók által is jól ismert GAMF kis tanakodás után plusz lehetőséget kapott a szervezőktől. A Prototype kategóriában idéntől öt alkalommal teljesítheti minden autó 51 perc alatt a nyolckörös távot (25 ezer 485 km) a háromnapos versenyen, ebből a legjobb eredmény számít be a végső sorrendbe. Nem veszett el a tehát a lehetőség, viszont azt rebesgették a csapat agytrösztjei, hogy Kriszta részidejéből számítva a korábbinál is nagyobb rekord születhetett volna. A srácok ellenőriztek, szereltek, majd később ismét pályára küldték a Megametert.
Odaléptek neki a fiatalok
Mivel az autó darabokra szedésére és minden alkatrészének alapos átvizsgálásra nem volt lehetőség, sajnos rejtve maradt egy apró sérülés. Á. Tóth Kriszta harmadik körét futotta éppen, amikor elromlott a kormánymű, bebicsaklott az irányított hátsó kerék, és olyan 30 km/órás tempónál felborult a Megameter, amely hosszan csúszott az oldalán. Hogy pontosan mennyit, az Kriszta sem tudta. "Nem emlékszem" - mondta halkan az [origo]-nak. "Megijedtem."
Szerencsére nem sérült meg a pilóta, az egyetlen darab karbonkapszulából álló karosszéria viszont igen. Végighorzsolódott az oldala, egy helyen pedig a szálszerkezetig mélyült a sérülése. Minden idők legkisebb fogyasztású magyar járműve innentől kezdve lehet, hogy már csak kiállítási tárgy lesz a Kecskeméti Főiskola aulájában, egy hatalmas üvegvitrinben. Bagány tanár úr reménykedik, hogy nem így lesz, de szerinte alaposan át kell nézniük majd a kocsit idehaza. A GAMF neve mellé végül a 2277 km került, amellyel a 222 nevezett autó összetett versenyének ötödik helyén zártak (tavaly másodikok lettek volna ezzel).
Saját kategóriájában (elektromos hajtású járművek) a középmezőnyben végzett a Kandó Electric. A kecskeméti középiskolások dramaturgiából is kiválóra vizsgáztak: szinte akárhányszor ment ki a pályára Horváth Viktor a kocsival, mindig picit javított a korábbi eredményükön. 317, 350, 369 és végül 371 kilométer lett az eredményük.
Ne felejtsük el, hogy az EuroSpeedwayen teljesen újonc társaságnak csak annyi volt a célkitűzése első nekifutásra, hogy végig tudjanak menni a híres oválringen (amely valójában lekerekített háromszög). Teljesítményük súlyát növeli, hogy a világ 26 országából érkezett csapatok (az Egyesült Államoktól Nyugat-Európán át Törökországig) kilencven valahány százaléka felsőoktatási intézményből érkezett. Köztük számos szuperköltségvetéssel és hatalmas tapasztalattal rendelkező francia csapat (lásd keretes írásunkat).
Marokkóból például hat team is nevezett, igaz ők jobbára estek-keltek, és leginkább önjelölt bulifelelősökké váltak a rendezvényen. Egyszer például megszállták a felállított színpadot, majd a legnagyobb dumás közülük rappelni kezdett, miközben tucatnyi társa féktelen táncba és kurjongatásba fogott. Azzal szintén mosolyt csaltak az arcokra, hogy az egyik csapatuk sátra előtt (amely szinte szomszédja volt a GAMF-SAP sátornak) hatalmas Shell-logós kerámiatányérokat árultak. Amúgy olyan hírek terjengtek a bokszutcában, hogy a marokkóiak is szeretnének rendezni Afrikában egy Eco-marathont az olajcég segítségével.
Végre pályán a gyilkos bálna
A zárónap meglepetéscsapata a pécsi Team Orca lett. Az utolsó pillanatban csak átverekedték magukat a gépátvételen, igaz, egy lengyel csapattól kölcsönbe kapott motort építettek be kemény munkával a saját burkolatukba. A lengyelek öt motorral érkeztek Lausitzba, az újonc pécsiek költségvetése egyet engedélyezett, az is bedöglött. Azonban példamutató csapatmenedzseri teljesítménnyel szereztek egy másikat, majd kemény munkával beépítették.
"Ez a motor korábban még soha nem volt beindítva, ráadásul beesett egy mágnes a forgattyúsházba, amit be is darált" - mesélt mosolyogva legújabb kalandjaikról Háber István. Kész csoda, de az Eco-marathon zárónapján ki tudtak menni a pályára, ahol a hírek szerint - ezt a többi magyartól hallottuk - menet közben nem tudták leállítani a motort. A legkisebb fogyasztású járművek versenyén így csak az etanolt gyilkolta a bálna, de kitartásból jelesre vizsgáztak.
Végsőkig küzdött a SZEnergy Team is, a győriek egyúttal "az autójukat a zsűri miatt legtöbbször átépítő csapat" nem túl vidám díjára is nevezhetnének. Gyakorlatilag egy egész heti szerelést követően néhány órával a verseny zárása előtt őket is kiengedték a pályára, de balszerencséjükre beborult az idő Dél-Németországban. Napenergia híján csak szenvedtek a pályán, lassúak voltak, ez a néhány nap nem most nem jött össze nekik.
Titkos pezsgő
Mint ahogyan rendkívül csalódottak voltak az óbudai bánkisok is. Az SAP Racing Team helye a GAMF-fal közös sátorban már üresen állt, amikor a kecskemétiek két baleset között még javában dolgoztak. Ekkor már csak búcsúzkodni jöttek ide az egyenpólójuktól is megváló fővárosiak.
Csalódott volt a küzdelem végére a több ezer diák között a kétségkívül legfáradtabb arcú Szobek János is. "Nem tudják a többiek, de hoztam egy háromliteres pezsgőt" - súgta lassan a fülembe a GAMF csapatmenedzsere. Kiderült, hogy tanácstalan, nem tudja, mi legyen vele.
A gépátvételen kötözködtek velük, aztán az első pályára menetelkor fantasztikus új rekordot futottak, a következő napon viszont négy másodperc híján lemaradtak egy újabb csúcsállításról, majd végül kétszer is ütköztek. Talán az autójuk is tönkre ment. Ott, abban a pillanatban, a friss balesetek hatása alatt nem tudta, hogy akkor most ünnepeljenek vagy lógassák tovább az orrukat. Legyen az ő titkuk, hogy végül pezsgőztek-e.
Irány Kuala Lumpur? Ami a Forma 1-ben a Scuderia Ferrari, az a Shell Eco-marathonok történetében a francia Microjoule la Joliverie csapata. Szinte az 1985-ös legelső versenytől kezdve indulnak, ők nyertek a legtöbbször, fejlesztésre szánt pénzük pedig mint a tenger. Miközben a pécsiek csapata maroknyi, a magyar rekorder kecskemétiek alakulata pedig bő tucatnyi emberből áll, ők legalább félszázan vannak. Azt csiripelték a lausitzi verebek, hogy nagy részük nem is hallgató, hanem mérnök. Csak egy apró morzsa, hogy kiket akartak megszorongatni a magyarok: két héttel a verseny előtt kibérelték maguknak az EuroSpeedwayt a franciák, itt készültek. |