Zömök alkatú, magasan hordja a farát a Limousine. Nem áldozták fel a hátsó fejteret a kupés tetőívért
Két évtizeddel a rendszerváltás után Kelet-Európa úgy-ahogy kinőtte a Zsiguli-szabású kompakt autókat, Nyugaton pedig már csak nyugdíjasok és megsárgult újságok a megmondhatói: a Ford Escortok, Renault 12-esek, Peugeot 204-esek és társaik mind klasszikus háromdobozos autók voltak, szigorúan elkülönített motor-, utas- és csomagtérrel. Amerikában azonban sosem csengett le igazán, Ázsia (és azon belül elsősorban Kína) szégyentelenül nagy haszonnal kecsegetető piacain pedig egyenesen tombol a lépcsőshátú-divat - bármilyen puttonyokat is fércel néhány gyártó az eredetileg ferde hátúnak megálmodott kasztnira.
Pontosan tudták persze az Audi vezetői, hogy nem illik torzóval belépni az újra felfedezett - és talán nemsokára Európában is reneszánszát élő - kategóriába, ezért kivárták az MQB nevű alkatrész-Legóra épülő új A3-generáció érkezését, amelyből a rövidebb platform a sportosabb háromajtós változatnak, a 2,64 méterre megnyújtott tengelytávú pedig a családi ötajtósnak (Sportback) van fenntartva. Természetesen utóbbira épül a győri Limousine is, így a dizájnerek nem szaladtak bele a műfaj első számú amatőr hibájába, a trottyos megjelenést adó, túl hosszú hátsó túlnyúlásba. Annyira nem, hogy az A3 magas és rövid csomagtartójával a gömbölyű Audi 80-asra emlékezetet, de persze egyszerű szappantartófazon helyett itt mindenütt élek és domborítások tagolják a felületeket.
Hosszabb, szélesebb és alacsonyabb a lépcsős hátú A3 a műszaki alapjául szolgáló Sportbacknél
A fene sem gondolná, de a tömzsi karosszéria közel ugyanolyan hosszú, amilyen a legelső A4-es volt két évtizeddel ezelőtt. Más kérdés, hogy a mostanival annyira nem könnyű összetéveszteni, mert hiába hasonlóak a stílusjegyek (lecsapott sarkú óriás hűtőrács, szigorú - akár teljes egészében LED-es - fényszórók, légterelőben végződő csomagtérajtó), az arányok alapvetően mások. Persze nem is a nagyobb modellek házon belüli ellenfelének, hanem a szintén Magyarországon készülő Mercedes CLA kihívójának szánták az új Audit, attól eltérően azonban nem négyajtós kupéként, hanem mint a nevéből is kiderül, limuzinnak definiálják.
Köznyelvre fordítva azt jelenti a marketingszöveg, hogy a CLA szép, a lépcsőshátú A3 pedig praktikus, amit a gyakorlat is tökéletesen igazol: az Audiba nem kell hátra behúzott nyakkal beszállni, a szűk ajtókivágás zsibbasztójától rettegve, ráadásul felnőttek is egészen jól elférnek anélkül, hogy térdkalácsuk az első ülések támlájába fúródna. A lapos tetős Mercedeshez képest itt akkorának tűnik a belmagasság, mint egy bazilikában, pedig a nagyobbra nőtt delikvensek frizurája azért itt is súrolja a kárpitot. Felárért panoráma-üvegtetővel lehet javítani a térérzetet, de anélkül is nagyobbak az ablakfelületek, mint a CLA-n - vagyis jobban ki lehet látni, különösen hátrafelé.
Egy gombokkal telezsúfolt Opelhez képest már-már puritán a műszerfal. Viszont sokat tud, és minőségi
Ebben a kategóriában nemcsak az esztétikum, hanem a minőség terén is gyakran csalódást okoz a kocsi farára akasztott csomagtartó. Az Audi azonban fényévekre van a belógó hangszórófészkek, trehány kárpitok és burkolatlan lemezfelületek balkáni világától, a kidolgozás itt is precíz és igényes. Rekordot éppenséggel nem dönt a 425 literes térfogattal (a kategória nagymenői 500 felett járnak), viszont a burkolat alatt futó zsanérok legalább nem tudják összepasszírozni a tojást és a zacskós tejet, és az utastér felé bővíteni is könnyű a rakteret a háttámlák előredöntésével. Más kérdés, hogy bár szabályosak a formák, az átjáró és maga az ajtónyílás is szűk, úgyhogy biciklitől a kisebb bútorokig minden közepes méretű holmi szállítása szétszereléssel indul - a nagyobbaknak pedig marad a tehertaxi vagy az utánfutó.
