Noé bárkája semmi ehhez képest - Retro Classics veteránautó-kiállítás

Vaskerekű traktortól az oldalkocsis motorokon át az 1,8 millió eurós Horch luxusautóig a járműgyártás színe-java összegyűlt egy német kiállításon, hogy ízelítőt adjon a mobilitás özönvíz előtti korszakából. Annyian jöttek el megnézni, mint Szombathely teljes lakossága.

Padlóhoz lapul a Metalex MTX1, mögötte pirosban az autós kártyákból ismerős DeTomaso Pantera
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

Aki úgy gondolja, a veteránozás bőrmellényes, szemüvegzsinóros, kopaszodó urak időtöltése, el van maradva pár évtizeddel az időben. A Retro Classics-on például kiállítói oldalon is meglepően nagy arányban képviselete magát a 30-40-es korosztály, részben drága oldschool autós szerelésben (Gulf nyakas póló, Porsche Martini Racing dzseki), részben pedig farmernadrág, ing, zakó és nyakon átvetett sál összeállításban, laza menedzser stílusban. Ami a látogatókat érinti, csecsemőktől a tolószékes aggastyánig vegyes volt az összkép, és az ilyen rendezvényekhez képest feltűnően magas arányban jöttek el barátnők, feleségek, sőt, veteránautó-tulajdonos hölgyek is. Rengetegen érkeztek kutyával, itt a pórázhasználat mellett a jólneveltség is elvárás volt - legalábbis egyetlen ebet sem láttam, amely hátsó lábát felemelve jelölte volta meg a legszimpatikusabb oldtimer kerekét.

Jutott egy harci kutya a tizenkét hengeres Jaguar E-type anyósülésre is, de a riasztó hatásosabb

Családias volt tehát a hangulat, de ez azzal is járt, hogy hétvégére hihetetlenül megteltek látogatókkal a csarnokok, az embermasszában a szűkebb folyosókon néha alig lehetett lépni. Ahol kisebb volt a népsűrűség és a járókelők meglátták a szándékot, hogy valaki fényképezni akar, rögtön megálltak, és a szemből érkezőknek is intettek. Tolakodás, lökdösődés, veszekedés sehol sem alakult ki, senkinek sem jutott eszébe tucatjával tarhálni az újságokat és a cukorkákat a standokról - e téren azt hiszem, lenne mit tanulnunk a németektől. Itthon tudtam csak meg, hogy idén hihetetlen látogatószám-rekord született, 77 ezren jöttek el a kiállításra, közülük minden tízedik külföldről (főleg Svájcból, Franciaországból, Ausztriából és Hollandiából) érkezett. De szláv szavak is gyakran megütötték a fülemet, sok multi-kulti csoport angolul nyomta, és egyszer-kétszer magyar beszédet is hallottam.

A modellautók között is taroltak a régiségek, csak azokat dísz helyett még játékoknak tervezték

Az osztrák autók (Steyr, Puch és társaik) kiállítása elmaradt ugyan, de akadt helyettük így is milliónyi különszám az alig néhány évvel ezelőtt felhúzott, elegáns stuttgarti vásárcsarnokokban. Első este például a Retro Night programot szerveztek, ahol olyan stílusos zenekarok húzták a talpalávalót, mint amilyen nálunk a Hot Jazz Band. A képzőművészet és a veteránozás halmazának metszetében nem sok jóra szoktam számítani, és bizony itt is sok néhány galéria felhozatala kimerítette a giccs fogalmát. De választék bőven volt (a festőket főleg az autósport ihlette meg), sőt, találtam fém alkatrészekből összehegesztett szobrot is. Örök sláger persze egy-egy legendás versenyző, a többségük nem csak képeken vagy posztereken köszön vissza, hanem autogram formájában magukon a kiállított autókon is. A bejárati aulában lévő kiállításon már első délelőtt feltűnt Walter Röhrl kézjegye egy DeTomaso Pantera hátulján, majd Caroll Shelby nevét olvastam ki egy Ford Mustang műszerfalán, aztán végül annyi aláírásba botlottam, hogy immunis lettem rájuk.

