Mit tud egy leharcolt rendőrautó? Ford Focus ex-rendőrautó használtteszt

Három év szolgálat után eladósorba kerültek a rendőrség lízingelt Ford Focusai. Fényhíd, kék matrica és CB-rádió persze nem jár hozzájuk, de egy-két hatósági extra így is megmaradt. Tesztünkből kiderül, milyen nyomot hagytak a szolgálatban töltött évek, és vállalhatók-e akár családi használatra.

Cégautó is lehetne, de a két antenna és a tetőn lévő bütyök árulkodó. Na meg az LMZ rendszám...

Pár hónapja nem szerettem volna ebbe a fehér kombiba beülni hátra, sőt különösebben annak sem örültem volna, ha megelőz, kiszáll belőle két egyenruhás, és nekem szegezi a kérdést: "Ugye tudja, miért állítottuk meg, András?" Ma viszont az egykori járőrautó civilben ácsorog az MKB - Euroleasing Autópark Zrt. parkolójában, és arra vár, hogy kipróbáljam, mielőtt társaival együtt eladósorba kerülne. A teszt apropója egyszerű: a hároméves Ford Focust a használtpiacon még akkor sem övezné ekkora gyanakvás, ha taxiként vagy bérautóként falta volna a kilométereket, néha igencsak hervadt kék villogós járműveket szoktunk látni az utakon.

Ez a kocsi viszont nepperzsargonnal élve egyben van, nem rángat a motorja, nem csúszik a kuplungja, finoman jár a váltója, épnek tűnnek a lengéscsillapítói, semmi gyanús hang nem érkezik a féltengelyek felől. Jön, megy, kanyarodik, dudál, fékez, világít, rugózik, ablakot töröl, mint ahogy azt egy viszonylag fiatal, alig több mint 125 ezer kilométert futott használt autótól joggal elvárhatjuk. Rossz úton sem szólalnak meg benne a műanyag burkolatok, egyedül a hátsó ülések mögé beszerelt, gyári térelválasztó rács zörög. A masszív fémkordont persze kiszerelheti a leendő tulajdonos, ha nem akar az állatorvoshoz kutyát fuvarozni vagy tetőig pakolt raktérrel nyaralásra indulni, a vízhatlan műanyag csomagtértálca azonban a hétköznapi rohangálásban is hasznos kiegészítő.

Nézze meg mozgás közben is, hogy milyen egy leadott rendőrautó!

A kipróbált autó jónak tűnő műszaki állapota több okra vezethető vissza. Egyrészt talán szerencsés kézzel nyúltunk a kulcsos ládába, és olyan kocsit fogtunk ki, amellyel a lehetőségekhez mérten kíméletesen bántak a kapitányságon. Ne feledjük, a váltott sofőrös használat, a sok hidegindítás, a földúton járás és a lassú járőrözéseket megszakító szirénázós rohanás rendesen igénybe veszi a technikát. Az üzemeltető szerint azonban a teljes flotta általános állapota megfelelő, mindegyik autó alapos állapotfelmérésen esett át a visszavételkor. Eleve masszív konstrukció a Focus, a kormányszervó rossz rögzítésén és a megnyúló kézifékkötélen kívül alig fordultak vele elő típushibák.

Karcosak a műanyagok, ám a kárpitok épek. Utólagos rádió szerénykedik a két DIN-es gyári helyén

Persze a beszerzésnél sem kereste magának a bajt a rendőrség, a céges vásárlók körében oly népszerű 1,6-os dízelmotor helyett az ugyanekkora lökettérfogatú benzinest választották. Ezzel több hibalehetőség is kiesett a pikszisből, és jóval alacsonyabb lett a beszerzési ár, ugyanakkor 8,9 l/100 km-re jött ki a flotta fogyasztási átlaga. Esőérzékelős ablaktörlő, automata légkondicionáló és más, elektronikai szeszélyekre hajlamos úri huncutság sincs a fedélzeten, de a négy elektromos ablakkal, a hazakísérő fénnyel és oldallégzsákkal azért teljesen fapados kivitelről sem beszélhetünk.

