Képzelt riport egy autóvásárlásról - Audi S6 teszt

Három tagbaszakadt maffiózót nem könnyű rábeszélni egy sportlimuzinra, ha egyszer oda a legendás Lamborghini-motor, és még a lóerő háborúban is vesztésre áll, de egy értékesítő bőrébe bújva azért mégis megpróbáljuk. Vajon happy enddel vagy vérfürdővel végződik a kísérlet?

Krómpálcákkal teleaggatott maszk és nagy felni üzeni: vigyázat, ez a második legerősebb A6!

Egy jó autóeladó mindenből előnyt kovácsol, de azért egy Audi-szalonban is lehetnek izzasztó pillanatai. Ilyen ez a mostani eset is, amikor a rendezett íróasztal fölé három, behajtó-alkatú fazon vet árnyékot, és azon vacilál, vajon újra cserélje-e megunt, sztrádamatricát és parkolójegyet sosem (büntetést viszont annál többet) látott S6-osát. "Ebben is Lambordzsini-motor van?" - jön az első kínos keresztkérdés, amire hősünk vesztére nemleges a válasz, de némi marketingszósszal leöntve azért még úgy-ahogy tálalható. Elég csak megemlíteni, hogy az új S6-blokk néhány Bentley-ben is kapható, bölcsen hallgatva arról, hogy csakis a leggyengébbekben és a legkisebbekben, a Continental GT-ben és a GTC-ben. Arra kár szót vesztegetni, hogy a kékvérű motor az Audi saját fejlesztése, ami egyébként nagy részben az előző S6 szívdonorjára (Lamborghini Gallardo LP560-4) is igaz volt, bár ez az információ az ügyfelekből akár egy késeléses válaszreakciót is kiválthatna.

Tehát az új sportlimuzin már nem Lamborghini-, hanem Bentley-motoros, igaz, ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások. "Ugye tízhengeres? Az enyémnek állat hangja van ám, ilyen kell újra" - szól a következő kívánság, ami valójában parancs, de sajnos teljesíthetetlen: a V10-es szívómotorok Európában ugyanúgy kihaltak az utcai autókból, mint ahogyan évekkel ezelőtt a Forma 1-esekből, de kárpótlásul az Audi vadonatúj V8-asában két bazi nagy turbófeltöltő dolgozik. Így elődjénél szabvány szerint kereken három literrel kevesebbet fogyaszt (mesébe illő 9,6 liter a kombinált átlag), és negyedével csökkent a széndioxid-kibocsátása. Egyenletes országúti tempónál ráadásul a spóroláshoz képes négy hengerét lekapcsolni, de ilyenkor sem változik át kávédarálóvá, mert az aktív motortartó bakok és a hifirendszer ellenfrekvenciái kioltják a nemkívánatos rezgéseket és zajokat.

Platinaszürke a diffúzor, de inkább csak a négy kipuvogóvég jelzi az erőt. Úriember nem hivalkodik

Az új autó kiválóságáról zengett ódákat azonban csírájába fojtja az egyik kliens: "Inkább azt mondd meg, hány lóerős". E ponton szorulni kezd a hurok a derék értékesítő nyaka körül, és végigfut az agyán, hogy ingatlanügynökként mégis csak könnyebb dolga lenne - vagy hallgathatott volna anyukájára, és közgáz helyett ment volna inkább jogot tanulni. Az a helyzet, hogy az új S6 kereken 420 lóerős, ami önmagában nem hangzik rosszul, csak éppen 15-tel kevesebb, mint amennyit az előző generáció tudott. Ez lenne a haladás technikája? A hőzöngő kuncsaftokat azonnal meg kell nyugtatni valamivel, és erre szerencsére több paraméter is alkalmas. Egyrészt több, és ami még fontosabb, alacsonyabb fordulattól hadrendbe áll a nyomaték, másrészt valamivel könnyebb a karosszéria, ami összességében 0,6 másodperccel jobb gyorsulást ad ki (a százas sprint ideje 4,2 másodperc). Persze a végsebességet változatlanul 250 km/h-ban korlátozták, de a turbómotor rugalmassága miatt nagy tempónál is energikusabban nekilódul a belső sávban, ha egy BMW dupla kerek fényszórója villan fel a visszapillantóban.