Érdekes A3-sajátosság a láthatóan és tapinthatóan kiváló minőségű, de minimalista formavilágú műszerfal, ami a valóságban rengeteg szolgáltatást nyújt - különösen akkor, ha a kedves vevő szorgalmasan behúzogatta az x-eket az extralistán. A gyújtás ráadására motorosan emelkedik ki egy színes kijelző a műszerfalon, ami bizalomgerjesztőbbnek tűnik, mint a Mercedes CLA fixen odaeszkábált monitora. Hogy a felületén ne gyűljön össze Sherlock Holmes-éval vetekedő ujjlenyomat-gyűjtemény, érintőképernyő helyett külön tárcsával lehet vezérelni a szórakoztató elektronikát, ami a Google-navigáció mellett akár 705 wattos Bang&Olufsen hifit, DAB-rádiót vagy fedélzeti wifit is tartalmazhat. Jó játék és hasznos szolgáltatás, hogy egy érintőpadon ujjbeggyel is be lehet vinni karaktereket, a navigáció pedig nemsokára a parkolóházakban elérhető szabad helyek számát és árát is tudja, igaz, kezdetben csak Németországban.
Néhány éve még utópiának tűnt a Google utcaképes navigáció, valós idejű forgalmi infromációval
A kiválasztott helyre önállóan be tud állni az A3, adaptív tempomatjával követi a forgalomban az előtte haladót, sávelhagyás esetén pedig visszakormányozza magát az úton saját térfelére. Innentől már csak egy logikus, de egyelőre komoly jogi akadályokba ütköző lépés lenne, hogy magától menjen, mialatt a sofőr újságot olvas, ez azonban még a távoli jövő zenéje. Nagyon is kézzelfogható jelen viszont a könnyűszerkezetes építés (az alapmodell alig 1250 kilót nyom), a start-stop rendszer és a fékenergia-visszanyerés, ami mind egyetlen szent célt szolgál: a fogyasztáscsökkentést. Ez az 1,4 literes, 140 lóerős turbómotor esetében egy különleges műszaki megoldással párosul, egyenletes - és visszafogott - tempónál ugyanis képes a négyből két hengerét lekapcsolni. Persze ilyenkor sem szűrődik be Kispolszki-hang az utastérbe, csak a kijelzőn látszik a spórolás, na meg a 4,7 literes szabványos átlagfogyasztáson. Ennél másfél literrel többet mértünk ugyan a menetpróbán, de teljesítményben, árban és gazdaságosságban ez a változat tűnik a legjobb kompromisszumnak a palettán.
Aki szeret száguldozni, választhat 1,8-as, 180 lóerős változatot is, de Schumachernek érezni abban sem fogja magát a kormány mögött: olyan csendesen jár a TFSI-motor, hogy alig érződik benne a sebesség - legfeljebb a szélzaj növekedése és a többi autó lemaradása gyanús. Több élményt ígér a kétliteres S3 csúcsmodell, amely 300 lóerejével és összkerék-hajtásával kíméletlenül begázol a lépcsős hátú Subaru Impreza WRX STI-k és Mitsubishi Lancer Evók vadászterületére. Dízelfronton az 1,6-os (105 lóerős) vagy a 2,0 literes (150 vagy 184 lóerős) TDI-blokk jelent takarékos alternatívát, itt az erősebbek az egyszerű csatolt lengőkaros helyett multilink hátsó felfüggesztést kapnak, felárért adaptív gátlókkal. Az igényes hátsó futóművet a várhatóan később érkező 1,2-es benzines alapmodellnek (105 lóerő) is nélkülöznie kell, járni fog viszont az 1,4-es TSI-motor gyengébbik, 125 lóerős kiviteléhez, amely ősztől az A3 Limousine-paletta belépője lesz.
Gázteleszkópokkal elegánsabb lett volna, így viszont magasabbra nyílik a fedél. Átlagos a raktérméret
6,3 millió forintos indulóárat ígér az importőr, ami sokkal barátságosabb összeg annál a 8,3 milliónál, amit egy hasonlóan motorizált Mercedes CLA 180-ért elkérnek. Az egyelőre igencsak foghíjas A3 Limousine választékból a kétliteres, 150 lovas TDI 7,5 millióért vihető el, ez is közel kétmillióval kevesebb annál, amennyi egy dízel CLA-ért fizetendő. Ebből logikusan következik a kérdés: ennyivel rosszabb autó lenne az Audi? Nos, szó sincs ilyesmiről, épp ellenkezőleg, az A3 praktikuma mellett kifinomultságával is magasra teszi a mércét. Mivel - az S-line változatokat kivéve - nem forszírozták a feszes futóműhangolást, még a gyalázatos minőségű másodrendű vidéki utakon is kellemesen rugózik, ugyanakkor kanyarokban is biztosan áll a lábán. Túlságosan könnyen jár ugyan, de nagyon precíz a kormánya és a váltója, kiválóak az ülései, és minden porcikájából sugárzik az átgondoltság. Mindezek alapján bizony nem lesz vele könnyű dolga az összehasonlító teszteken a CLA-nak, de akármelyikük is nyer, egy kicsit úgy érezhetjük, mintha a Győr-Kecskemét rangadót nem a magyar bajnokságban, hanem a Bajnokok Ligájában játszanák.