Széles mosoly: a tolótető nem rabol helyet a hátsó fejtérből, az ablaktörlőlapátok középről indulnak
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)
Centiről centire próbálom kikaparni a nyári gumik alól a március végén érkezett havat, amikor egy hang szólít meg az utcán: "Uram, gyönyörű ez a kocsi. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de mennyibe kerül?" Oldalra fordítom a fejem, és egy lihegő bernáthegyivel találkozik a tekintetünk. Aligha ő kérdezett, az érdeklődő a póráz másik végén keresendő - egy ötven év körüli úriember. Hát jó, akkor lássuk a piszkos anyagikat: az alapár 4,7 millió forint, aminél Cosmo csúcsfelszereltséggel és 1,4-es turbómotorral kereken egymillióval kerülne többe a tesztautó, ha nem lenne rogyásig pakolva extrákkal. Hogy ez sok-e, vagy kevés, nézőpont kérdése. Ha a Classic III néven máig kínálatban tartott elődhöz, vagy például a szemérmetlenül olcsón kínált Renault Fluence-hez viszonyítjuk, akkor drága, ha viszont a fő rivális Ford Focushoz és VW Jettához, akkor egészen kedvező az ára.
Kevésbé nyúlánk, de sokat megőrzött az Insignia eleganciájából. Előre és hátra átlósan nehéz kilátni
A kutyát sétáltató úr azonban más szemszögből világította meg a helyzetet. Rövid úton kiderült róla, hogy Opel-hívő, ma Vectrával jár, és rajong az Insignia formájáért - de nem tudja megfizetni a középkategóriás limuzint. Mi lenne, ha helyette egy ilyen autót állítana a garázsába? Emocionális oldalról nézve nem érné veszteség, az Astra Sedan formaterve ugyanis meghökkentően jóra sikerült. Elegáns tetőív, sok mozgalmas domborítás az oldallemezeken, mélyen a lökhárítóba harapó csomagtartóajtó, integrált szárny, vízszintesen elnyújtott hátsó lámpa és hátul középen megtört felület teszi szépségkirálynővé a kategóriában, ahol mára egészen kikupálódott a mezőny, még ha nem is manökenalkatokból áll. Emlékezzünk csak vissza az időkre, amikor a konyhás nénik bájaival próbáltak vevőt fogni a kompakt szedánok!
Lendületes a formaterv, de kevés a puha műanyag. A kormány fűthető, a navigáció grafikája ósdi
Más kérdés, hogy racionális szempontok alapján is megéri-e Insignia helyett annak kicsinyített másolatát választani. Az adatlapot elnézve egyáltalán nem áll rosszul az Astra Sedan szénája, hiszen hasonló kivitelben 1,93 millió forinttal olcsóbb, miközben alig 18 centivel rövidebb a céges ügyfelek körében oly kedvelt limuzinnál. Karosszériamérete túlnyúlik a bernáthegyis úr Vectráján, akármelyik generációba tartozzon is; az utastér helykínálatára pedig egy rossz szavunk nem lehet. Néhány kompaktgyártó beveti azt a trükköt, hogy a lépcsős hátú (és kombi) változatoknál megnyújtja a tengelytávot, de az Astra padlóján minden ugyanúgy maradt, mint a ferde hátú alapváltozatnál. Így hátul nem feleslegesen nagy, de használható méretű a lábtér, ugyanakkor a fej is elfér a mennyezet alatt. Más kérdés, hogy a térérzetnek nem tesznek jót a befelé dőlő tetőtartó oszlopok és vaskos első ülések - de bennük ülni nagyon jó érzés, különösen a feláras komfort kivitelben. A műszerfal formavilága és anyagfelhasználása is teljesen az Insigniára emlékeztet, annyi eltéréssel, hogy ez keskenyebb, és fa helyett szürke műanyag betét díszíti.