A jó kondíció másik titka az üzemeltetés feltételeiben keresendő: a legtöbb elődjével és nemsokára hadrendbe álló utódjával, az Opel Astrával ellentétben a Focust nem vásárolta meg, hanem bérelte a rendőrség, és így van ezzel az 1500 autóból álló flotta összes többi tagja is. Mindegyiket három évre vagy - a meghosszabbítás egyedi eseteit kivéve - 120 ezer kilométerre kapta meg a hatóság, és a szerződés fontos kitételeként mindvégig Ford márkaszervizekben végezték el rajtuk a karbantartásokat és javításokat. Ide azonban már nem a finanszírozó cég munkatársai, hanem a kapitányságok beosztottjai hordták őket, mert "hatósági jelzettel" ellátott járműveket nem vezethetnek civilek.

Itt-ott elállnak a burkolatok, de nem zörögnek. 500 literes csomagterével keresett a piacon a kombi

Így is komoly logisztikai feladat elé állította a flottakezelő céget, hogy három ütemben, 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben leszállítsa és átadja a Focusokat, amelyekből a legkorábbi, mintegy 700 darabos kontingens bérleti ideje az idén járt le, két év múlva pedig az utolsó példányok is eltűnnek az állományból. A forgalomba helyezésben sok segítséget kaptak az okmányirodáktól, az átalakításokat pedig úgy végeztették el egy központi depóban, hogy minél kevesebb pusztítással járjon a karosszérián és az utastérben - gondolva a későbbi értékesítésre.

Laikusként nézve nem is tűnik fel a kipróbált autón, hogy pár hónappal ezelőtt szolgált és védett, legfeljebb annyi lehet gyanús, hogy egy helyett két antenna van a tetején. E tényen azonban a legtöbben átsiklanak, talán élnek még az emlékekben a kilencvenes évekbeli GSM-kihangosítók antennái. Mivel profi és drága matricázást használtak, a fényezésen nyomuk sincs a rendőrségi feliratoknak és fényvisszaverő csíkoknak, csak az ajtókilincseken találtunk belőlük néhány cafatot.

Három részletben 1500 Focust ad vissza a rendőrség. Mindegyikhez csak márkaszervizben nyúltak

A fényhídról csak néhány karcolás árulkodik a tetősíneken, a kipróbált autón nem fúrták át őket, viszont az elektromos kábelnek valahogy el kellett jutnia a villogóhoz. Ennek helyét egy lyuk jelzi a tetőn, amelyet hiába tömítettek le és dugóztak be, hosszú évek múltán gócpontja lehet a rozsdának. Talán lesznek olyanok, akik utólagos tetőablak-beépítéssel tüntetik el a léket, aki viszont inkább karosszériáshoz és fényezőhöz fordulna vele, néhány exrendőrautó esetében további munkákra is felkészülhet. A tesztelt Focusnál például hullámos a motorháztető, és lehámlott az egyik kilincs fényezése, igaz, gyors beavatkozás után csak a jobb első sárvédő festékleverődésén megjelent felületi rozsda kiált.

Várakozásainkkal ellentétben az utasteret sem engedték szitává fúrni, csak két apró lyukat fedeztem fel a középkonzolon, amely a CB kézi beszélőjéhez tartozhatott. Ezt olcsón lehet orvosolni két bontott műanyag panellel (szerencsére a csak egyben cserélhető műszerfal ép), vagy még egyszerűbb telefontartót felcsavarozni a helyére. A beszerzőkörúton takarólapot vagy rekeszt sem árt venni az utólag minden flottaautóba beépített, nem éppen csúcskategóriás Blaupunkt rádió fölé, ott ugyanis üresen tátong a rendőrségi adóvevő helye.

