Könnyed Audi-győzelem a Le Mans-i 19 óráson

A leghíresebb 24 órás autóverseny idei futama sajnos nem az abszolút első helyért vívott ádáz csata, hanem egy halálos baleset, az összesen öt órán át tartó biztonsági autós periódusok, a sok eső és a kevés kieső miatt lett emlékezetes.

A rajt után azonnal előzött az 1-es Audi, és ekkor még a Toyoták is gyorsnak tűntek

Pedig az év elején még nagyon bizakodott a Toyota. Tavaly még csak a főszervező ACO kérésére - hogy ne maradjon a Peugeot kiszállása után ellenfél nélkül az Audi a P1-es csúcskategóriában - indultak el a kísérleti, nem túl kiforrott TS030-assal Le Mansban, ahol váratlanul gyorsnak bizonyultak, de végül a komoly balesetek és egy műszaki hiba miatt egyik autójuk sem ért célba. A 2012-es World Endurance Championship (WEC) Le Mans-t követő öt másik futamán viszont háromszor is megverték az Audit a hátsókerék-meghajtású, benzines autójukkal, elsősorban kiforrottabb hibrid rendszerüknek és a gumikkal való kíméletesebb bánásmódnak köszönhetően. Nem csoda, hogy optimistán várták első teljes évüket, a 2013-as szezont.

Nem tudták komolyan megnehezíteni az Audi győzelmét a Toyoták, a tempón javítaniuk kell

Azonban a még náluk is jelentősen nagyobb költségvetéssel dolgozó világbajnok Audi nem ült a babérjain télen és az új kihívótól tartva a lemezek alatt jelentősen áttervezte a kívülről alig változott R18 e-tron quattrót. Elsősorban a 3,7 literes, V6-os, egyturbós dízelmotor teljesítményének növelésére koncentráltak, még az sem zavarta őket, hogy így jelentősen, becslések szerint 20 százalékkal megnőtt az üzemanyag fogyasztásuk, így elvesztették ezen előnyüket a Toyotához képest. Sokat fejlesztettek az első tengelyt hajtó lendkerekes hibrid rendszeren is, sikerült elérniük, hogy a rendszer már képes legyen a szabályok által maximalizált 500 kJ energiamennyiséget visszanyerni fékezéskor a pálya meghatározott pontjain.

Idén a Le Mans előtti két WEC versenyen, Silverstone-ban és Spában az Audi könnyed győzelmeket aratott, különösen az időmérőkön tűnt úgy, hogy a Toyotának nem lehet esélye ellenük. Igaz, a 2013-as specifikációjú Toyota TS030 csak a későbbi, májusban tartott belga futamon debütált, és mindaddig vezetett is, amíg az energiavisszanyerő rendszer meghibásodása miatt a fékei túl nem melegedtek, de ezen a futamon az Audik is sok kisebb problémával küszködtek.

A GT Pro kategóriát az hosszú idő után visszatérő gyári Porsche-Manthey csapat nyerte. Jövőre az Audi és a Toyota ellen küzdenek majd a P1-es osztályban az abszolút győzelemért egy vadonatúj hibrid autóval

Le Mans előtt tehát úgy tűnt, hogy nyers tempóban a japán kocsik nem lehetnek a németek ellenfelei, viszont kedvezőbb fogyasztásuk miatt egy, esetleg két körrel többet tehetnek meg két tankolás között a 13,6 kilométeres La Sarthe-i pályán, ami fontos stratégiai előnynek bizonyulhatott volna. Ráadásul közvetlenül Spa után a főszervező ACO a Toyota kérését, és a szezon első két versenyét figyelembe véve engedélyezte a benzines P1-es autóknak, hogy 3 literrel nagyobb tankot használjanak. Ennyi benzin persze egy körre sem elég a hosszú francia pályán, de egy további apró előnyt így is jelentett a japánoknak. Úgy számoltak a verseny előtt az Audinál, hogy ha a Toyota egy körrel többet képes megtenni két tankolás között, akkor 0,6, ha kettőt, akkor 1,2 másodperccel kell gyorsabbnak lenniük körönként, hogy ezt ellensúlyozni tudják. Elvileg a Toyotának kedvezett az a tavaly óta élő szabály is, hogy az első kereken hajtó hibrid rendszer (vagyis az Audié) csak 120 km/h felett léphet működésbe, viszont ez a kevés lassú kanyar miatt Le Mans-ban nem jelentett nagy hátrányt.

A győztes Audinak egyszer a fényszórója, egyszer az ablaktörlője romlott el

A nagyrészt esős időmérőkön a papírforma érvényesült, a három hibrid Audi kisajátította magának az első három rajthelyet, a legjobb Audi a legjobb Toyotára több mint négy másodpercet vert. Aztán a szombat délután 3 órakor tartott rajtot követően a japánok kissé ráijesztettek a németekre, mivel pár kör elteltével feljöttek a 2.-3. helyre a rajt után csapattársát azonnal megelőző André Lotterer 1-es rajtszámú Audija mögé. Sajnos már a 4. körben súlyos baleset történt, az amatőr GT kategóriában induló Allan Simonsen Aston Martinja a Terte Rouge kanyarnál megcsúszott és nagy sebességgel a szalagkorlátnak csapódott. A 34 éves dán versenyző nem sokkal később életét vesztette, családja kérésére az Aston Martin többi négy alakulata folytatta a küzdelmet. 1997 óta ez az első halálos baleset Le Mans-ban, akkor a selejtező során a francia Sebastien Enjolras vesztette életét. Verseny közben legutóbb az osztrák Jo Gartner halt meg 1986-ban.

