Az ország leggyorsabb mentője

Infúzióval, EKG-val és rohamkocsihoz illő gyógyszerkészlettel a fedélzetén húsz percen belül bárhová elér a fővárosban, és nemcsak a tempója, hanem a látványa és a hangja is hátborzongató. Elkísértük egy bevetésre a kék villogós, tuningolt Subaru WRX STI-t, a sürgősségi betegellátó-autók non plus ultráját.

Nem túl gyakran érkezik kilinccsel előre az orvosi segítség. Téli beállítással 330 lóerős a WRX STI Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kissé felcserélődtek a szerepek a budai magánrendelő patyolattiszta 7-es kezelőjében: ahelyett, hogy engem faggatna a fehér köpenyes orvos hőemelkedésről, torokfájásról vagy nátháról, ezúttal én kérdezek, ő pedig a hely szellemétől kissé idegennek tűnő olajsugaras dugattyúhűtésről, 1,5 baros turbónyomásról, fűzött Cosworth blokkról és AST futóműszettről beszél. A szolgálati járművéről van szó, amely jól látszik innen fentről az ablakból, és első ránézésre inkább Richard Burns versenyautójához áll közelebb, mint egy rohamkocsihoz. Ez a Subaru Impreza WRX STi azonban nem az emberek szórakoztatása, hanem egészsége érdekében próbál minél többet lefaragni az A-ból B-pontba eljutás szintidején, amiről kék-piros villogó, fényvisszaverő matrica és a SÜRGŐSSÉGI BETEGELLÁTÁS felirat árulkodik. Helykínálata természetesen nem teszi lehetővé, hogy fekvőbeteget szállítson, igaz, nem is szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy ilyen tempónál próbáljon meg valaki egy injekciós tűvel a vénámba találni.

Ez a Subaru a németeknél oly gyakori Notarztwagen, vagyis sürgősségi orvosi kocsi hazai megfelelője, csak éppen a megszokottnál sokkal-sokkal nagyobb teljesítménnyel. Az itthon elterjedt, furgonból átépített mentőkkel ellentétben nem három-, hanem egytagú a legénysége, tehát dr. Kirschner András egy személyben orvos, ápoló és sofőr. Zöldfülű úrvezetőnek éppenséggel nem neveznénk, hiszen civilben a cseh és szlovák hosszú távú bajnokságban versenyez egy BMW M3-mal, kifli helyett pedig alighanem az ideális ív lehetett a jele az óvodában. Amikor az orvosi egyetem mellett munkát akart vállalni, mentősnek állt az OMSZ-hez, így bőven van tapasztalata a kék lámpás fővárosi közlekedésről. Mielőtt először önállóan vezethetett volna, 50 órás kivonulási gyakorlatot kellett teljesítenie oktató felügyelete alatt, és természetesen a reflexeket, KRESZ-ismereteket, illetve az ítélőképességet szigorúan ellenőrző PÁV1-es jogosítványa van.

Forgalomban úgy 80 százalékig érdemes kiautózni a tapadást. Bu-bu-bu-bu, szól a sportkipufogóból
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kirschner doktor megemlíti, hogy egy mentőnek (persze nem Nysának) városi forgalomban percenként egy kilométert kellett megtennie, ami épp kétszerese a személyautók 30 km/h-s átlagsebességének, de az Imprezával azért jócskán lehet még faragni ezen az időn, hiszen feleakkora tömegű, és több mint kétszer olyan erős, mint mondjuk egy VW Crafter. A legalább hatmillió forintot érő kocsit hárommillió forintért adományozta egy magánszemély az SMS Kft.-nek (a név nem a rövid szöveges üzenetre, hanem a Swiss Medical Services Egészségügyi Kft. cégnévre utal), amerikai importból, elég rendesen átépítve. Slick gumikon ez a gép, a szériaváltozat 2:22-es idejével ellentétben parádés 2:04 kört futott a Hungaroringen, sőt még azt is akkurátusan lemérték, hogy a kis légellenállású Woodway fényhíddal 245 km/h a végsebessége. Beszélgetésünk következő szakaszában a short shifter váltó, a terelőlemezes olajteknő, a fém fékcső és a többi műszaki csemege világába merültünk alá, ami persze a legtöbb laikus számára ugyanúgy értelmezhetetlen, mint egy betegség latin nyelvű diagnózisa.

Vezetékes telefonra fut be a beteg hívása, útközben mobilról kéri ki a doktor a kéklámpaengedélyt
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Ekkor azonban megcsörren a telefon a 7-es kezelőben, Kirschner doktort riasztják, aki gyorsan felírja a beteg nevét, címét, majd megismétli: asthma bronchiale. Ezt a kórképet speciel nem kell magyarra lefordítani, asztmás betegről van szó, aki fullad, úgyhogy elindulunk segíteni rajta. A következő már nem bejövő, hanem kimenő hívás, hiszen az Országos Mentőszolgálat diszpécsereitől kéklámpaengedélyt kell kérni. Ilyenkor pontosan rögzítik az igénylést kérő szervezet és a mentősofőr nevét, a panaszt, a mentő rendszámát, a kiindulási és célállomást, na meg a vonulás várható idejét. Pontos útvonalat sohasem határoznak meg, mindig a sofőr belátására bízzák, hogyan tud a leggyorsabban odaérni. Ezúttal a Normafa felé tartunk, vagyis izgalmas hegyi szakaszt fogtunk ki, bár az orvos-pilótán és rajtam kívül egy fotós, illetve egy videós kollégát is kap ballasztnak az Impreza.

