A nagyseggű, az izomagy és a többiek - Opel Astra-bemutató

Az Opel meghívójában az állt, hogy az új szedánt lehet kipróbálni, de mire odaértünk kiderült, hogy egy komplett ráncfelvarrást, egy duplaturbós dízelt és minden idők legerősebb Astráját is ránk sózzák. Ezek után nem csoda, hogy pont a szedánt nem sikerült vezetni.

A világ autóstérképén nagyjából Magyarország jelenti azt a határvonalat, ahonnan keletre a szedán, nyugatra pedig a kombi és az egyterű jelenti a klasszikus értelembe vett családi autót. Ennek a köztes állapotnak igazából mi csak örülhetünk, mert nálunk a legtöbb autómárka összes karosszériatípusa kapható, de például egy szedánokért megveszekedett angol apuka akkor se juthat lépcsőshátú Astrához, ha Ich liebe Angela Merkel feliratú pólóban megy be egy Opel, pontosabban Vauxhall kereskedésbe, mert ott még hírből se nagyon ismerik ezt a kivitelt. A legújabb Astra szedán már némileg más tészta, mert elődjével ellentétben nem csak Európa keleti felén lesz kapható, hanem nyugaton is, igaz Anglia most is kimarad a szórásból, mert ott remekül elvannak és valószínűleg el is lesznek a nagyfenekű Astrák nélkül.

Egy ilyen fenékkel már meg lehet hódítani Európa nyugati felét is, a szépségnek azonban ára van, a csomagtartó kisebb lett az elődhöz képest

Az Astra szedán nyugaton való megjelenésének több oka is lehet, a legvalószínűbb, hogy ez is a válság hozadéka és egyfajta olcsóbb Insignia alternatívát jelenthet majd például Spanyolországban vagy Portugáliában, de az is benne van, hogy az Opel ezt már vállalhatónak tartja Európa nyugati felében is. Ami a külsejét illeti, tényleg nincs benne semmi kivetnivaló, szemmel láthatóan nem arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb, hanem a lehető legformásabb feneket csapják oda az alapformához. Ez meglátszik a számokon is, amíg az elődbe még közel 500 liternyi holmi fért, addig az újnak csak 460 literes a csomagtartója. A hátsó sor helykínálata hajszálra megegyezik egy ötajtóséval, ami azt jelenti, hogy viszonylag kényelmesen elférhet egy 180 centis felnőtt is, de ez is némi visszalépés az elődhöz képest, mert ott a kombi és a szedán még hosszabb tengelytávval készült az ötajtóshoz képest.

A duplaturbós dízel Astra egyik legnagyobb erénye, hogy elképesztően jól néz ki, simán elférne az Alfa vagy az Audi kínálatában is

Az új Astra szedán nemzetközi menetpróbáján az a faramuci helyzet állt elő, hogy időhiány miatt egy métert se sikerült vezetni, amit így utólag nem is nagyon bánok, mert sokkal izgalmasabb autók kulcsát sikerült megkaparintani. Itt van mindjárt az első duplaturbós dízel Astra, amit mintegy mellékesen mutattak be a szedán mellett. Ez persze teljesen érthető, hiszen nyilván nem ennek az eladásaiból fog talpra állni a pénzügyileg kissé megroggyant márka, de legalább már van mit felmutatniuk a Golf GTD-k ellen. A BiTurbo Astrákat könnyű lesz majd felismerni, akár öt, háromajtós, vagy kombi karosszériával kéri valaki, mert dupla kipufogókat és az alapváltozatnál jóval izgalmasabb lökhárítókat kaptak és az autók orrán virító krómcsíkot is színre fújják. Az utastérben csapott aljú bőrkormány és vicces mintájú sportülések próbálják feldobni a hangulatot, de a közérzetet leginkább a feláras üvegtető tudja javítani, vicces, ahogy a visszapillantó a műszerfal felett lebeg.

Ötletesen dobták fel az utastér hangulatát, de a legjobb dolog a hatalmas üvegtető