Rengeteg gombot zsúfoltak be középre, ilyen krómozott potméterből összesen négyet tekergethetünk
Kilincset feleslegesen keresnénk a csomagtartóajtón, csak a kulcs távirányítójával vagy a műszerfal gombjáról lehet kinyitni a zárat - ilyenkor viszont az erős zsanérok rögtön fel is emelik a fedelet. A "szezám tárulj" trükk már a Nagypolszkik korszaka óta ámulatba ejti a bevásárlószatyorral érkező háziasszonyokat, de persze ez nem luxusautó, úgyhogy motoros mozgatás híján kézzel kell lecsapni az ajtót. Maga a 460 literes csomagtér amúgy az átlagnál valamivel szűkebbnek számít ebben a kategóriában, de négy ember holmija minden további nélkül elfér benne, tisztességesen van kárpitozva és szükség esetén az utastér felé bővíthető. Bútor vagy háztartási gép szállításával azonban kár is erőlködni, mert az Astrát is sújtja a szedánok átka: szűk az ajtókivágás, és ha mégis átpasszírozunk rajta egy-egy nagyobb tárgyat, akkor is feladja a leckét a kicsi átrakodó nyílás az utastér felé. Az ilyen problémákon csak szánakozva mosolyognak az Octavia-tulajdonosok, az ötajtós karosszériaváltozat azonban az Opelnél szigorúan az Insignia-modellcsalád privilégiuma - csakúgy, mint az igényes, több lengőkaros hátsó felfüggesztés. Szegény rokonnak maradt az egyszerű, csatolt lengőkaros konstrukció, de a Zsiguliból ismerős Watt-rudazattal megtámogatva, amely lágyabb rugózás mellett jó kanyarstabilitást ígér.
Bár rövidebb a tengelytáv, alig kisebb a helykínálat az Insigniáénál. Túl sok itt a borús fekete szín
Csakhogy a gördülési komforthoz van egy-két szava az adaptív lengéscsillapítóknak is, különösen akkor, ha megnyomjuk a Sport feliratú gombot a műszerfalon. Ilyenkor csökken a kormány rásegítése, és érzékenyebbé válik gázpedál, miközben vérvörös műszerfal-világítás hergeli a sofőrt. Ellenpólusként van egy Tour kapcsoló is az elsőre ijesztő, de idővel megszokható gomberdőben, amikor pedig semmi sincs aktiválva, életbe lép a - komforttól amúgy nem sok mindenben különböző - normál menetdinamikai program. Ilyenkor nem lebeg ugyan varázsszőnyegként az út felett, de feszessége ellenére is kellemesen mozog az Astra, és egy-egy gyors kanyarvételre is vannak tartalékai. Az amúgy precíz kormány felől azonban érkezhetne valamivel több visszajelzés, járhatna rövidebb utakon a váltója, és a nagy tömeg is megbosszulja magát - a maga 1,5 tonnájával igazi nehézfiú ebben a kategóriában.
A fekete lyuk sok holmit elnyel, ha befér a nyíláson. Alig 40 literrel kisebb a tér, mint az Insiginában
Ez persze nem biztos, hogy eltántorítja a "van benne anyag" iskola híveit, és szerencsére kevéssé látszik a fogyasztáson - hét liter körül vegyes használatban el lehet járni vele. A gyár ígérete szerint városi használatban 0,6 literes megtakarítást hoz a konyhára a start-stop rendszer, előtte azonban ki kell fizetni érte 80 ezer forint felárat. Abból a szempontból mostohagyereknek tűnik a lépcsős hátú változat az Astra-kínálatban, hogy sokféle extrát (tolatókamera, vezetéssegítő rendszerek: táblafelismerő, holttérfigyelő stb.) egyáltalán nem lehet megrendelni hozzá, és sajnos a többiekhez választható LPG-előkészítés vagy gázüzemre átalakítás sem szerepel az opciók között. Maga a motorválaszték is jóval foghíjasabb, az 1,4-es négyhengerest például csak az erősebbik, 140 lóerős változatban kínálják hozzá (ferde hátúhoz 120 lóerővel is kérhető). Természetesen turbóval érték el a németek a száz lóerős literteljesítményt, és a 2000-es fordulat alatti kelletlenséget leszámítva egészen jól mozgatja a súlyos autót. Az a könnyedség azonban hiányzik belőle, amely a Volkswagen-féle TSI-ket jellemzi, és bár összességében jó a zajszigetelés, a nyers hangszín nem éppen a legkellemesebb. Ugyanakkor az Opel mellett szólnak a kedvező szerviztapasztalatok, hiszen megbízhatónak bizonyultak a benzines turbómotorok, ami azért nem mondható el a TSI-ről.
Ennyi visszavágó talán jár is a rüsselsheimi márkának azért, amiért nem csak sok-sok vásárlót, de még egy régi szlogent is lenyúlt tőlük a Volkswagen. Bő ötven évvel ezelőtt, amikor a megjelent első lépcsős hátú autójuk, a Kadett A, még a végtelenül egyszerű, de hatásos "Das Auto" reklámszöveggel hirdették, ma viszont nemzetközileg ez a VW hívószava . Persze erre már a márka régi hívei sem emlékeznek - a bernáthegyis urat is beleértve.
Műszaki adatok - Opel Astra Sedan 1.4 Turbo Cosmo Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1364 cm3. Furat/löket: 72,5/82,6 mm. Hengerek elrendezése/száma: S/4. Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/4900. Nyomaték: 200 Nm/1850. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/hűtött tárcsa. |