A szuperautók új királya

Megjelentek az első fotók a McLaren P1 Genfben bemutatkozó, 916 lóerős szériaváltozatáról. Gyakorlatilag nem változott a tanulmányhoz képest, technikája a Forma-1-et idézi.

Kattintson a képre, galéria nyílik!

A múlt héten megismerhettük a McLaren P1 hivatalos műszaki adatait, most megérkeztek a szuperautó első gyári képei is. Nem sokat változott a szériaváltozat a tanulmányhoz képest: az első lökhárító mindkét sarkába tettek egy-egy karbonszálas légbeömlőbetétet, kicsit összenyomták az autó hátulját, de az alapforma változatlan maradt. A kocsi tömege csupán 1,4 tonna, ami annak köszönhető, hogy az utascella és a karosszéria is olyan, Forma-1-es technológiával készített szénszálas anyagból készül, amely kétszer erősebb az acélnál, pedig jóval könnyebb.

A P1 középre épített, 3,8 literes, duplaturbós V8-asa az MP4-12C-ből származik, de itt 20 százalékkal erősebb: 737 lóerős (7500-as fordulatszámnál), 720 Nm-es csúcsnyomatékát 4000-es fordulatszámnál adja le. Házon belül készített elektromotorja további 179 lóerővel és azonnal rendelkezésre álló 260 Nm-es nyomatékkal segít be a hajtásba, az erőt hétfokozatú duplakuplungos váltó juttatja el a hátsó kerekekhez. A villanymotor fékezéskor és gázelvételkor generátorként is működik, váltáskor pedig a fékezőnyomatékával segít abban, hogy gyorsabban essen a motor fordulatszáma, mivel ezzel felgyorsíthatók a váltások padlógáz mellett.

Az önállóan 20 kilométeres zéró károsanyag-kibocsátású hatótávolságot biztosító, egymázsás akkumulátorral táplált villanymotort a kormányra szerelt kapcsolóval lehet aktiválni. Bekapcsolása után az autó gázreakciói szívómotorokat idézővé válnak a McLaren szerint. Szintén a kormányon kapott helyet az F1-ből ismert DRS kapcsolója, amellyel a hátsó szárnyat lehet a leszorítóerőt 23 százalékkal csökkentő állásba billenteni. A rendszert a gomb újabb megnyomásával vagy a fékre lépve lehet kikapcsolni.

Megfelelő szárnyállásnál a leszorítóerő akár 600 kg is lehet, ez nagyjából egy Le Mans-i versenyautó értéke, az MP4-12C-nél ötször nagyobb. Ennek az óriási leszorítóerőnek köszönhető, hogy a kocsi hasonlóan viselkedik a Forma-1-es autókhoz: minél gyorsabban mennek vele, annál stabilabb a kanyarban, ez viszont a normál autókhoz képest teljesen ellentétes vezetési stílust követel majd meg a sofőröktől.

A P1-nek három másodpercnél rövidebb időre van szüksége a 100 km/órás tempó eléréséhez, de elektronikusan korlátozott végsebessége "csak" 350 km/h, ami 20 km/órával elmarad az 1993-as McLaren F1 végsebességétől. Igaz, a gyorsulása jobb, 300 km/h-ra 17 másodperc alatt gyorsul, míg az F1-nek ehhez további 5 másodpercre volt szüksége. A P1 fejlesztésekor a McLaren bevallottan nem a legnagyobb végsebesség elérését tűzte ki célul, hanem a világ legjobb, utcán és versenypályán is használható sportautójának a megalkotását.

A 866 ezer fontba, azaz 295 millió forintba kerülő hipersportkocsiból az eredeti tervek szerint 500 darabot gyártottak volna, de a vevőjelöltek elkezdték rágni a McLaren közúti autóprogramját irányító Ron Dennis fülét, hogy az exkluzivitás fokozása érdekében csak 375 darab készüljön, amit el is fogadtak. A Porsche 918 Spyder és az új Ferrari Enzo vetélytársának számító P1 gyártása tavasszal kezdődik.