Vad modorosok - Audi A5 család-menetpróba

Az Audi A5 kupé és kabrió az A6-osodás, vagyis a modellfrissítés után még többet tud, és a külseje is szigorúbb lett. A családosokat a Sportback, a benzinvérűeket pedig a kétajtós bolondíthatja meg. Néha egy kimért úriember is bulizhat egy nagyot, persze csak módjával, erre a 333 lóerős S5 a legjobb választás.

Továbbképezték az A5-öst és családját, már majdnem mindent tud, amit a nagyok
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Csak kevés autógyártó engedheti meg magának, hogy annyit költsön fejlesztésre, amennyiből kényelmesen dolgozhatnak a motorokért, a formatervért, a belsőért vagy éppen a kütyükért felelős kollégák. Az Audi a szivar 100-assal kereste meg az első millióját ahhoz, hogy felső körökben mozoghasson, és sikereit tovább kamatoztassa. A Spanyolország déli csücskébe szervezett bemutatón egyikünk sem csodálkozott azon, hogy egy egyszerű modellfrissítés során is mennyi újdonságot lehet egy autóba gyömöszölni. Persze nem volt olyan rossz a helyzet, tűzoltás helyett éppen csak a lejárt poroltót cserélték ki egy vadonatújra. Amit eddig az A8-as és az A6-os tudott, tudja már az A5-ös is.

Szép és praktikus a mostantól ötszemélyes ötajtós, hatalmasra nyílik a csomagtartója

A bemutatóra elhozták a kupét és a kabriót, sőt a Sportback-et is. Nem számít, hogy papíron az A4-es eladásaihoz számítják, szellemisége mégis a juppiautókhoz köti. Annak a klubnak az örökös tagjává teszi, melybe csak vágykeltő kocsik léphetnek be, és ahol mindenkinek keret nélküli ablakai vannak. Ezért jár neki a négy, bocsánat ötajtós kupé cím, és az is jobban veszi ki magát, hogy a kétajtósnál nagyobb, nem pedig a négyajtósnál kisebb benne a hátsó fejtér. De ne üljünk be rögtön, nézzük még egy kicsit a külsőt, hiszen a kedvünkért változtattak rajta egy keveset. A frissítéseket általában megsínylik a formák, de az Audinál most is tudtak jobbat, a szögletes fényszórókat szigorúbbra cserélték és a singleframe hűtőmaszk sarkát is lekerekítették.

Mi mindent örökölt az A5-ös a nagyoktól?

Külsőre alig változott valamit az A4-es fineszes testvérmodell családja, új fényszórót és lökhárítót kapott, új színek is rendelhetők, de az igazán érdekes részleteket odabent lehet megtalálni. Minden motorváltozathoz start-stop rendszert kapcsoltak és hozzányúltak a négyhengeres 1.8 TSI-hez, amely 170 lóerős lett, gyári átlagfogyasztása 5,7 literre csökkent száz kilométerenként többek között a hűtés szabályozásának és a befecskendezés módosításának köszönhetően. Elektromosra cserélték a kormányt, ötlengőkaros első futóművét pedig úgy hangolták, hogy jobban elnyelje az ellenkező irányú erőhatásokat. A futómű, a motor, a váltó és a kormány hangolását mindenki a saját ízlése szerint választhatja meg a feláras Audi select üzemmódkapcsoló segítségével, amely a normál, a komfort, a sport és az egyéni hangolás mellett már takarékos fokozatot is tud.

Biztonságát a széles látószögű xenon plus fényszóróval, tükrökbe épített holttér figyelővel, állóra fékező adaptív tempomattal és a kormányzásba is belekotnyeleskedő sávtartóval fokozták. Ezek után már csak a dizájnra, a kényelemre és a szórakoztató elektronikára koncentráltak. Megkapta az A6-osból ismerős kormánykereket és az ízléses, motorcsónakszerű fabetétet. A Sportback végre három övet és fejtámlát kapott a hátsó sorba, így hivatalosan ötszemélyessé vált. Mostantól hűthető ülés (a kabrióban nyakfűtéssel), 14 hangszórós Bang&Olufsen hifi, wi-fi kapcsolat és Google Maps alapú, 3D-s navigáció is rendelhető mindhárom karosszériaváltozathoz. A modellfrissítés némi drágulással is jár, lépcsőnként nagyjából negyedmillió forinttal kell többet fizetni a szigorúbb arcú új modellekért.