Az elindulás pillanatai drámaiak, de még nem annyira az autó képességei, hanem inkább a megkülönböztető jelzések miatt. Ahogy fekvőrendőrről fekvőrendőrre gyorsulgatunk a szűk utcában, minden épület és autó üvegéről a kék-piros villogók fényei tükröződnek vissza, amelyekből egy nagyot a Subaru tetejére, egy-egy kicsit pedig a szélvédő alsó sarkaiba szereltek, hogy visszapillantó tükörből is könnyen észre lehessen venni. Közben vészjóslóan nínózik a 100 wattos sziréna, meg is süketülnénk tőle, ha nem a kocsi orrába, hanem az utastér fölé lenne beépítve. Egy pillanatra megáll körülöttünk az élet, egy havat lapátoló házmester, egy zugdohányos középiskolás és egy tacskót sétáltató nyugdíjas is kíváncsian figyel minket a járdáról, ám az autósok eleinte csak nehezen veszik a lapot és húzódnak félre. Aztán beérünk az első kereszteződébe és vele együtt az Alkotás utcai forgalom sűrűjébe, ahol hirtelen pokolian felgyorsulnak az események ahhoz képest, amit átlagautósként megszoktam.

Kemény a kuplung, szépek a műszerek, amerikai importról árulkodik a klíma fahrenheites skálája
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Többé nem vonatkozik ránk a piros lámpa vagy a stoptábla, de azért mindenhol lelassít Kirschner doktor, hogy meggyőződjön róla, megadják-e a nekünk kijáró elsőbbséget. Miután elengednek, egy hipertérugrással máris a következő kereszteződésben találjuk magunkat anélkül, hogy sikerült volna megemészteni a két lassítás közötti eseményeket. Úgy dereng, végigrongyoltunk a buszsávon, aztán amikor a távolban jobbra kanyarodásra készülő autók tűntek fel rajta, kettős sávváltás után a villamossínen folytattuk a száguldást. Ha jól látom, hozzám hasonlóan a többiek is elfehéredő ujjakkal szorítják a kapaszkodókat, de inkább előrenézek az útra, mert sehol sincs bekészítve papírzacskó egy esetleges retúrreggelinek. Ezután felérünk a hegyi szakaszra, és úgy begyorsulunk, mintha egy filmben szerepelnénk, és valaki megnyomta volna az előretekerés gombot. Nem túl sűrű a forgalom, aki pedig mégis elénk keveredik, azt csuklóból megelőzzük, még mielőtt feleszmélne és lehúzódna előlünk.

Kirschner doktor és expresszmentője. Itt még menő, keret nélküli üveges ajtókat használt a Subaru
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kezd érdekelni, mennyivel megyünk, az egyik egyenes szakaszban lopva vetek egy pillantást a kilométerórára. Körülbelül 80-at mutat, ami gyanúsan kevés ahhoz képest, amilyen iramban elszáguldanak mellettünk a fák. Aztán beugrik, hogy amerikai import lévén itt mérföldes a skálázás, a tempó valójában 130 km/h. Ez kissé soknak tűnik ahhoz képest, hogy mekkora kanyar tűnik fel előttünk, és mennyire latyakos az út. Végigfut a fejemen, hogy biztosan nehéz lesz ebből a témából törött kézzel cikket írnom, de legalább megismerkedhetem majd néhány kedves mentőskollégával. A katasztrófa azonban elmarad, Kirschner András autóversenyzői rutinnal fékezi meg és fordítja el a kocsit, kis ellenkormányzás, és már robogunk is tovább. Izgalmas tempót megyünk a hegyi felfutó további részein is, megérkezünk az asztmás beteghez, majd miután kivárjuk a gyógyítást, néhány fotóra és videofelvételre van módunk a Normafánál, sőt újabb helyszíneket is fel tudunk keresni.

Eközben sportos orvosunk szabadkozva jegyzi meg, hogy téli beállításokkal a szokásosnál sokkal kisebb erőhatások érik az embert a WRX STI-ben. Egyrészt ilyenkor a motorvezérlő elektronikát 330 lóerőre programozzák 510 Nm nyomatékkal, míg nyáron 350 lóerővel és 550 Nm-rel lehet garázdálkodni. Létezik egy harmadik, 370 lóerős és 590 Nm-es setup is, ezzel azonban lecsökken egyes alkatrészek élettartama, és húsz literre nő a fogyasztás, úgyhogy országút helyett inkább versenypályán használják. Nyárra korábban mindig spéci sportfutóművet tettek a sürgősségi kocsi alá, de ez nemigen bírta a pesti utakon a gyűrődést, minden szezon végén rengeteg elemet kellett rajta cserélni, ezért mostanában inkább marad az utcai felfüggesztés erős stabilizátorokkal. Ilyenkor igazából a téli gumik tapadása a szűk keresztmetszet, de ez persze csak annyit jelent, hogy jobban meg kell választani a féktávokat, és kevésbé durva G-erő érhető el kanyarodáskor. Más személyautókhoz képest viszont felfoghatatlanul jól megkapaszkodik, és puskagolyóként lő ki a Subaru a csúszós utakon.

