Spanyol vigasz - Seat Toledo menetpróba

Zorro visszatérése semmi ahhoz képest, ahogy a Toledo porondra lép, és praktikus ötödik ajtóval riogatja lépcsőshátú riválisait. Ehhez azonban lesz egy-két szava ikertestvérének, a Škoda Rapidnak is, bár maszkírozás terén a spanyolok vezetnek, az árverseny pedig döntetlenre áll.

Története során először készül Csehországban, és kompakt helyett kisautóalapokra a Toledo

Szokatlan módon egy régi templomban (pontosabban egy abból átalakított modern kulturális központban) tartották a negyedik generációs Seat Toledo nemzetközi bemutatóját, a különlegesség varázsán túl talán bízva az égiek jóindulatában és a márka felvirágzásában. Mint a sajtótájékoztatót celebráló marketingvezető elmondta, a koncepcióval visszatértek a húsz évvel ezelőtti első Toledo receptjéhez, amely sallangmentes, jó ár-érték arányú autót jelentett lépcsős hátúnak látszó, valójában praktikus ötajtós karosszériával. A Fiat-licenszek után ez volt a márka első, Volkswagen-alapokra (az akkoriban már korosodó II-es Golféra) épülő modellje, és átütő sikert aratott.

Nem a templomban, hanem két órával és fél palack borral később, vacsora közben gyónta meg a derék marketingvezető, hogy a második szériás, gömbölyded Toledóból már négy- és ötajtós prototípust is készítettek, de utóbbit megfúrta a VW vezetőség, hiszen az Octaviához addigra már elhappolták a csehek a praktikus családi ferdehátú koncepcióját. Ettől függetlenül kelendő lett a Seat klasszikus építésű, elődjéhez képest nagy formai és minőségi előrelépést mutató limuzinja, így az első két generációból összesen 860 ezer darabot értékesítettek - mielőtt a harmadikkal beütött volna a krach. Állítólag a konszernvezér Pischetsrieder ötlete volt az egyterűre akasztott hátizsák, a martonelliek tépték tőle a hajukat, a vásárlók pedig öt év alatt alig ötvenezret voltak hajlandóak megvenni belőle. Magyarországon ebből a Quasimodóból mindössze 897 darab fogyott (összehasonlításul az első generációból 4391-et, a másodikból 4254-et adott el az importőr), ezért 2009-ben törölték a kínálatból, a Toledo nevet pedig jobbnak látszott szögre akasztani.

Ilyen rövid lépcsővel másutt is kínálnak szedánokat, de a hátsó ablaktörlő árulkodó jel: ez ötajtós

Most viszont újra leporolták a típusjelzést, és egy vadonatúj modell hátulján díszeleg. Vessenek a spanyol inkvizíció elé, de nekem bejön a negyedik generáció, amely két kategória határmezsgyéjén egyensúlyoz, ugyanakkor nem öncélú dizájnnal akarja eladni magát. Hiányzik róla az oldalajtók lemezeibe nyomott dinamikavonal csakúgy, mint az "auto emocion" korszak másik szimbólumának tekinthető tojásdad hűtőrács, ráadásul a mai autókkal ellentétben a karácsonyfadíszként világító LED-es fényfüzértől is eltekintettek. A Toledo IV. puritán megjelenésében visszatér a kezdetekhez, amikor Geszti Péter még "Volkswagányként" propagálta a márkát, utalva a német modellekénél még mindig izgalmasabb dizájnra.

Híres rímfaragónk most talán inkább a "takarékoškodás"szlogent süthetné el az új modellre, mégpedig nem is alaptalanul, hiszen a Toledo nem más, mint a Škoda Rapid spanyol ikertestvére (az új Octavia egy számmal nagyobb méretben készül majd). Ugyanazon a gyártósoron készülnek az aligha mediterrán vidékként ismert Mladá Boleslavban, valójában csak az orr- és a farrész kialakításában térnek el. Ha egy szubjektív ítéletet megengednek, e forma terén az eredmény 1:0 a Seat javára, trapézformájú hűtőrácsával és nagy alsó légbeömlőjével egyértelműen sportosabbnak látszik szemből. Hátulról még nagyobb a különbség: a rendszámot a lökhárítóba költöztették, a baltával faragott lámpák helyett pedig finomabb vonalú, vízszintes világítótesteket használtak, ami szélesebbnek láttatja az autót.