Ettől finomabb, de harciasabb is lett az A5-ös orra, és rettenetesen szélesnek tűnik tőle az autó. Ezután nagyon nehéz lenne már megkülönböztetni az új A6-ostól, ha nem tudnánk, hogy kupét és kabriót egyelőre csak a kistestvérből vehetünk.

Az Audi a klasszikus Quattro szellemiségét szerette volna feltámasztani 2007-ben az A4-es technikájára épülő A5-tel, ami remek sportkupé lett, akárcsak egykori legendás elődje. A stílus nem, csupán a kor változik, ma így néz ki egy hidegfejjel tervezett, racionális német gran turismo, melynek kötelessége szívünkbe markolnia, és meg is teszi.

Hátulról változatlan a letisztult kupé formája

Bárhonnan nézzük, energikus a megjelenése, minden biztonsági fejlesztés ellenére továbbra is elég lapos és kecses ahhoz, hogy ebben a műfajban hiteles legyen. Odabent is ez szellemiség a meghatározó, a formák németesen letisztultak, az anyagok az Auditól megszokottan kifogástalan minőségűek és egytől-egyig ízlésesek. A könyöklést ugyan elfelejthetjük a magas övvonal miatt, de a bunker érzet nem öli meg az élményt. Tömzsi tetőoszlopai pont jó helyen vannak, műszerfala alacsony, jó a kilátás a kis sportkormány mögül, ahol óriások és törpék is magukra szabhatják a helyet, mégis úgy érzik majd, hogy körülveszi őket az autó, aki nem nőtt 175 centinél magasabbra, hátra is befér.

Milyen autó jön? Az új lámpával és hűtővel az A5-ösök közelebb kerültek az A6-oshoz

Ügyesen gazdálkodtak a tömeggel és annak elosztásával, nem csak kiegyensúlyozott, hanem könnyed is az A5-ös. Nem érezzük, hogy nagy súlyt cipelünk, melynek minden egyes percben le kell küzdenie a fizika törvényeit. Úgy mozog, ahogy egy kupétól elvárjuk, de nem hagyja egy percre sem, hogy megfeledkezzünk arról, hogy prémiumautóra költöttük a pénzünket, hiszen már az 1,8-as alapmotor is 170 lóerős. Megvan benne az egyensúly az éles kezelhetőség és a ringatózó kényelem között.

Nem vitték túlzásba a cicomázást, de ennyi is bőven elég, látszik rajta, hogy S modell

Egy BMW persze intenzívebb élményt tud nyújtani hátsókerék-hajtásával és informatívabb kormányával, de az Audira jellemző technofília hamar így is magával ragadja az embert. Jól esik egy sokáig csiszolt, porszemmentes gépezet részének lenni és élvezni, hogy racionális gondolkodás és a tökéletesség hajszolása közben ilyen kellemesen élvezetes szerkezetek születnek. Ez egy pihentető sportautó, nem akar megölni, csak biztosítani a napi mosolyfakasztó adrenalin löketet, úgy, hogy még véletlenül se sikerüljön túladagolni. Ez a gran turismo fogalma Ingolstadtban. Errefelé a Bang&Olufsen hifi élvezete többet ér a vad motorhangnál, de egy kis plusz pénzért mindenre van megoldás.

Ez tényleg egy tető nélküli A5-ös, a vászontető miatt nem változott semmit a forma

Aki vezetés közben szeretne tombolni, kénytelen feljebb csavarni az A5-ös élményfaktorát és az S5-öt választani, amely még mindig nem a csúcsmodell, mert létezik 450 lóerős RS5-ös is. Ha meguntuk, hogy jófiú módjára andalogva autózzunk, már kis gáznál is élvezhetjük a 333 lóerős kompresszoros V6-os dobhártyamelengető hangját az S5-ben, átadhatjuk magunkat a szimulátorszerű élménynek és úgy használhatjuk ki a futóműben, a kormányban, a fékekben és a motorban rejlő tartalékok töredékét, hogy közben fel sem fogjuk, milyen viccesen könnyű dolgunk van. Félelmetes, ahogy azonnal meglódul az ordítva hörgő V6-os, hogy pillanatok alatt versenytempóra gyorsítson, Az S5 a torsen diffis összkerékhajtással és a hátul változtatható nyomatékelosztással úgy tapad az útra, hogy még a leggonoszabb kanyart is gyorsvonatként veszi be. A duplakuplungos DSG, azaz S-Tronic váltó meg villánygyorsan kapcsol, visszaváltásnál gázfröccsöt is ad.