1,5 (túltöltéssel 1,7) barra nőtt a turbónyomás, másfél literrel nagyobb a karter, és van spéci olajhűtő
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Biztosan sokan emlékeznek még arra a januári hétfőre, amikor havazott Budapesten, de ezzel a váratlan helyzettel nem igazán tudtak mit kezdeni az útkarbantartók. Sokan elakadtak a hegyi utakon, és még többen álltak a miattuk kialakuló dugókban - a WRX STI viszont minden mozgó és álló akadályt kikerülve, kék villogóval egész nap tartani tudta a kijelölt szintidőt. Ez annyit jelent, hogy 15-20 perc alatt a városban gyakorlatilag bárhova oda tud érni, amivel töredékére csökkenti a beteg szenvedéseinek idejét a civil autós, tehát nem sürgősségi kivonuláshoz képest, esetenként pedig az idő életet ment. Ehhez minden fontos felszerelés, például EKG, defibrillátor, többféle nyomókötés, plazmaexpander és infúzió is a csomagtartóban utazik, persze - az erőhatások miatt - gondosan kitámasztva. Aki vesegörcsben szenved, infúziót, akinek pedig a hólyagjával van baj, katétert kap otthonában a kórházi beutaló helyett. Mint Kirschner doktor mondja, a magánellátásban a gondolkodás árát kell megfizetni, természetesen a gyorsaság és az alaposság mellett. Ez rendelőjének ügyfelei esetében (körülbelül kétezren vannak) kivonulásonként 15 ezer, más pácienseknél pedig 25 ezer forintot jelent. Mielőtt elkezdenénk irigyelni, ne feledjük azért, mi munka elvégezni az orvosit, kiépíteni egy praxist, az év 330 napjában ellátni a sürgősségi ügyeletet, és azért tovább árnyalja az anyagiakat a Subaru száz kilométerenként 16-17 literes fogyasztása.

Gondosan kitámasztották az EKG-t és a többi orvosi felszerelést - stílszerűen egy bukósisaktartóval
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A Dorottya udvar környékén járunk néhány utolsó felvétel erejéig, amikor megcsörren az orvosi telefon, és újabb beteghez érkezik riasztás, ezúttal Újlipótvárosból. Még jó, hogy nem szedtük korábban a sátorfánkat - visszakéredzkedünk a kocsiba, derék videósunk pedig gyorsan felteszi a tetőre a GoPro kamerát, a másikat pedig igyekszik kézben megtartani. Most is elég durva erőhatások érnek minket, hogy mást ne mondjak, a 0-ról 100 km/h-ra gyorsulást még teljes terheléssel is bőven öt másodperc alatt letudja az STI. Érdekes megfigyelni a belvárosi utak keresztmetszetét, például az Alagútban középen folyosót nyitnak nekünk a félrehúzódó autósok, az ugyanúgy 2 x 1 sávos Lánchíd tervezésénél viszont Clark Ádám nem gondolt a megkülönböztető jelzéssel érkező járművekre, így a szembejövők sávján kell kerülgetnünk az előlünk félrehúzódókat.

Rövid utakon mozog az átalakított váltó. A szirénához hangosbeszélő is jár, de sosem használják
Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Elég fura érzés az Oktogonon balra kanyarodni, a Demszky-csöcsnek nevezett betonelemeken áthajtani, és a 4-6-os villamos megállójában álló utasok között a síneken szinte lépésben elhajtani. Általában nem is az autósok, hanem a gyalogosok és a biciklisek vannak veszélyben. Sokan észreveszik ugyan a közeledő Subarut, de még sietve átvágnak előtte, hiszen nem is sejtik, mennyire gyorsan képes egyiktől a következő zebrához odaérni. Aztán persze mindenre magyarázatot kapnak a járókelők, amikor óriási intercooler-kopoltyújával és hátsó szárnyával, fehér felnijein szinte lépésben hajt el mellettük a WRX STI, mélyen bugyogó bokszerhangot eregetve 76-os kipufogórendszeréből. Sokan azonban sem a dörgést, sem a szirénázást nem hallják, csak a fülhallgatójukból bömbölő zenét, az utolsó pillanatban pedig ijedtükben rossz irányba ugranának. Éppen ezért csak óriási rutinnal és felelősségtudattal lehet egy ilyen, legális keretek között az összes többinél gyorsabb autóval bevetésre indulni a fővárosban - mert bármennyire számítógépes játéknak tűnik is az élmény, itt mindenkinek csak egy élete van.