Homoktövisarckrém, ginszeng-varázskezelés, heti négy spinning, kőkemény diéta és pár évente egy plasztikai műtét: van, aki mindent megtesz azért, hogy örökké fiatal maradjon, néha még kamasz gyerekein se a matek dolgozatot, hanem inkább a legújabb ruha- és kütyütrendeket kéri számon. Amikor azonban egy-egy munkanap végén beül az ezüstszürke kompakt autójába, visszaöregszik tíz évet, és életuntan araszol haza a dugóban az agglomerációba. Sóvárogva nézi a szomszéd sávban cirkáló tűzpiros kupé szingli tulajdonosát, akinek nem kell botoxon kiböjtölnie, hogy kirepüljenek otthonról a srácok, és a családi batár helyett végre egy vagány sportkocsiba ülhessen.
De állj meg egy szóra, trendi ember: korunk slágerével, a négyajtós kupéval hozzájuthatsz egy irigyelt dizájncikkhez, ugyanakkor a szomszéd sem fog feljelenteni a gyermekjóléti szolgálatnál, amiért cipőkanállal passzírozod be ivadékaidat a hátsó ülésre. Az új életelixír a Mercedestől származik, attól a gyártól, amelyik saját öregautó-imidzsét levetkőzendő egy évtizeddel ezelőtt megteremtette a kategóriát a CLS-sel, azóta pedig jó néhány követőre talált (ilyen például BMW 6-os Gran Coupé). Mivel az ilyen autók a szűk városi utcákban nehezen manőverezhetők, nem túl takarékosak, némi maffiózóimidzs kötődik hozzájuk, és nem utolsósorban egy családi ház árába kerülnek, ideje volt összezsugorítani és szélesebb tömegek számára is elérhetővé tenni őket. Így született meg első fecskeként a CLA, amely belépőmodellként már 8,3 millió forintért, vagyis lakásáron megvehető.
Sajnos a prémiumgyártóknak megvan az a rossz szokásuk, hogy nem jótékonykodnak az alapfelszereltség összeállításánál, az extralistán viszont a nyugalom megzavarására alkalmas számokat szerepeltetnek - a tesztelt CLA 200-as konfigurálásánál például közel 12,5 millió forintos végösszeget köpött ki a gép. Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk, meg kell jegyezni, hogy a CLA-ért kereken 1,4 millióval többet kell fizetni, mint a műszaki alapjául szolgáló A-osztályért, ami egyébként a jávorszarvas-fiaskóról ismert első és a német nyugdíjasok körében kedvelt második generáció után mostanra egészen sportos megjelenésű autóvá nőtte ki magát. Nem csoda, hogy a belőle faragott négyajtós kupé is észbontóan jól néz ki, az utca embere legtöbbször áhítattal figyeli (a Gorden Wagener dizájnfőnökkel készített interjúnkat itt olvashatja). Persze, ahogy az a megosztó formaterveknél lenni szokott, néhányan ódzkodnak a CLA megjelenésétől.
Aki a komótos régi Mercedesek ismeretében arra tippelne, hogy a dinamikus külső csak üres ígéret, néhány szerpentinen megtett kilométer után kénytelen lesz felülbírálni a véleményét. A CLA úgy lesi a sofőr parancsait, mint egy vadászkutya a gazdája füttyentését, és a legkisebb kormánymozdulatra azonnal irányt vált. Igaz, hogy elsőkerék-hajtású, de gyors fordulókban alig tolja az elejét, kigyorsításkor pedig meglepően jól tapad, legalábbis, amíg száraz az út. A minimális oldaldőlés miatt komoly kanyarsebességeket lehet vele elérni, ilyenkor néha azért nem árt a kilométerórára pillantani, hogy megértsük, nem a többi közlekedő megy gyök kettővel. Csakhogy az agilitásért súlyos árat kell fizetni: a sportfutómű és a 18 colos alufelni gyilkos kombináció a magyarországi úthálózatra, még a más autókban elfogadhatónak tűnő burkolaton is alaposan összerázza az autóban ülő társaságot, kátyúkon vagy keresztbordákon áthajtva pedig néha katapultálás előtti érzése támad az embernek. A CLA-t inkább az eleve feszes hangolású alapfutóművel érdemes rendelni (sajnos adaptív lengéscsillapítókat nem kínálnak hozzá), mert így leültetve fura kontrasztot mutat a keménykedés az autó amúgy finom viselkedésével. Minimális, a sportos sofőrök ízléséhez túlságosan kicsi erőszükséglettel jár a precíz kormány, és ugyanez a kézi váltóról is elmondható annyi kiegészítéssel, hogy gyors kapcsolásoknál az ember néha óhatatlanul felemeli az egész kart a hátramenet határolási síkjába.