Látványosan és gyorsan bújik elő a vászontető, a szélfogó kétszemélyessé teszi

Mindenre felkészült, arra is, hogy megvédje magát. Kapcsolgathatunk össze-vissza a kormány mögötti fülekkel, a váltó azonban magától nem csak vissza, hanem fel is vált, ha elérjük a leszabályozást, csorbítva ezzel a vezető szabadségérzetét. Hiába a nagyszerű, kifinomult és gyors S Tronic, az egyre jobban feledésbe merülő kézi váltó is jól sikerült darab, de csak valamelyik gyengébb motort lehet választani hozzá. Kipróbáltam, még a 170 lóerős 1.8 TFSI is olyan lendülettel mozgatja az A5-öst, ami bőven elég ahhoz, hogy ne kámpicsorodjunk el, miközben a gázra taposunk. A dízelek nagy nyomatéka persze hiányzik belőle, viszont aki gázolajost választ, annak a háromliteres helyett megteszi a kétliteres is, csak a német autópályán jön ki a különbség.

A6-os kormány és csónakszerű fabetét a megújult belsőben

Új élményekért inkább a kabrióra érdemes költeni. A gömbölyű 80-as szimplán Cabrioletnek hívott nyitott változata óta ez a modell is lélekben változatlan maradt. High-tech, technokrata formavilága még mindig ugyanazt az eleganciát hordozza a génjeiben. Vászontetős, ami ma már bénán hangzik, pedig több értelme van, mint a keménytetős cicakabrióknak. Kisebb helyet foglal, könnyebb, és nem kényszerít az A5-ösre olyan félkör formát, ami miatt a szélvédőnek görcsösen a vezető feje fölé kéne hajolnia, így szabadabb élményt nyújt, mint télen is használható, vandálbiztos társai. Perifériás látásunkban bőven marad kék ég a szélvédőkeret felett és nem csak a csomagtartóban felejtett szélfogó miatt érezhetjük úgy, mintha könnyű szélben szállnánk Vincze Lillával.

Egy-két éve cserélték le a 4,2-es szívó V8-as a háromliteres kompresszoros V6-osra az S5-ben

A stabilitást javító megerősítés ellenére sem lett tohonyább a kabrió, cserébe tökéletesen merev sem, de ez csupán a karosszéria kisebb rezonanciáin érezhető, nem nyeklik-nyaklik az autó, de ez egy prémiumterméktől el is várható. Bár egy árnyalatnyival gyengébbek a menetteljesítményei, a kipróbált 3.0 TDI (245 LE, 500 Nm) és 3.0 TFSI (275 LE, 400 Nm) közül kisebb nyomatéka ellenére inkább a kompresszoros benzinest választanám. Nem csak azért, mert a dízel kabrió mint olyan még a jelenlegi benzinárak mellett is az arcunkba csapódó, túl erősen rázott rongy, hanem azért is mert benzinmotorral könnyebb az orra, ami a sokat korrigáló, zseniális összkerékhajtás ellenére élvezetesebbé teszi a vezetését, csökkenti a hagyományos Audi-betegséget, az alulkormányzottságra való hajlamot.

Az A4-es eladásaiba számítják, de lélekben a kupé A5-öshöz tartozik a Sportback

Azon az útvonalon, melyet a piros kabrióhoz választottunk a Google Maps-es navigációban, hirtelen minden autóbolond legszebb álmában éreztem magam. Nyitott tetővel száguldhattam egy enyhe kanyarokkal tűzdelt, keskeny, jó minőségű, és tökéletesen üres országúton, ahol megszűnt a külvilág, nem zavart semmilyen külső tényező, hármasban maradtam az autóval és az úttal. Ezt az élményt három barátommal is megoszthattam volna, mert az A5-ös kabrióban még a lábaknak is van némi hely. Nem kérdés, hogy csomagolni viszont a Sportback-kel lehet a legjobban. Nem hittem volna, de az erőteljesen lejtő tető alatt is maradt még hely a családnak, megkapó formáját pedig csak házon belüli konkurense, az A7-es múlja felül. Kupés létemre ezt a kivitelt választanám, mert az A5-ösök közül ez a legracionálisabb választás. Úgy tűnik, az Audinál mégiscsak az ész az úr.

Cikkajánló

Ezentúl ki vesz A4-est? - Audi A5 Sportback		Audi A5 3.0 TDI Quattro-teszt		Többen megkívánták - BMW 320d Coupe-teszt