Újra ZIL-lel furikázhat Putyin

Orosz elnöki limuzinnak szánják az új ZIL-t, ám könnyen lehet, hogy sorba állnak érte az oligarchák is - már amennyiben eljut a sorozatgyártásig. Egy dizájnpályázattal utolsó esélyt kapott a moszkvai autógyár arra, hogy negyedszázados késéssel meglépje a maga rendszerváltását.

A hosszú motorháztetőn fel lehetne tálalni egy svédasztalos vacsorát, a szűk ablakvonal yachtokra emlékeztet. A lámpa és a felni kicsit Rolls-stílusú Forrás: Zil

A ZIL márkáról Magyarországon legtöbbeknek teherautók jutnak eszébe, a zöld színűek esetében sorkatonákkal, a jellegzetes kék-fehér civil változatoknál pedig sóderrel megrakva. Legendák keringtek a „százon százat” fogyasztásról (igen, az egyik adat kilométerben, a másik pedig literben értendő), ami költői túlzás ugyan, de V8-as benzines nagyvasaknak kétségtelenül nem volt erős oldala a takarékosság. Azt ugyanakkor kevesebben tudják, hogy a Lihacsov Autógyárban kis szériában luxuslimuzinok is készültek, méghozzá a szovjet vezető káderek részére, manufakturális körülmények között. Ezek a kolosszusok presztízsben messze a Csajkák fölött álltak (a kisebb funkcionáriusoknak szánt Volgákról nem is beszélve), ráadásul megmagyarázhatatlan módon a rendszerváltást is túlélték, sőt, minimális példányszámban a mai napig készülnek.

Összetéveszthetetlen a far kialakítása is, a rendszám elhelyezése nem volt szempont. Hatalmas a hátsó túlnyúlás, de Putyin azért ajtókat is kérne Forrás: ZIL

Az orosz autóipar védelmezőjeként ismert Putyinnak azonban esze ágában sincs ZIL-ekkel furikázni, holott korábban többször is kijelentette, szeretne a német luxusautókból végre egy hazaiba átülni, már csak az orosz ipar presztízse és Obama fricskázása miatt is. Csakhogy a Lihacsov Autógyárban megállt az idő, ami nem csak a falakon díszelgő Lenin-képeken és az ímmel-ámmal dolgozgató munkásokon, hanem magán a készterméken is látszik: a ZIL 4112P nem más, mint kínos próbálkozás egy 1978-as konstrukció megfiatalítására. Putyin nem dőlt be a kétfelé nyíló hátsó ajtónak vagy az LCD-kijelzőnek, az antik dizájn és műszaki tartalom helyett új kocsit kér, és így van ezzel sok tehetős orosz magánszemély és vállalkozás is. Nem csoda hát, hogy amikor a Cardesign.ru weboldal és a Forma-1-ből ismerős Marussia pályázatot hirdetett az új elnöki autó megtervezésére, három hét leforgása alatt több mint 120 terv érkezett.

Hermetikusan kettéválasztották az utasteret. Kilátni valószínűleg nemigen lehet hátulról, de jobboldalra combtámaszos fotelt építenének be Forrás: ZIL

A szakmai zsűri döntése apján az orosz Yaroslav Yakowlew és a holland Bernd Weel közös ZIL President dizájntanulmánya lett a nyertes, a képeket elnézve joggal: az új cirkálót neves gyártók is megirigyelhetnék. Bár a hűtőrács és néhány más részletmegoldás egyértelmű utalás a márka hagyományaira, a győztes páros inkább a jövőre koncentrált a kétes múltidézés helyett (az eleinte ZISZ néven futó moszkvai limuzinok első megrendelője Sztálin volt, és Gorbacsovig minden pártfőtitkárt ZIL szolgált). Végtelenül hosszú motorháztető, meredeken álló első szélvédő és keskeny oldalüvegezés teszi különlegessé az új modell arányait, amelyeket Yakowlew és Weel ötven profilnézeti skicc közül választott ki. A 2400 kilométeres távolság miatt Skype-on értekezve és Dropboxon fáljokat cserélve folyt a csapatmunka, de természetesen nem terjedt ki az autó műszaki tartalmára - igaz, modern futóművet és V8-as vagy V12-es motort beszerezni azért nem lehetetlen a piacon.

A mai napig a jó öreg 4104-est toldozgatják a ZIL-nél. Ilyennel parádéztak a legmagasabb rangú szocialista vezetők, de volt belőle integetős kabrió is Forrás: ZIL

Azért így is lesz bőven munkája a ZIL-gyárnak a sorozatgyártás előkészítésén, elég csak a szerszámok elkészítésére vagy elemi szintű aerodinamikai- és töréstesztekre gondolni (persze egy ilyen erősen limitált szériás, uniós piacon kívüli autót nyilván nem fog rommá töretni az Euro NCAP). Olyan apróságokról sem illene azért megfeledkezni, mint például ajtókat vágni a karosszériára, a háromdimenziós számítógépes grafikán mintha erről megfeledkezett volna a holland-orosz tervezőpáros. A hatalmas, feltehetően 22 colos kerékméret és a peres gumi sem feltétlenül a legjobb választás az orosz úthálózatra, a ZIL 4112P első próbáin lépten-nyomon bedöglő orosz elektronika (ajtónyitó, ablaktörlő, önindító stb.) pedig intő jel, hogy mindent, ami árammal működik, célszerű rutinos beszállítóktól megrendelni barkácsolás helyett. De a döntő szót nemsokára úgyis egyvalaki mondja ki az ígéretes Persident sorsáról - az ember, akiről elnevezték.