Személyi kultusz a Torinóban gyártott, amerikai Nash Healey bemutatóján
Az ötvenes évek újabb fordulópontot hozott a többezresre duzzadó nagyvállalkozás életébe. Enzo Ferrari, az autóipar nagy egyénisége Maranellóba hívta Farinát tárgyalni. A rafinált tervező igent mondott, de azt ajánlotta a befolyásos autógyárosnak, hogy keresse fel torinói irodájában, ugyanis tudta, hogy a "Commandante" nem szívesen hagyja el Maranellót. Sergio azonban közbelépett és úgy szervezte meg a találkozót, hogy apja a két város között félúton, egy kis étteremben találkozhasson Enzóval, akivel hatvan éve tartó együttműködést kötött. Itt már Sergio kapta a főszerepet, apja rábízta a Ferrarinak készülő munkák felügyeletét.
Enzo Ferrari és Sergio Pininfarina hatvan éve máig tartó egyezséget kötött
Egymásra találásuk sorsszerű volt, mintha a Cisitalia 202-est is egyenesen Ferrari számára tervezték volna, úgy teljesedhetett ki a későbbiekben már Sergio vezette stúdió legjobb tudása a világ leghíresebb sportautóinak tervezésében. Minden Ferrari remekmű, kortalan szépség, igazi klasszikus lett, a két cég a maximumot hozta ki egymásból. Ma már nehéz elképzelni a Ferrarit a páratlan arányérzékkel és ízléssel tervezett modellek, például a Daytona, a 308-as, a Testarossa vagy az F40-es nélkül, pedig a közvélemény nem jósolt nagy jövőt a két egyéniség közös munkájának. "Mintha két primadonna lépne fel egy színpadon" - tartották róluk.
Az első Pininfarina-féle Ferrari az 1952-ben bemutatott 250-es volt
A hatvanas évekre szilárdabb alapokon állt a cég, mint valaha. Battista elérkezettnek látta az időt, hogy az ötvenes évek eleje óta Pininfarinaként ismert cégnevet hitelesíttesse, 1961-ben családnevét hivatalosan is Pininfarinára változtatta. A számtalan hivatalos tisztséget betöltő és tiszteletbeli hivatalt viselő alapító ezután átadta az irányítást fiának Sergiónak. 1966-ban, 73 éves korában hunyt el. Sergio kinevezése után a cég tovább folytatta a menetelést, mint az autóipar legkeresettebb tervező és gyártó stúdiója, az ötvenes években ugyanis nyitottak a tömeggyártók felé is.
Paolo, Lorenza, Andrea és Sergio Pininfarina az Alfa Giulietta Spider társaságában
Ebben az időszakban született Columbo hadnagy Peugeot-ja, a sikeres 403-as sorozat és az apró Austin A40 Farina. A Pininfarina formaterveit egyszerre nehéz és könnyű beazonosítani. Nehéz, mert annyira sokfélék és különbözőek, ráadásul rendkívül érzékenyek a korra, amiben születtek, mégis könnyű, hiszen a legtöbb autó, amely a stúdió falai között kelt életre, színvonalas, ízléses munka, egyszerűségében megkapó, egyszerre modern és időtálló. Mélyen hatnak az érzelmekre, ezért emlékezetesek és karakteresek, nem számít, hogy az ötvenes vagy a nyolcvanas években, tömegautónak vagy luxus sportautónak születtek.
A Peugeot is visszatérő megrendelő, a 406 Coupe szobornak is kiváló
A 2010-es évekig több száz szériamodellel és tanulmánnyal gazdagították az autóipart és a megrendelőket. Náluk készült a Fiat 1800-as, a 2300-as, a 124 Sport Spider, a Dino és a 130 Coupe. A Peugeot is kitartó megrendelővé lépett elő. A 404-es, az 504-es Cabrio és Coupe, a 304-es Cabrio és Coupe, a 205-ös Cabrio, a 405-ös és a 306-os vagy a meseszép 406 Coupe az olasz gyökereknek is köszönhette népszerűségét és a maga nemében az 1007-es is érdekes kísérlet volt. A világ autó- és filmrajongói sosem felejtik el az Alfa Romeo Giulietta Spidert és utódját, a Spider Duettót sem, a márkabarátoknak pedig örök szerelem marad a vagány 164-es.
A vállalat folyamatos bővítésével párhuzamosan szélesedett Pininfarina látóköre. Miközben egymás után mutatták be az emlékezetes kocsikat, egyre gyakrabban léptek ki az autóipar keretei közül, hogy igényes formaterveikkel a világ többi részét is szebbé tegyék. Vonatokat, buszokat, repülőt, motorcsónakot is terveztek, majd olyan tárgyakat is formába öntöttek, melyekhez jogosítványra sincs szükség. Többek között hűtőgép, italautomata, kávégép, sícipő, bukósisak, óra, szobabicikli, palack és fogkefe is viseli az értékes logót. Többek között ennek a kitartó és rugalmas cégnek köszönhető, hogy az olasz formaterv bárhol a világon megállja a helyét.
Repülőtől a szobabiciklin át a fogkeféig számtalan tárgy született már Torinóban
A családi összetartás hozta létre és tartotta életben nyolc évtizeden át a Pininfarinát. 2008-ban a cégnek át kellett vészelnie az aktuális igazgató - a Farina unoka - Andrea tragikus halálát. Helyét testvére, Paolo vette át, aki július 3-án édesapját, Sergiót is elveszítette. Az örökös szenátori címmel kitüntetett, elismert formatervező emlékezetes munkái mellett azzal írta be magát a technika történelemkönyvébe, hogy sikerült rávennie Enzo Ferrarit egy elérhető árú, középmotoros sportkocsi gyártására, bár a Dinót V6-os motorja miatt hivatalosan sosem nevezték Ferrarinak. A vállalat jövőjét a 2006-os torinói téli olimpiára tervezett fáklya jelképezi, mellyel a világ legnagyobb sportolói futottak országokon át.
A 2006-os torinói téli játékokra a Pininfarina tervezte az olimpiai fáklyát
Nem mind arany? Aki megpillantja a Farina családnévre utaló stilizált, gótikus f betűt ábrázoló logót alatta a dizájnos Pininfarina felirattal, szinte biztos lehet benne, hogy bármit is lát, az csodaszép. Szinte, ugyanis olasz formatervre olyan sok gyártó vágyik, hogy gyakran még a kevésbé tehetősek is összekuporgatják a pénzt egy sajátra.
Így tett a Daewoo és a Hyundai is, de az olaszok mintha nem erőltették volna meg magukat, a Daewoo Tacuma és a Hyundai Matrix nem aratott osztatlan sikert. Talán annyira beleélték magukat a feladatba, hogy tudat alatt is vérbeli koreai autókat rajzoltak, vagy bosszúból szándékosan groteszk formával szúrták ki a szemüket? Ne ítéljünk elhamarkodottan. Alaposabban megnézve a Tacuma bizarr külseje egyedi és felismerhető, még az unalmas egyterű szegmensben is tudott újat mutatni, vevői pedig szeretik, elégedettek vele.
És a Hyundai Mátrix? Igen, szögletes, hegyes a kerékjárata és el van csúszva az övvonala, mégis helyén vannak az arányai és szintén elsőre felismerhető, ami már önmagában eredménynek számít. Arról, hogy mennyire jó munkát végeztek, semmi sem árulkodik jobban, mint a facelift, mellyel minden kicsit is egyedi megoldást igyekeztek leradírozni róla. Ettől teljesen szétesett az egykor koherens forma. Valamit mégiscsak jól csináltak Torinóban. |