Óriási erőkkel vonult ki a restauráló ipar, de például az Opel standján megjelent a fellelési állapot is

Magukat autókat viszont itt az sem tudná megunni, akik a motorizáció elleni szérummal oltottak be és semmi mást nem vezet, csak háztartást. Mivel háromezer (!) különféle járművet állítottak ki a hatalmas alapterületen, az összeset bemutatni felérne a Bűn és bűnhődés betűtengerével. Néhány érdekességet már ismerhetnek korábbi cikkünkből, most lássuk inkább, milyen logika szerint csoportosították a kollekciókat, és egyáltalán kik érkeztek a standokra. A legértékesebb helyet, a bejárattal szembeni átriumot a svájci Toffen aukciós ház töltötte meg, de vámügyintézési problémák miatt a licitálás elmaradt. Pedig igazán érdekes járgányokból lehetett volna szemezgetni, bár ez igazából legyen csak a tehetős kuncsaftok problémája - én nyálcsorgatva járkáltam az Alfa Romeo 6 C 2300-alapú piros versenyautó (1938/49), a rejtett lámpás Ginetto G4 (1967), a bőrszíjjal lekötött motorháztetős Riley Kestrel Big Four Special (1938) és a térdig érő Metalex Formula Easter MTX 1-02 (1972) között.

Szoba- és garázsdíszként az elmúlt évek slágere a retró kútoszlop. Még borhűtő is létezik belőle

Az 1-es számú, mindegyik másnál nagyobb csarnokban autógyártók (köztük a 911-es ötvenedik születésnapját ünneplő Porsche), illetve elit veteránautó-kereskedések (például Meilenwerk, Kienle, Memminger, illetve a GTÜ műszaki felügyelet) standjait húzták fel, nem akármilyen pompával. Itt voltak a kiállítás legdrágább, legelegánsabb kincsei, annyi Rolls-Royce, Ferrari és speciálkarosszériás különlegesség állt sorfalat, hogy egy dubaji sejk is szégyenkezve kullogna haza a garázsába. Büszke, de a valós piaci értéket tükröző számok zerepeltek az árcédulákon: legvadabb LSD-mámorában sem gondolta volna például anno egy hippi kommuna, hogy 2012-ben a szekrényajtós, vénséges Volkswagen T1 Samba buszuk egy új luxusautó áráért, 70 ezer euróért fog elkelni, persze aprólékosan felújítva. Akadt még a felhozatalban rozmáralkatú Fiat Barchetta Hardtop Kompressor (1943) és a kamaszfiúk szobájában anno oly gyakran poszterként díszelgő Lamborghini Countach LP 400 (1974), de a legnagyobb csodálattal direkt erre az alkalomra összetrombitált a Horch-armadát csodáltam. Erről a márkáról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy mai szóhasználattal élve prémiumtermék volt, ám Németország kettészakításánál vesztére a szocialista oldalra került, és idővel megszűnt, hogy Trabantoknak adja át a helyét. Egy Horch el is kelt Stuttgartban, 1,8 millió eurós árával a szalon rekordere lett, legalábbis ami a publikus árú adásvételeket illeti.

Zwickauban, a későbbi Trabi-városban készültek a Horchok. A húsz legszebb jött el a szalonra

Fent, az 1-es csarnok galériájában privát eladók autóbörzéje mellett tematikus kiállításokat tartottak (többek között a Peugeot II. világháború előtti kupé-kabrióiból), a német Ford T-modell tulajdonosok klubja pedig nem elhanyagolandó mennyiségű autóval tette tiszteletét. 2-es csarnok nem létezett, pontosabban kongresszusi központként üzemelt, a 3-asban pedig - általában nevesebb német vagy holland - veteránautós kereskedőházak hirdették portékáikat. Ez a pavilon szédületesen jó helynek bizonyult, mert nem kordonnal bekerítve, hanem szabadon körbejárhatóan álldogáltak az autók, sőt, a sokuk belsejébe nyitott ablakon (vagy a kabrióknál leengedett tetőn) keresztül be lehetett kukkantatni, általában még illatminta-vételezésre is futotta. Az eladó autók zöme persze német volt, szokás szerint messze felülreprezentált a helyben gyártott Porsche és Mercedes, de ez nem csak Stuttgart környékén, hanem egész Németországban így szokott lenni. Ezeken kívül keresettek és népszerűen még a régi angol autók (mindenekelőtt Jaguarok és MG-k), illetve hagyományosan a műanyag-korszak előtti olasz típusok (Alfa Romeók, Lanciák, farmotoros vagy sportos Fiatok).

A következő oldalon megismerheti a világ leggyorsabb Trabantját és a további hét pavilon kincseit. Kérjük, lapozzon!