Az előző A osztály inkább volt kis gömböc, mint autóformájú valami, ez az új viszont telitalálatnak tűnik. Pont annyira agresszív és sportos, amennyire lennie kell
Na tessék, már megint egy Merci a ház előtt. Az előző többet ért, mint az egész 120 négyzetméterünk terasszal, kerttel, melléképületekkel plusz az összes ingósággal együttvéve (és még ki sincs teljesen fizetve), szóval nem mondom, hogy az A Klassénak nem örültem szívből. Majdnem alapmodell, szövetkárpittal és csak mutatóba némi flanccal, ezzel máris ott tartunk, hogy Mercedes ugyan, de az árából csak a házunk harmadát lehetne megvenni. Az ilyen érzésekért érdemes élni.
Nem mondom egyébként, hogy közel tízmillió forint nem sok egy autóért, pláne egy ekkoráért, de a presztízst és a csillagos emblémát meg kell fizetni. És legyünk igazságosak: ha csak a formatervet nézzük, arra minden szégyellnivaló nélkül nyílhatnak a bukszák, az A Klassénál kevés dögösebb autó van most a kompaktszegmensben. A prémiumkategóriában meg vita nélkül király.
Ezúttal fontosabb volt a formaterv, mint a praktikum: elég magasra került a csomagtartó pereme, és kilátni se könnyű
Micsoda előrelépés ez az előző A osztályhoz képest, amely inkább tűnt ágyúgolyónak, mint autónak. Ebben a kocsiban nemcsak karakter, erő is van, úgy forgolódnak utána, mintha a lottó hétvégi nyerőszámai lennének az oldalára írva. Egyszerűen muszáj többször körbejárni és megtapogatni, unalomról ezúttal szó sincs.
Nem, azért közel sem tökéletes a legkisebb Merci. Nincsenek nagy hibái, mindegyik csak egy kicsit zavaró - de pont arra jók, hogy a végelszámolásnál maradjon miattuk egy kis hiányérzet. Ami a legnagyobb bajom, hogy nem látok ki belőle: túl azon, hogy a sportos hatás kedvéért kissé vékonyak lettek az üvegfelületek, a B oszlopok is elég vaskosak, bár ez minden modern autóban probléma.
Ülőlap, támla, dőlésszög minden állítható, de ezen a képen is látszik az A osztály egyik hibája. A vaskos B oszlop és a fejtámla erősen takarják a kilátást oldalra
Csakhogy hiába a tényleg fantasztikus, minden irányba, minden szögben állítható vezetőülés, a saját 173 centimmel nem sikerült olyan pozíciót találnom, ahonnan sávváltásnál, balra magam mellé pillantva láttam volna bármit is. Legalábbis elsőre, hajolgatás nélkül. A B oszlop és a képbe belógó fejtámla közösen gondoskodnak erről a cseppet sem felemelő élményről, és nem mondom, hogy szénné idegeskedtem magam emiatt, a komfortérzetemnek azonban semmiképp sem tett jót a dolog. A jó hír, hogy nem törtem össze az autót, a rossz, hogy kipróbáltattam másokkal is, és ők sem láttak ki rendesen.
Aztán vannak még olyan apróságok, hogy nagyon rossz úton meg-megnyikkan valami az autóban, ettől sem dől össze a világ, csak egy Mercedesben furcsa. És akkor a nagy panaszáradatban még ideírom azt is, hogy a középkonzol tetején trónoló, zongoralakk keretes képernyő ebben a formában nem a legigényesebb megoldás, szó szerint kilóg az összképből.
Annak a színes kijelzőnek illett volna jobb helyet találni. Szó szerint kilóg a képből, a keret is túlságosan vaskos
A kormány mögött kellemesen tágas a hely, és a Mercedesnek egyesekkel ellentétben sikerült olyan borítást találnia, hogy a terpeszkedő vezetők lábát se nyomja a váltókonzol. Az anyaghasználat mercisen jó (színekből a világosakat erőltetném), a különc bajuszkapcsolókat is csak megszokom egyszer. Noha a tengelytáv 2,7 méteres, hátul nincs játszótérnyi hely, de szűknek sem érezni. Korrektül el lehet férni, középen ugyanakkor nagy helyet foglal a vaskos kardánalagút. A formaterv oltárán áldoztak a dizájnerek a csomagtartóval is, a perem kissé magasra került, és a rekesz 340 literes űrtartalmától sem fog senki hanyatt esni.
Az A 180 turbóval is csak 122 lóerős 1,6-os benzinmotorja hidegen kissé nyers, finom és precíz pedálkezelést kíván a bólogatás nélküli közlekedés. Bemelegedve minden szép és jó, a kuplung ellenállása éppen csak akkora, hogy ne keltsen játékautós érzést, a hatos váltó fokozataiba puhán klattyan be a kar. A rükverc felhúzós, balra-hátra kapcsolását nem erőltetném, szokatlan, idegen mozdulat, és ha sietni kell, könnyű belehibázni. Egy kis figyelmesség a régi vevők kedvéért: az elektromos kéziféket úgy kell oldani, mint a pedálos Mercikben, hiszen vannak, akik a megszokottakat erőltetik egy új autóban is.
Ez az 1,6-os motor turbó nélkül is lazán tudná a 122 lóerőt, így nem sok értelme volt a feltöltőnek. És még csak nem is fogyaszt keveset
A 200 Nm-es nyomatékot már 1250-es fordulatszámnál leadja a motor, vagyis turbólyuk nincs, nem kell ész nélkül taposni a gázt a lendületes haladáshoz. Ehhez képest furcsa, hogy nehezen lehet 9 liter alá vinni a fogyasztást, amivel ismét csak a downsizing értelme kérdőjeleződik meg. Egyébként elég sokadszorra. A kormányzás nem kelt túlszervózott érzést, mégis kifejezetten puha, a hátul többlengőkaros futómű eminensként teszi a dolgát. A rugózást is eltalálták, utazóautónak sem rossz a kis Merci. És még csendes is.
Az A osztály alapára 6,8 millió forint, de ami igazán megdöbbentő, hogy még közel tízmillióra felextrázva sem kelt luxusbenyomást. Nem rossz autó, egyáltalán nem, de első körben főleg a formája fogja eladni. És jól is van ez így - a kisebb hibákat a facelifttel úgyis kijavítják. Legalábbis remélem.
Műszaki adatok - Mercedes-Benz A 180 |