Az egyszerű formavilágon sokat dob a Style bézs-fekete színösszeállítása. Kemények a műanyagok

Ám hiába az optikai trükközés, valójában az alsó-középkategóriában megszokottnál keskenyebb az új jövevény, ami utasterében az első ülések közötti arasznyi távolságon is tetten érhető. Igaz, legfeljebb a Klicskó testvérek válla érne össze benne, helyszűkére még a nehézsúlyú tesztelő kollégák sem panaszkodtak, legfeljebb a hátsó pad háromszemélyességét érdemes fenntartásokkal kezelni. Ketten azonban itt is kényelmesen elférnek akár kétméteres testmagasságig, a fejtér szerencsére nem esett áldozatul annak, hogy kupés tetővonallal próbálkoztak volna a tervezők. Hosszirányban pedig meglepően tágas a hely, ami mindenekelőtt a 2,6 méteres tengelytávolság eredménye. A már-már octaviányi helykínálatú utastérben tehát négy felnőtt is egész kényelmesen elutazhat nyaralni, de vajon hogyan férnek el az úti holmik?

Ahogy felnyitjuk az ötödik ajtót, gardróbnyi csomagtér tárul fel előttünk, amely 550 literes térfogatával még a Fiat Lineáét, a Renault Fluence-ét és a Chevrolet Cruze-ét is lepipálja. További előny, hogy a raktér távolabbi zugaiban hányódó holmik kiszedéséhez nem kell barlangászgyakorlat, a nagy ajtókivágás és a felnyíló kalaptartó miatt mindent könnyen el lehet érni. A padló alatti rekeszbe teljes értékű pótkereket rejtettek, az üléstámlát előredöntve pedig 1490 literre nő a raktér - és a többi lépcsőshátúval ellentétben egy mosógépet is elnyel. Sajnos a fix ülőlap miatt lépcső keletkezik benne bővítésnél, pluszpontot érdemel viszont, hogy felárért csomagrögzítő hálókkal tagolható a tér, és oldalt is kialakítottak benne egy-egy tárolórekeszt.

Irdatlan méretű, ráadásul könnyen hozzáférhető a csomagtartó. Felárért síalagút is rendelhető

Ahhoz, hogy ekkora csomagtartót tudjanak kialakítani, a nagy tengelytáv mellett tekintélyes hátsó túlnyúlásra is szükség volt, ami profilból nézve nem tette túl kecsessé a Toledo arányait. De a legtöbb lépcsős hátúnál így is elegánsabb, a nagyautóérzet pedig egyáltalán nem optikai csalódás: a teljes hossz majdnem 4,5 méter. Ennek alapján egyértelműen az alsó-középkategóriába kellene besorolni, holott a műszaki alapok, beleértve a megnyújtott padlólemezt (ez még nem az MQB-platform) a konszern kisautó-kelléktárából származnak. Nem csoda tehát, hogy a Polóból és Fabiából ismerős első futómű mellett hátul egyszerű, csatolt lengőkaros felfüggesztést alkalmaztak, a Golfból és Octaviából ismerős multilink helyett.

Meglepően sportosra hangolták

A hendikep ismeretében kíváncsian vártam, milyen vezetni a legújabb Seatot, főleg, mert jó néhány, elsősorban a fejlődő piacokra szánt szedán lágyan rugózik, viszont a legenyhébb fordulónál is bárkaként billeg. Nos, ez esetben a másik irányba mentek el a tervezők: a feszes hangolással meglepően jó kanyarvételi tulajdonságokat értek el, és ezzel a hosszirányú, ágaskodó-bólintó mozgásokat is kiküszöbölték. Bár beérnénk leheletnyivel kisebb rásegítéssel is, az elektromos szervókormány is precíz, így ebben a műfajban kifejezetten jónak mondható az irányíthatóság. Van azonban az éremnek egy másik oldala is, mégpedig a korlátozott rugózási kényelem, amely rossz úton vagy keresztbordákon áthajtva rázós pillanatokat okozhat.