A csomagtérfedélen díszelgő CLA 200 típusjelzés alapján sokan kétliteres benzines szívómotorra tippelnének, de a mostani Mercedes-nómenklatúrában ez csak annyit jelent, mekkora lökettérfogatból lehetett volna feltöltés nélkül kipréselni bizonyos - ez esetben 156 lóerős - teljesítményt. Valójában 1,6-os, turbós blokk került a szépen domborodó motorháztető alá, nem elhanyagolandó 250 Nm-es nyomatékkal, ami szinte alapjárati fordulatszámtól mozgósítható. Ebből a vezető csak annyit érzékel, hogy kapcsolgatás nélkül is elketyeg a CLA ott, ahol más benzinesnél már legalább egyet vissza kellett volna váltani, aztán szépen fokozatosan erőre kapva egyre vehemensebben szedi a lábait. Igazán sportos autó azonban nem lesz belőle, ahhoz nem is annyira a teljesítmény, hanem inkább a pörgősség hiányzik belőle. A gázreakciók is kissé lomhák (különösen Eco üzemmódban), így összességében annyira izgalmas csak a motor karaktere, mint egy kenósorsolás a tévében. Jó partner viszont a stresszmentes, de tempós autózáshoz, ráadásul csendesen jár, és tesztünkön vegyes használatban beérte 7,5 literes átlagfogyasztással.
A bal első ablakon díszelgő ujjnyomgyűjtemény és maszat alapján nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy sokan be is kukkantottak a CLA belsejébe, részben talán azért, hogy választ kapjanak a „mennyi van beleírva” című örökzöld gyerekkérdésre. Nos, 260-ig van skálázva a műszer, és nem is lódítottak olyan nagyot a Mercedesnél: már az 1,6-os turbómotor második, általunk kipróbált teljesítményszintjével is megfutja a 230 km/órát, az elvileg limitált végsebességű AMG-csúcsmodell pedig a gyakorlatban jó eséllyel ki tudja majd fektetni a mutatót. Ebben ugyanaz játszik szerepet, mint a nagy tempónál is igen csendes futásban: a CLA tökéletesre csiszolt, mindössze 0,25-ös alaktényezője. Egy próbakör után Lewis Hamilton nemrég megjegyezte, hogy a Mercedes Forma-1-es csapatának is hasonlóan sikeres aerodinamikai fejlesztéseket kíván, arról azonban bölcsen hallgatott, milyen áldozatokat kell hozniuk a civil autósoknak az alacsony légellenállás és a csinos dizájn oltárán.
Az utastér belmagassága láttán óhatatlanul a vidéki skanzenek jutnak eszünkbe, ahol 1,60 méteres kisemberekre méretezték az ágyat és a tisztaszoba belmagasságát. Elöl úgy 1,90-nél kezd beleérni a sofőr és a mitfárer frizurája a tetőkárpitba (az ülést sajnos nem lehet elég mélyre leengedni), hátul pedig 1,70-es testmagasságnál már teknőspózban kell görnyedni az alacsony tetőív miatt, feltéve, hogy előzőleg sikerült bepréselődni a szűk ajtónyíláson. Az apró ablakfelületek miatt a körkörös panoráma sem sokkal jobb, mint egy régi parasztházban, a hátul ülők kilátásait pedig tovább rontják az első fotelek hatalmas, integrált fejtámaszai. Ezek a Porsche-stílusú púpok látványosak ugyan, de kényelmetlenül előrenyomják a fejet, ami ellen hosszú úton a támlák nyugágypózba döntése az egyedüli orvosság. Arról, hogy véletlenül se fajuljon elalvásig a terpeszkedés, fáradtságfigyelő rendszer gondoskodik, emellett sávtartó, ráfutásgátló, holttérfigyelő, térdlégzsák és milliónyi más biztonsági extra is megtalálható a fedélzeten.
Happy endként meglepően tágas, 470 literes csomagtartó lakik a kocsi végében, az utastér világos kárpitozása és a feláras napfénytető adta térérzet pedig megfelelő lelkesedés esetén elhiteti az emberrel, hogy nem is olyan vészesen szűk a kabin. Hosszra és szélességre valóban nem az, de a fejtér hiányára nincs mentség, a sprőd rugózással együtt pedig a CLA kényelem terén összességében messze elmarad a korábbi menetpróbánkon bemutatott, szintén Magyarországon gyártott Audi A3 Sedantól. Ráadásul, míg a győri limuzint 1,8-as, 180 lóerős motorral és duplakuplungos váltóval már 8,3 millió forintért odaadják, addig a kecskeméti négyajtós kupé a kipróbált 200-as motorral és kézi kapcsolással alapkivitelben 9,1 millió forintba kerül. Ezért a summáért azonban a lehengerlő külső, a fantáziadús belső kialakítás és a temperamentum mellé egy olyan ígéretet is ad, aminek nehezen tud ellenállni az emberi természet: az örök fiatalságét.
Műszaki adatok – Mercedes CLA 200 Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1595 cm3. Hengerek elrendezése/száma: S/4. Teljesítmény: 115 kW (156 LE)/5300. Nyomaték: 250 Nm/1250. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás. Fékrendszer: elöl hűtött, hátul tömör tárcsa. |