Aki járt már Oroszországban, videók nélkül is tudja, hogy a közlekedési morál nem európai színvonalú az országban. Sokan úgy közlekednek, mintha a legalapvetőbb KRESZ-szabályokkal sem lennének tisztában, ez már önmagában választ ad arra, hogy miért szerelnek annyi orosz autóba kamerát: a balesetek sértettjei a felvételekkel értékes bizonyítékokat szolgáltathatnak a hatóságoknak. Az oroszoknál ráadásul tényleg bármi megtörténhet: mindennaposak az olyan események, hogy egy nagy, fekete SUV-val lefékeznek valaki előtt, majd a következő pillanatban megtámadják. Soha, senki nem tudhatja, mikor lesz áldozat, ezért az autók egyre nagyobb részébe kerül kamera.
Hogyan működik, mennyibe kerül? A kamera, illetve a jelet rögzítő és tároló készülék beszerelése még egy összetett rendszer esetén sem bonyolultabb, mint egy riasztóberendezésé vagy egy telefonkihangosító szetté. A kamera az utastérbe kerül, rendszerint az első szélvédőre, a középső visszapillantó tükör mögé vagy a kormány előtt a műszerfalra, így a sofőrt nem zavarja a kilátásban. A működési elv igen egyszerű, két különböző fajtát különböztethetünk meg: a "fekete dobozos", E-Tanú néven is emlegett rendszer esetén a kamera képét folyamatosan rögzíti a készülék egy átmeneti tárolóban, ám csak akkor menti el felvételt, ha a beépített mozgásérzékelő kritikus gyorsulást vagy lassulást jelez, ekkor az esemény előtti 15 és utáni 5 másodpercet (az időtartam tetszőlegesen változtatható) tárolja. A másik megoldás elterjedtebb és olcsóbb, ennek köszönhető az internetre felkerülő videók nagy része. Ez folyamatos rögzítést biztosít, így bármilyen eseményt meg tud örökíteni. Ami érdekes, az a rögzített dátum és időpont alapján utólag visszakereshető és lementhető. Ezek az eszközök jellemzően úgy működnek, hogy a háttértároló kapacitásának végéhez érve a legrégebbi felvételt törlik. Egy akár éjjel is látó, infravörös tartományban működő, SD-kártyás tárolóeszközhöz csatlakoztatható kamera meglepően olcsón megrendelhető az eBayről, de a hazai kereskedőknél sem sokkal drágább. A szélvédőre vagy műszerfalra tapadókoronggal rögzíthető eszközök már 10-15 ezer forinttól kaphatók szállítással együtt, ezek közel HD-minőséget biztosítanak. Nem túl szépek, viszont akár egy mozdulattal kiszerelhetők. Igényesebbek kisebb méretű kamerát is választhatnak - például - a kesztyűtartóba épített tárolóval, az ilyen megoldások ára kivitelezéstől függően 50-80 ezer forint lehet. A baleset esetén a hossz- és keresztirányú gyosulásértékeket, valamint a gyorsulásból meghatározott sebességváltozást is rögzítő E-Tanú rendszer ára meghaladja a százezer forintot. |
Ha mégis baj történik - a cserbenhagyásos esetek nagyon gyakoriak - a biztosítóknál sem számíthat sok jóra, akinek nincs videofelvétele. Az országban működő társaságok nagy arányban tagadják meg a károk kifizetését, erre gyakorlatilag csak akkor van esély, ha a baleset okozóját megtalálják - vagy valaki írásban elismeri a felelősségét. Ha van kamera, akkor jó eséllyel látszik a vétkes autó rendszáma, így a rendőrségnek könnyebb dolga lehet az eset felderítése során.
Szükség van a kamerákra azért is, mert az országban valóságos sporttá vált az a tevékenység, amikor egy korábbi kárt akarnak eltüntetni az autókról egy ütközés megrendezésével. Az egyéni akciók mellett gyakoriak a csoportosak is, a több emberrel dolgozó bandák bárhol lecsaphatnak. Főleg apró koccanásokat, rátolatásokat provokálnak ki, ahol a sértett szerepét általában egy idős hölgy játssza, akinek igazát a szintén betanult szöveget előadó "szemtanúk" igazolják. Az esetek nagy részében a pszichológiai nyomás alá került, ártatlan sofőrök nem kockáztatnak, és a helyszínen kifizetik a csalók által kért összeget a javítási költségek fedezésére. A kamerák elterjedésével ezek a csoportok óvatosabbá váltak.
A biztosítási csalók ellen is lehet építeni a kamerák felvételeire, az országban számtalan esetben fordul elő, hogy gyalogosok szándékosan autók elé ugranak vagy fekszenek. Bizonyíték hiányában ezek az emberek korábban bármit állíthattak a balesettel kapcsolatban, sérüléseikre hivatkozva nagy összegű kártérítéseket vettek fel a bírósági procedúra végén, nem egyszer börtönbe küldve az ártatlan autóvezetőket.
Az autó elé fekvős esetek egy másik részében nem biztosítási csalás, hanem egyszerű zsarolás az indíték: a gázolást "túlélő" gyalogos pénzt követel az autóvezetőtől azzal fenyegetőzve, hogy ellenkező esetben feljelentést tesz. Kamera nélkül ezekből az esetekből valóban nem lehet jól kijönni, az ezzel kapcsolatos feszültséget jól érzékeltette az a videó, amelyben az autó elé fekvő gyalogost megverte a kamerával felszerelt autó vezetője.
Az orosz közlekedésrendészet alkalmazottai híresek brutalitásukról és korruptságukról, az országban egy gyorshajtás is egy vagyonba kerülhet, ha valakinek éppen nincs szerencséje. Az ilyen jellegű büntetésektől nem, a hamis vádak ellen viszont nagyszerű védelmet biztosítanak a kamerák, így áttételesen a rendőrségi korrupció csökkentésében is segítenek. Az internetre felkerülő videók nemcsak bűncselekményeket lepleznek le, a kamerák olykor vicces és véres baleseteket is megörökítenek. Míg sok országban csak erősen szűrt tartalom kerülhet az internetre, Oroszországban a jó ízléssel kapcsolatos korlátok nincsenek: minden felkerülhet - és fel is kerül. Több weboldal specializálódott autós videókra, az ezekben megjelenő dráma, tragédia, horror, komédia és minden más helyettesíti a tévét, ahol az internettel ellentétben csak erősen cenzúrázott, propagandaszerű tartalom megy.
Különösen a fiatalok körében népszerűek a "dash-cam" videók, aminek szakértők szerint pozitív hatásai is vannak. Tanulhatnak - és állítólag tanulnak is - azokból a videókból, amelyekben valaki saját hibájából jár pórul, a felvételek miatt sokan óvatosabban vezetnek. A videók emellett egyfajta társadalmi szerepet is betöltenek: sokan erőt merítenek abból, hogy egy-egy baleset után többen is megállnak és segítenek a bajba jutottakon, azt az érzést erősítve, hogy az Oroszországban közlekedők - minden látszat ellenére - azért figyelnek egymásra.