Nézőből idén sem volt hiány a La Sarthe-i pályán

Állandósuló tempófölényének köszönhetően a második órától kezdve a három Audi kezdett elhúzni a Toyotáktól és úgy tűnt, semmi sem akadályozhatja meg a német márkát abban, hogy ismét hármas győzelmet arasson. Csak a gyakran szemerkélő esőben tűnt hajszállal gyorsabbnak az Audinál a Toyota, mivel hamarabb bemelegedtek a slick gumik a japán kocsikon, de így sem veszélyeztették a három ezüst autó pozícióját. A hidegzuhany a hetedik órában hirtelen jött el az Audinak: előbb az elmúlt két évben győzelmet arató, versenyben vezető, 1-es rajtszámú autójuk állt ki a bokszba generátorcserére (hét év után az első komoly műszaki hiba az Audinál), aztán öt perccel később a 3-as rajtszámú autó kapott egy koccanás miatt defektet. Előbbi több mint fél órát töltött a bokszban szereléssel, utóbbinak pedig három kerékkel kellett végigmennie szinte a teljes pályán Oliver Jarvisszal a volánnál, mivel nem sokkal a bokszkijárat után vált le a futófelület a jobb hátsó Michelinről. Meglepetésre a 3-as Audi egy kerékcsere után szerelés nélkül folytathatta útját, igaz, egy óra múlva több karosszériaelemet is ki kellett cserélni rajta. Ez a két malőr elég volt a Toyotáknak ahhoz, hogy felzárkózzanak a 2.-3. helyekre, az első helyet megöröklő 2-es rajtszámú Audi mögé. Eközben az 1-es Audi a 20., a 3-as a 6. helyre csúszott vissza.

Ezt követően az élen a verseny végéig nem történt komoly változás, kivéve azt, hogy a 3-as Audi a 21. órában visszaelőzte a 7-es Toyotát, és feljött a harmadik helyre. Ezután Nicolas Lapierre a 4. helyre visszacsúszott Toyotával a Porsche-kanyaroknál nyílegyenesen a gumifalba száguldott. Csodával határos módon képes volt visszavezetnie az alaposan megsérült, orr-részét elvesztő autót a bokszba, ahol olyan gyorsan megjavították a versenygépet, hogy egy helyet sem vesztettek a malőrrel. Említésre méltó, hogy az utolsó fél órában Sebastian Buemi, a Red Bull F1-es csapatának tartalék versenyzője vissza tudta venni a körét az élen álló Audit vezető Tom Kristensentől, amit csak a legvégén adott vissza.

Kristensen, Duval és McNish. Nem ők voltak a legesélyesebb Audi-csapat, mégis nyertek

Idei győzelmével az Audi már a 12. diadalát aratta az elmúlt 14 évben, egyedül a testvérmárkának számító Bentley és a nagy rivális Peugeot tudta megverni 2003-ban, illetve 2009-ben. A 45 éves Tom Kristensen már a kilencedik győzelmét ünnepelhette, a Mr. Le Mans becenevű dán versenyző az ideit elhunyt honfitársának, Simonsennek ajánlotta. Kristensen csapattársa, az ex-forma-1-es Allan McNish harmadik győzelmét szerezte meg, az autó harmadik pilótája, Loic Duval pedig először győzött a La Sarthe pályán. A győztes Audi végül 348 kört tett meg, ami alatt 34-szer, vagyis 4-gyel többször látogattak ki a bokszba, mint a második helyezett Toyota. Az 56 indulóból csak 13 nem fejezte be a futamot, a 33-as Hondát azért nem értékelték a célba érkezők közül, mert nem teljesítette a minimális távot.

1. P1 Kristensen/Duval/McNish Audi 24ó01p16.436mp
2. P1 Davidson/Buemi/Sarrazin Toyota +1 kör
3. P1 Gene/di Grassi/Jarvis Audi +1 kör
4. P1 Wurz/lapierre/Nakajima Toyota +7 kör
5. P1 Lotterer/Fassler/Treluyer Audi +10 kör
6. P1 Leventis/Watts/Kane Strakka HPD +16 kör
7. P2 Baguette/Gonzalez/Plowman OAK Morgan-Nissan +19 kör
8. P2 Pla/Heinemeier Hansson/Brundle OAK Morgan-Nissan +20 kör
9. P2 Rusinov/Martin/Conway Delta-ADR ORECA-Nissan +21 kör
10. P2 Mardenborough/Ordonez/Krumm Greaves Zytek-Nissan +21 kör
11. P2 Perez Companc/Kaffer/Minassian Pecom ORECA-Nissan +23 kör
12. P2 Gachnang/Mailleux/Lombard Morand Morgan-Judd +28 kör
13. P2 Hartley/Patterson/Chandhok Murphy ORECA-Nissan +29 kör
14. P2 Dolan/Turvey/Luhr Jota Zytek-Nissan +29 kör
15. P2 Panciatici/Ragues/Gommendy Signatech Alpine-Nissan +31 kör
16. GTEP Lieb/Lietz/Dumas Manthey Porsche +33 kör
17. GTEP Bergmeister/Pilet/Bernhard Manthey Porsche +33 kör
18. GTEP Dumbreck/Mucke/Turner Aston Martin +34 kör
19. P2 Frey/Niederhauser/Bleekemolen Race Performance ORECA-Judd +34 kör
20. GTEP Magnussen/Garcia/Taylor Corvette +36 kör
21. GTEP Beretta/Kobayashi/Vilander AF Ferrari +36 kör
22. GTEP Bruni/Fisichella/Malucelli AF Ferrari +37 kör