De a sok magyarázkodással nem jut előrébb az üzlet - lesz, ami lesz, próbakörre kell hívni a három, ránézésre fejenként öt év letöltendőre érdemes figurát. Külsejével azonnal nyerő helyzetbe kerül az új S6, az agyonretusált katalógusfotók után élőben sem okoz csalódást. Viszonylag szerények a harci díszei, a feláras 20 colos felni mellett több króm, egyedi lökhárító, alumíniumhatású tükörház, kétszer két kipufogóvég és szerény hátsó légterelő öltözteti a sportváltozatot. Akinek igénye van rá (márpedig a nehézfiúknak lesz), tovább csicsázhatja egy tuningműhelyben, bár már egy kétliteres dízel alap-A6 karosszériája is eleve sokkal jobb kiállású gömbölyded elődeinél. Lendületesebb a tetőíve, rövidebb az első túlnyúlása, modernebb a csapott sarkú óriásmaszkja és szigorúbbak a LED-csíkos lámpái, az utasterét pedig nem is lehet egy lapon említeni a régivel - holott otthonosságáról és minőségéről annak idején mindenki ódákat zengett. Az új S6-belső kevésbé bunkerszerű, inkább letisztult, sőt, amíg be nem indítják, kissé minimalistának is tűnhet. Utána viszont a kilométeróra és a fordulatszámmérő között akkora színes kijelző jelenik meg, ami nem is olyan rég a full size navigációnak is elment volna - de kár aggódni, nem ezen parádézik a Google-térkép, hanem egy külön lapostévén. Ez a műszerfal közepén nyílik fel, és máris nekiállnának összetapperolni a fejenként legalább két okostelefonnal felfegyverzett úriemberek.

Nem lehet vita tárgya a minőség egy felső-középkategóriás Audiban. A váltó mellé került a tapipad

Egy komornyik alázatával, esdekelve kéri őket a derék díler, hogy ne tegyék, mert nem érintős, viszont az adatbevitelre három lehetőség is kínálkozik: a hangvezérlés, a központi nyomó- és tekerőgomb vagy pedig a tapipad. Bár vélhetően egyik kuncsaft sem kapott ötöst külalakra az általánosban magyar órán, minden ákombákomot felismer az MMI-rendszer, ami extraként a tesztautóban a már említett Google-navi mellett Bose hifivel, orr- és farkamerával, DVD-váltóval és bluetooth online telefon szolgáltatással van megtámogatva. Nagy durranás a szélvédő belsejére vetítő head-up kijelző, sőt, jó pénzért oldalsó kamerákat, éjjellátót, tévét és milliónyi más opciót is lehetne rendelni, sőt, akár LED-es fényszórók is pásztázhatnának a pesti éjszakában. Minden pénz kérdése, de az Audi-szalonban a konfigurálásnál ezúttal még a vezetéssegítő rendszerekről is lemondtak, hogy a harmincmilliós keretből inkább a sportosságra helyezzék a hangsúlyt - így került a tesztautóba a milliónyi S6-felirat az alupedálok mellé karbon műszerfalborítás és két első kagylóülés.

Impozáns, háromdimenziós térképnézetet ad szélesvásznon a navigáció. A menü magyar nyelvű

A hatás működik, bár a négykarikás márka iránt elfogult eladó azért a szíve mélyén tudja, lehetett volna azért ez a belső sokkal vagányabb is, ha az anyavállaltnál ebben a szegmensben nem minden a high-tech kütyükről és a hűvös eleganciáról szólna. Miután az Audi alapjáraton elhörpölgetett egy teljes reggeli munkába jutáshoz elegendő mennyiségű benzint, ideje útnak indulni. "Látom ez is automata", mondja a volán mögé huppanó kopasz, de azért finoman ki kell egészíteni megállapítását anélkül, hogy egy mezei eladó kétségbe merészelné vonni a szaktudását: ebbe az autóba duplakuplungos, robotizált váltó került, ami szélsebesen pakolhatni kezdi a hét fokozatot, ahogy a vevőjelölt nyélgázon kirongyol a szalon parkolójából. Nincs mit tenni, el kell ismerni az V8-as biturbó motor brutális erejét, miként azt is, hogy az S-tronic bizony vajpuhán lezavarja a kapcsolásokat. Ész nélkül a tiporja az ember a gázt, és néhány kilométer után az egyik haverja is ugyanígy tesz, miután a kormány mögé kéredzkedik. Közben a szolgálatkész eladó folyamatosan lépked a menetdinamikai programok (kormányrásegítés, váltóprogram, légrugók és adaptív gátlók feszessége) között, sportostól az automatán keresztül egészen a kényelmesig.

Ha kíváncsi rá, letépik-e a rosszfiúk a próbakörön a kapaszkodót, és lesz-e biznisz, lapozzon!