Kéthengeres motorral és vászontetővel az igazi az 500-as
Még több fotó a Fiat 500c-ről a galériában, kattintson a képre!
Mi ez és mi az új benne?
Nagyjából már mindent megírtunk a Fiat 500-ról, amit tudni érdemes, ott voltunk a nemzetközi menetpróbáján még 2007-ben, volt nálunk kétféle benzinmotorral is, ám a jelenlegi kínálat legjobb konfigurációját csak most kaptuk meg: vászontetővel és kéthengeres, "kisfityó" motorral. Aki komolyan gondolja ezt a műfajt, nem is kéri máshogy az 500-asát, hiszen ebben összeállításban teljesedik ki igazán ennek a modellnek a karaktere, bár tesztautónk esetében egy kicsit több karaktert is kaptunk kelleténél. Olyan 40 km/órás tempó felett kezdett zavaróvá válni a tető irányából hallható szélzaj, ami a sebesség emelkedésével egyenes arányban nőtt, olyan 80 km/óra környékén már a rádiót is elnyomta 100 km/óra felett, pedig jelbeszédre kényszerítette az utasokat. Mivel se a hazai menetpróbán nem tapasztaltunk hasonlót, se a megkérdezett 500 kabrió tulajdonosai nem számoltak be ilyen problémáról, a fütyülést a tesztautó egyedi nyűgének vehetjük, de akkor is jelzés értékű, hogy egy olasz autóban ülünk.
800 ezer forint az összecsukható vászontető felára
Hogy néz ki?
Megérdemli, hogy sokadszorra is leírjuk a nevét Roberto Giolitónak, ő rajzolta meg a 2004-ben bemutatott Trepiuno nevű tanulmányt, amely alig változott valamit a 2007-es szériaváltozatig. A képeken is csillogó kisautó formájában az a zseniális, hogy hihetetlenül ügyesen viszi tovább az ős 500-as stílusjegyeit, aminek köszönhetően úgy néz ki a forgalom sűrűjében, mint egy dobozából elszabadult játékautó. Erre egyébként még rá is tudunk játszani, ha megrendeljük az extraként kínált matricadíszítések valamelyikét. Természetesen nem csak ezzel szabhatjuk személyre az 500-asunkat, variálhatjuk a tető, a visszapillantó és a felnik színével is, de még a slusszkulcs borításán is változtathatunk. Apróságok ugyan ezek, de nagyon is kellemes időtöltés lehet, ha egy szalonban kell összerakni leendő 500-asunkat, még le sem gördült a futószalagról, de máris kötődünk hozzá.
Mivel az 500-as bevallottan a női szívek meghódítására készült, a tesztautónkat bedobtuk a mélyvízbe és néhány napra rábíztuk a célközönségre. A kis Fiat biztonsági tanksapkája ugyan kifogott Zitán és Annamarin, és a lányok a tető zúgásától sem voltak elragadtatva, de az azért jelzés értékű, hogy így is alig akarták visszaadni az 500-ast. A lányoknak egy kicsit meggyűlt a bajuk a tanksapkával |
Milyen benne utazni?
A háromféle színben (elefántcsont, bordó és fekete) rendelhető vászontető működtetése pofonegyszerű, a tetőre szerelt két gomb segítségével lehet nyitni-csukni, ami pont 14 másodpercet vesz igénybe, de persze csak az egyik irányba. Leengedés közben a tető katonás redőkbe hajtogatja magát, ám az igazi bűvésztrükk csak az utolsó centiknél figyelhető meg, amikor a hátsó ablak kibukik a tetőből és egy kecses meghajlással eltűnik a szemünk elöl. Ha nem lett volna a tesztautónk már többször is emlegetett fütyülése, most az írnám, hogy ügyes. Kár, hogy a teljesen leengedett tető gyakorlatilag mindent kitakar hátrafelé, így ha tolatva akarunk beállni valahová, előbb fel kell húzni annyira a tetőt, hogy a hátsó ablak visszakerüljön a helyére.