A dízeleknél tartósabb, ám kelletlen és városban szomjas az 1,6-os benzinmotor. Megéri gázosítani

Ami az utastér általános állapotát illeti, egyik szemünk sír, a másik nevet. A kárpitok gyakorlatilag hibátlanok, ami annak tudható be, hogy a jobb oldalán bőrcsíkkal kiegészített, méretre szabott üléshuzattal óvták. Csakhogy a sofőroldalon így is összekaristolták a pisztolytáskák a középkonzolt és az övcsatot, a kézifék szoknyája pedig kidörzsölődött. Persze kifényesedett a kormány, és látszik némi kopás a pedálokon, de a váltókar teljesen ép, összességében nem tűnik lelakottnak a betér. Csakhogy a Fordnál hiába próbáltak az ezredforduló után javítani a műanyagok minőségén, az összes ajtópanelen és csomagéri burkolaton karcok éktelenkednek, a mozgalmas előéletről pedig nyikorgó vezetőoldali ablakemelő, laza gyújtáskapcsoló és az U alakban kihasadt padlókárpit árulkodik.

Gyanúsan könnyen mozog az anyósülés fejtámlája, amire akkor jöttem rá, amikor kiszedtem egy igazán alattomos kísérlethez. Az 1-es út egyik, 60-as táblával védett kereszteződésében félreálltam az út szélére, és beültem jobbra hátra, természetesen sebességmérő műszer nélkül. Így is tökéletesen működött a "fehér Focus kombi" effektus, ijedten fékezett és figyelt az összes többi autós, sőt a legtöbben akkor sem mertek letolni az útról, amikor a megengedettnél jóval lassabban hajtottam. Amikor viszont felvettem a forgalom ritmusát, egy lettem a sok civil közül, a kutyát sem érdekelte többé az előnyugdíjazott rendőrautó.

A masszív fém kartervédő is része volt a rendőrségi csomagnak, a hasmagasságot viszont nem növelték

Pályafutása első három évében nem lehetett lassú a Ford, ám ezt csakis annak köszönhette, hogy szabadon járhatott a buszsávokban, a villogót és a szirénát bekapcsolva pedig megnyíltak előtte a kocsisorok, szabaddá váltak a kereszteződések. Üldözőautónak azonban aligha lett volna ideális, a száz lóerős, nyomatékszegény motor ugyanis alaposan megküzd a tömegével. Előzésnél, hegymenetben szaporán vissza kell váltani, és pörgetni a motort, amitől előkerülnek ugyan az erőtartalékok, de az eleve nyers hangszín zavaróan hangosra vált.

Ennek ellenére jó vezetni a Focust, mert közvetlen a kormányzása, és a kategória egyik legjobb futóműve van alatta. Remek útfekvése miatt könnyen lehet vele lendületből autózni, a 15 colos kerekeken pedig a rugózása sem rossz, és átgumizni sem drága (némelyik autóra lassan rá is fér a csere). Bár alacsony építése miatt nem földútra való, a rendőrségi extraként beépített kartervédő lemeznek csak örülhetnek a leendő tulajdonosok, csakúgy, mint az egy-két évig még jó eséllyel használható, megnövelt kapacitású akkumulátornak.

Kiváló futóművet kapott a Focus, a rossz utakat is bírja. A fémrács némi börtönhangulatot áraszt

A fő kérdés persze az, hogy szolgálati idejük leteltével milyen feltételekkel lehet hozzájutni a Fordokhoz. Nos, magánszemélyeknek közvetlenül sehogyan, a 700 darabos első flottát részben cégcsoporton belül, részben pedig kereskedőknek meghirdetett aukciókon értékesíti az MKB - Euroleasing Autópark. Nem titok, hogy az állomány egy része külföldre kerül, a hazai piaci viszonyokhoz képest élénk Focus-kereslet miatt viszont idővel az itthoni kínálatban is fontos tényező lesz. A flottakezelő cég nem külön-külön, hanem csomagban értékesíti az exrendőrautókat, és a megrendelés mértékétől függően kalkulál árakat, amire a viszonteladók haszonkulcsot tesznek. Máris feltűntek a hirdetésekben az első példányok, és bár a rendőrségi múlt egyikben sincs megemlítve, legalább nem rendszámozták át őket, és a kilométeróra-állást sem merték manipulálni. 1,59-1,77 millió forintot kérnek értük, ami kedvező ugyan, de várakozásainkkal ellentétben azért nem nevezhető diszkontajánlatnak.