Széltében inkább kisautós a helykínálat, hosszirányban viszont nagyon tágas a Toledo

Lett volna egy fogadásom arra, hogy az 1,2-es, 75 lóerős, csak Entry felszereltséggel kapható alapváltozatot nem hozzák el a menetpróbára, és így is történt. Tekintsünk rá úgy, mint kirakatmodellre, amely 3,7 milliós árával becsalogatja a vevőket a szalonba. Jobban belegondolva ez nem kevés pénz egy háromhengeres, klíma nélküli autóért, még ha a felszereltségében benne is foglaltatik az ESP, az oldal- és függönylégzsák, a központi zár és az elektromos ablakemelő. Ehhez képest nem tűnik viszont vészesnek az 1.2 TSI Reference volumenmodell 4,1 millió körülire tervezett ára (csak jövő februárban indul a forgalmazás), amelyben légkondi, színre fújt tükör és CD-rádió is lesz. Ebben hasonló lökettérfogatú, de négyhengeres, turbós és közvetlen befecskendezéses a motor, és 105 lóerejével szépen viszi a viszonylag könnyű karosszériát. Egyedül ehhez a változathoz jár hatfokozatú váltó, ami csendesebbé és takarékosabbá teszi autópályán, a start-stop rendszert és fékenergia-visszatáplálást tartalmazó Ecomotive csomaggal pedig öt literre szorítható le az átlagfogyasztás - legalábbis az ECE mérési ciklus szerint.

Egy rövid próbakörre a 122 lóerős, 1,4-es TSI csúcsmodellt is sikerült megcsípni, amelyet csak a hétfokozatú DSG-váltóval kínálnak. Ez a változat már tíz másodperc alatti eléri a 100 km/h-s tempót, a végsebessége pedig több mint kétszer ennyi, a duplakuplungos erőátvitel pedig a megszokott gyorsasággal teszi a dolgát. Más kérdés, hogy nincsen kézi üzemmódja, legfeljebb sportállásba lehet tenni az előválasztó kart. Aki nem rest kuplungolni, szerintünk nyugodtan beérheti a kisebbik, 1,2-es TSI motorral, amelyből egy 85 lóerős változat is készül a kevésbé sietős ügyfelek részére. A dízelfrontot egyedül az 1,6-os, 105 lóerős TDI képviseli, sajnos csak ötsebességes váltóval, amely a hosszú áttételek miatt nagy ugrásokat jelent a fokozatok között. Ezt leszámítva kulturált és már 1500-as fordulat környékétől egyenletesen húz a motor, ráadásul az Ecomotive csomaggal állítólag beéri 3,9 liter gázolajjal száz kilométerenként. Más kérdés, hogy mennyi idő alatt termeli ki a legalább félmillió forintos felárát, a dízelrajongóknak érdemes lehet kiböjtölni az olcsóbb, 90 lóerős változat megjelenését.

Feszes futóművével és combos TSI- vagy TDI-motorjaival egészen jól mozog a mlada boleslavi Seat

Aki nem sajnálja rá a pénzt, akár Style felszereltséggel is hazaviheti Toledóját, ez esetben a kissé unalmas szürke-fekete helyett bézs-fekete műszerfalat és kárpitozást is választhat. Puha műanyagokkal azonban még ebben a csúcsmodellben sem fog találkozni, ami kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy kompakt helyett valójában nagyra nőtt kisautóról van szó. Ennek megfelelően kissé vékony az ülések párnázása, nincs kibélelve a kesztyűtartó, szövetkárpitozású ajtóborítás helyett csak egy műbőr flekk jut a könyöklőre, és bár hanggal is vezérelhető a szórakoztató elektronika, a Golf-osztály mindent tudó rendszere helyett itt csak egy viszonylag kis kijelzős, SD-kártyás navigációt rendelhetünk.

A vezetéssegítő rendszerek sajnos teljes egészében hiányoznak, csak hegymeneti elindulássegítővel és kanyarfénnyel szolgálhatnak a spanyolok. Egy spórolásból adódó tervezési bakin, a vezetőülésből nem vezérelhető hátsó ablakemelőkön a jövő évi gyártástól változtatni fognak, de ez keveset változtat a Toledo egyszerű belső dizájnján. Mivel ez a kialakítás áttekinthető kezelőszervekkel, jó használhatósággal és precíz összeszereléssel társul, összességében a sallangmentesség sokkal kevesebb kompromisszumra kényszerít a Daciák és társaik fájó minimalizmusánál. Viszonylag kevés lemondás, korrekt áron - szól tehát a marketingesek igéje a puritanizmusról, ami furcsán hangzik ugyan egy templomban, de alighanem zene a családosok, flottaüzemeltetők és taxisok fülének.