A retrós hangulatú utastér tökéletes összhangban van a külsővel
A beáramló napfény jót tesz az 500-as utasterének, ilyenkor elkezd ragyogni a kocsi színével megegyező műszerfal, a tengernyi egyenszürke autóbelső után valóságos felüldűlés volt az 500-as vajszínű gombjait nyomkodni, még úgy is, hogy végig olyan érzése lehet egy férfiembernek a kis Fiat fehér kormánya mögött, mintha csak egy női mosdóba nyitott volna be tévedésből: rögtön leesik neki, hogy egy ajtóval odébb kell állnia. Az autó külső méreteihez képest meglepően nagy és vaskos a kormány, amelynek tekergetése ugyanakkor pillekönnyű, mert alaposan túlszervózták, ahogy az egy hölgyeknek szánt városi kisautótól el is várható. Az első ülések kényelmesek az oldaltartásukkal sincs baj, viszont az ülőlap magasságát nem, csak a dőlésszögét lehet állítani, így kicsit olyan, mintha egy magas puffról irányítanánk az autót. A hátsó helykínálat pont olyan reménytelen, ahogy azt a fotók alapján sejthetjük, lelkiismeret-furdalás nélkül csak gyerekeket ültetünk be magunk mögé, de ők legalább értékelni fogják majd a mókás, kör alakú fejtámlákat. A kör alakú motívum visszaköszön még az ajtók belső nyitóján, a légbeömlőkön és a kapcsolókon, de még a műszerfalon is, ez utóbbi azonban már némileg a divat áldozata lett, mert a sebességmérőbe épített fordulatszámmérő mutatóját alig látni.
Erre a kis helyre sűrítették össze az összes autóval kapcsolatos információt
Vezetési élmény
Tesztautónk kéthengeres, 85 lóerős turbómotorjának minden oka megvan arra, hogy sztárallűrjei legyenek: tavasszal Az év motorjának választották, de elvitte Az év új motorja, Az év zöld motorja és Az év egy liter alatti motorjának járó címet is. Ez mind nagyon szép, mert ez a kéthengeres, 875 köbcentis kis motor tényleg imádnivaló, ahogy magát megrázva beindul és kispolszkis pöfögéssel cipel minket, az viszont már egyáltalán nem szép tőle, hogy városban simán eléget kilenc liter benzint. Ezen némi visszafogottsággal persze bőven faraghatunk, pláne, ha nem a városban nyüstöljük, de olyan a motor karaktere, hogy egyszerűen nem lehet finomkodni vele. Olyan kétezerig nagyjából nem csinál semmit az egész autón érezhető vibráláson kívül, e fölött viszont hirtelen megtáltosodik és olyan lendületbe jön, hogy alig győzünk felkapcsolgatni a középkonzol alján lévő kis karral. Ez a fajta viselkedés még a legvisszafogottabb sofőrből is pillanatok alatt kihozza az "azon a sárgán még átférek" vezetési stílust, ami mostanság igencsak költséges lehet.
Ahhoz képest, hogy milyen pici, nagyon jól elboldogul az úthibákkal
Ahhoz képest, hogy mekkora az 500-as és milyen rövid a tengelytávja, mégsem produkálja a kisautók jellegzetes pattogási hajlandóságát az úthibákon, hanem szépen áthintázik az aszfaltrepedéseken, ráadásul az olaszoknak sikerült olyan jól belőni a futómű hangolását, hogy még kanyarodni is egészen tisztességesen tud ez a kis gombóc. Meglepően nagy tempóig kapaszkodik stabilan a kanyarokban, hogy egy idő után kerékcsikorgással és jól kontrolálható orrtolással jelezze, hogy a sportolást inkább valaki másra hagyná .
Nem sokan képesek ennek a tekintetnek ellenállni
Megéri az árát?
Mivel az 500-as egy divatcikk, amibe vagy beleszeret az ember, vagy nem, így elég nehéz versenytársakat keríteni a "többi autó" közül, talán a Mini kabriót lehetne még megemlíteni, mint konkurenciát, ám az egy számmal nagyobb ligában játszik, mind az árát, mind a technikai tudását nézve. A legolcsóbb 500-as kabiró 4,4 millióért vihető haza egy tényleg harmatgyenge, 1,2 literes, négyhengeres benzinmotorral, míg a tesztautónkban is pöfögő kéthengeressel 4,8 millióba kerül a meglehetősen gazdag, Lounge-felszereltséggel. Ugyanez a konfiguráció keménytetővel kerek 4 millióba kerül, így könnyedén kiszámolható, hogy 800 ezer forint a világ egyik legtrendibb hajszárítójának a felára.
Ezt az autót már szétszedték és összerakták egy párszor Tesztünk megjelenése után kaptunk egy telefont a Fiat hazai képviseletétől, amelyben megerősítették, hogy a tesztautónk tetejének fütyülése valóban egyedi eset. A probléma oka az lehetett, hogy az általunk is kipróbált tesztautó valójában nem is a hivatalos Fiat-tesztflottához tartozott, hanem egy úgynevezett "tanuló autó" volt, amelyet korábban oktatási célra használtak a szervizekben és már egy párszor szétszedték és összerakták mielőtt hozzánk került volna. |
Műszaki adatok |