Lelkesítően hangzik a két turbóval megvadított dízelmotor 195 lóereje és 400 newtonméteres nyomatéka, padlógázra ülésbe süppedő falfehér utasokat és füsté váló gumikat vizionálunk, a valóságban azonban valahol elveszik a tengernyi kakaó. A motortérbe gyömöszölt két turbónak elvileg az lenne a lényege, hogy eltüntesse a turbólyukat, hiszen elindulásnál a kisebbik, utána mindkettő, majd kb. háromezres fordulattól már csak a nagyobbik feltöltő dolgozik. Ez így szépen is hangzik, de kétezer alatt egyáltalán nem érezni azt a svungot a legerősebb dízel Astrában, amit a tesztvezetés előtti sajtótájékoztatón próbáltak belénk sulykolni. Egy idő után természetesen összeszedi az erejét a turbóktól a kétliteres dízel és tisztességesen nekilódul, de felül megint látványosan elhagyja magát és ha nem váltunk időben, csak kelletlenül morog, de nem megy igazán. Hasonló tüneteket produkált az ugyancsak duplaturbós (és az Astra motorjával meglehetősen szoros rokonságban álló) Lancia Delta twinturbo is, egy idő után biztos meg lehet szokni ezt a fajta karaktert és megfelelő váltásokkal fenntartani a nyomatékhullámok lendületét, de közel kétszáz lóerőtől és két turbótól nagyobb tűzijátékot várna az ember.

Íme minden idők legerősebb Astrája az Egészséges Hát Munkacsoport ajánlásával

Az Asta kínálat csúcsán a 280 lóerős OPC (Opel Performance Center) változat toporog még a duplaturbós dízelnél is vadabb külsővel és utastérrel. A háromajtós Astra már alapesetben is szemrevaló darab, OPC csomaggal viszont elképesztően dögösen fest, ahogy a csepp alakú forma terpeszkedik az úton a hatalmas kerekein. A lyuggatott féktárcsák és kék féknyergek egyértelműen jelzik, hogy a sportos külső nem öncélú optikai tuning, de ugyanezt az érzést erősítik az OPC hímzéses kagylóülések is, amelyekről azt írja a sajtóanyag, hogy "elnyerték az Egészséges Hát Munkacsoport (AGR) bizonyítványát". Akármilyen szervezetet is takarjon a fenti elnevezés, az biztos, hogy tényleg kényelmesek az OPC ülései, talán túlságosan is azok ehhez a külsőhöz és teljesítményhez, mert a gyorsabb kanyarokban tartja ugyan a felsőtestet, de furcsa, hogy ennyire bele lehet süppedni.

Elvileg mindent tud az OPC, amit egy mai hot-hatch-nek tudnia kell: gyors, erős, szép, a spernek köszönhetően jól fordul és megy, mégis nehéz szerelembe esni vele

A 280 lóerősre kihegyezett kétliteres turbómotor bitang egy darab, a duplaturbós dízellel ellentétben hírből se ismeri a turbólyukat, pedig nyomatékra ugyanazt tudja, ha kell ötvennel hatodikban is el lehet vele hangtalanul poroszkálni, kiforgatva viszont hamar kiderül, hogy miért ez a "világ leggyorsabb Astrája". Hat másodperc alatt megvan a száz, ami izgalmasan hangzik, de ezt is inkább egy kigyúrt kultúrlényként, mintsem vadállat módjára adja elő. Nyoma sincs már a régi Astra GSI-k "elkapta a jégeső a bádogbódét" érzésnek, sokkal inkább egy túlmotorizált Audiként adja elő az ámokfutást, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne 250 km/órával közlekedni. A már-már szimulátorszerű vezetési élményt csak két dolog teszi életszerűvé, az egyik, hogy időnként elkezd mocorogni az ember kezében a kormány, ahogy a 280 lóerő utat keres az aszfalt felé, a másik, hogy olyan ötezer felett nem túl szép módon elkezd búgni valami, amiről nem tudtuk eldönteni a mellettem ülő kollégával, hogy a turbó, vagy valami pillangószelep nyit ki a kipufogórendszerben.

A szedánnal majdnem teljes a kínálat, egyedül a kabrió hiányzik, de az már egy új névvel és egy számmal nagyobb kivitelben fog bemutatkozni a Párizsi Autószalonon

A reptérre visszamenet már egy egyhetes dízel kombival mentünk, ami a jelenlegi kínálat egyik legharmonikusabb darabja, egyedül a végtelenül hosszú váltóáttételezés és a kissé karcos motorhang igényel némi megszokást, de mire ezeket a sorokat leírom már fel is avatták azt a szentgotthárdi gyártósort, ahol egy teljesen új Opel motorgeneráció készül majd, többek között egy vadonatúj egyhatos dízel is, ami vélhetően jóval kultúráltabb lesz a jelenlegi egyhetesnél. Ami az árakat illeti, egyelőre csak a szedánnak publikus az árlistája, a legolcsóbb kivitelért 4,7 milliót kérnek, ami azt jelenti, hogy 130 ezer forint a nagyobb fenék felára az ötajtóshoz képest. A BiTurbo dízel az év végétől lesz rendelhető és egy kicsit várni kell még az új OPC-re is.