Talán a BMW-é a legnagyobb alapterületű stand Frankfurtban, de így is lépten-nyomon az új i3-asokba lehet ütközni benne. Kiállították az alumínium alvázat (Drive modul a BMW-zsargonban) és a rá épülő szénszálas karosszériavázat (Life modul) külön is, de a legtöbben azért a kész autóra voltak kíváncsiak, amely egyébként a pavilonok közötti shuttle szolgálatot is végzi. A forma megítélése ízlés dolga, annyi mindenesetre biztosan elmondható, hogy egyes tanulmányautókénál is futurisztikusabb, legalább 5-10 évvel megelőzi a korát.
A márkától szokatlanul a sportosság nyomokban sem fedezhető fel a dobozszerű alapformán, és az oldalablakok hullámos formáját is szokni kell, a fekete üveggel borított farkiképzésről nem is szólva. A formatervező egy őrült tudósra emlékeztető külsejű francia, Benoit Jacob, akit a szalon másnapján a négyüléses Smart Fourjoy tanulmány mellett láttunk érdeklődve sündörögni. A legfontosabb konkurens nyilván őt is érdekelte. Az i3 felnik gyönyörűek, sikeresen terelik el a figyelmet arról, hogy milyen keskeny, 155-ös virsli (nem defekttűrő) gumikon gördül az autó. Akár 20 colos átmérőjű felni is rendelhető lesz, a gumipótlás viszont nem lesz olcsó, mivel csak a Bridgestone-tól lehet majd megvenni a speciális méretet.
Nekünk még a szalon előestéjén, a BMW rendezvényén nyílt módunk arra, hogy a pavilon belsejében, 8-as alakban kialakított pályán mehessünk vele, igaz, csak utasként, és hátul ülve. Az persze nem volt meglepő, hogy némán suhantunk, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy belül mennyire BMW-s az újdonság.
Nem vagyok a szekrényként nyíló oldalajtók nagy barátja, mióta egyszer nagyon rácsuktam az ujjamat egy Mini Clubman hasonló ajtajára. Az i3-ason is ilyen ajtók vannak, hátrányuk, hogy a hátsót csak akkor lehet kinyitni, ha az első is nyitva van. Előny viszont, hogy nincs B oszlop, ezért viszonylag könnyű hátra bekászálódni. Viszonylag nagy lábtér fogadja a hátsó utasokat, de az ülőlap rövid, és túl mélyen is van, ezért nem támasztja meg kellően a combot.
Igazából nem az ülőlap van mélyen, hanem a padló magasan, ugyanis alatta vannak a lítium-ion akkumulátorok. Persze, egy 3,99 méteres kisautótól nem a hosszított 7-es kényelmi szintjét kell elvárni, elöl az i3-asban is nagyon kényelmesen lehet ülni, pláne azért, mert elhagyták a modern autókban szokásos széles váltóalagutat – mivel ebben nincs is váltó. A külsőhöz hasonlóan jövőt idéző műszerfal tényleg méltó a prémium elnevezésre, a fa megmunkálása szép, és egy olyan új, szürke, újrafeldolgozásból származó anyagot is felhasználtak, amelyet eddig autóban még nem láttam.
A 260 literes csomagtartó kissé elmarad a kategória átlagától, és ezen még az sem segít, hogy elöl is lehet pakolni a "motorháztető" alatti apró rekeszbe.
Azért ilyen kicsi, mert alatta van a villanymotor, és – ha megrendelik, kb. egymillió forintért – a 34 lóerős benzinmotor-generátor. Ezzel az autó tulajdonképpen olyan konnektoros hibriddé változik, amely hasonló elven működik, mint az Opel Ampera: a benzines csak áramtermelésre szolgál. A 0,65 literes, hatótáv-növelésre szánt motor egy robogóból származik, fő előnye, hogy a 130-150 kilométeres hatótávot megkétszerezi, így akár Bécsig is el lehetne menni Budapestről. Hátrány, hogy a tisztán elektromos verziókban kihasználatlan marad a motor helyének fenntartott tér a két hátsó kerék között. Az akkukat egyébként gyorstöltővel 30 perc, hagyományos konnektorból 8 óra alatt lehet feltölteni.
A farmotoros, hátsókerék-meghajtású i3-as méretéhez és dobozjellegéhez képest hihetetlenül fürge, 0-100 km/órára 7,2 másodperc alatt gyorsul fel, ráadásul ez a villanymotor azonnali reakciója és nagy, 250 Nm-es nyomatéka miatt még kevesebbnek érződik. Ha nálunk is bevezetik az i3-ast, 9-10 millió forint közötti alapárra lehet számítani.