Eddig három cikkben taglaltuk az új extrákat, különleges szolgáltatásokat, biztonsági fejlesztéseket, vezetést támogató rendszereket, engedelmükkel nem kezdeném elölről a szinte végtelen sort az új S osztály technikai újításairól. Amíg nem kapjuk meg az első tesztautót, az eltöltött egy nap hangulatát és a magyarországi bemutató programját ismertetném inkább. Izgalmas és informatív nap után így is zsongott a fejem az elsorolt adatoktól, a fedélzeti elektronika nyújtotta élmények tanulmányozásától, és attól, hogy nem győztem ízlelgetni és befogadni magamban az autógyártás új irányát.
A hazai bemutatóra elhozott négy tesztautóra kettesével voltunk beosztva, és történetesen első körben a pompásan felszerelt legérdekesebb színkombinációval rendelkező Edition 1 kivitelt kaparintottuk meg. Ez az autó rendelkezett az elfektethető jobb hátsó ülés opciójával, és nem mintha nem lettem volna roppant kíváncsi a "bálna" vezethetőségére, mégis úgy éreztem, hogy elsőként azt kellene megélnem, amit a potenciális célszemélyek éreznek leggyakrabban ebben az autóban. Tökéletes, kompromisszummentes, részletekig végiggondolt, pazar kényelmet. A hátsó ajtón található gombokkal élőre tolható az anyósülés, - ebben persze még nem lenne semmi különös-, a fejtámlán gyárilag egy kispárna szolgálja akár az alváshoz is megfelelő körülményeket, a szellőztetett ülésben nem tudunk az esetleges rémálmunk után izzadva ébredni. Rémálmokra nem sok okunk lehet hátul ülve, a biztonság fekve is tökéletes, hiszen az övben található légzsák, az ülésben található párjával együtt akadályozzák meg, hogy ütközés esetén előre csússzunk.
A masszírozás fokozta volna kényeztetést, ha időben megtaláltuk volna a távirányítót, amivel a hátsó monitor segítségével lehet beállítani a további kényelmi funkciókat. A konkurensektől eltérően hátul az ajtó oldalpaneljáról lehet csak irányítani az ülés legfőbb funkcióit, mint a fűtés-szellőztetés és az állítás, az egyéb funkciók nem egy kartámaszba épített gombsorral vagy valami hasonló megoldással kezelhetőek, hanem a már említett távirányítóval. Kényelmesebb és logikusabb megoldás, hiszen nem kell gombok fölött görnyedni. Sajnos a mi eszközünk a csomagtartóban várta, hogy rátaláljunk, nem volt még beüzemelve soha, hiszen műanyag zacskóból, friss elemeket belehelyezve kaptuk a kezünkbe a következő célállomásnál egy segítőkész Mercedes munkatárstól. A majdnem 0 kilométeres tesztautó "átka". Ennél nagyobb bajunk persze sosem legyen. A lábtér egyébként több, mint bőséges és nem csupán azért, mert nem nőttem kifejezetten nagyra, hanem mert hazai bemutatóra már elve 13 centivel hosszabb tengelytávú L kiviteleket hoztak, de rendelhető ennél nagyobb karosszériával is, vagyis összesen három tengelytávval lesz kapható.
Miután kipihentem a reggeli fáradalmait és az idegőrlő küzdést a masszázsért az első etapban természetesen vezettem is a limuzint. Az ezerféleképpen állítható ülések nagy hátránya, hogy nagyon hosszú perceket lehet eltölteni az állítgatásukkal, mire elhitetjük magunkkal, hogy adott beállításnál nincs optimálisabb konfiguráció. Aztán mindig rájövünk, hogy van. Ha már ülések, az aktív ülés nem újdonság, mégis, az autóipar egyik legnagyobb gegjének tartom, hogy valaki agyából egyszer kipattant az "ellentartó" ülés gondolata. Nos, a nagy Merciben még ennek érzékenységét is külön állíthatjuk, azaz elbíbelődhetünk azzal, hogy miként éreznénk jól magunk, ha kanyarban az ülésből kifelé sodródást határozottan, vagy lágyan fogná föl a fotel. Imádnivalóan fölösleges dekadencia.
Az anyagok, mondani sem kell, legkritikusabb szemnek és ujjbegynek a kritikáját is kiállják. Meglepően fantáziadús a kialakítás, amerre csak a szem ellát, mindenütt megnyugtató, biztonságot sugárzó formák. Kiadós idegeskedés után receptre kellene felírni az S osztályban való fél órás ücsörgést. A hatás nem maradna el. A két darab egymás mellé helyezett, egyenként 31 centiméter átmérőjű monitor élőben közel sem kelt olyan rideg, odarakott hatást, mint amit a képek alapján sejteni lehetett, sőt azt kell mondanom, hogy összeáll egy egységgé az egész koncepció. A grafika igényes, a felbontás kellően részletgazdag, az animációk igényesek, a menürendszer kezelése a számtalan funkció ellenére nagyon átgondolt és kifejezetten logikus. Példát vehetne róla minden konkurense. De volt itt még valami... Ja, el is felejtettem, hogy vezetni "indultam". Hát igen, annyi impulzus éri az embert az S-ben ülve, hogy mielőtt nekiindulna, legeltetnie kell egy kicsit a szemét a berendezésen.
Szerencsére a legnagyobb Mercedesben nem mondtak le az álló csillagról, ami rögtön meg is adja az alaphangulatot. Méltóságteljes vonuláshoz jobb társat nem is kívánhat az ember, a váltókar egyébként az elődhöz hasonlóan nincs, ez az S is "kormányváltós". Az első megtett centik után érződik már, hogy menetkomfort ügyében ez az új szint az autóiparban. Minden S alapáron légrugós, kivéve, ha megrendeljük a Magic Body Control nevű extrát, a légrugó ugyanis nem tud olyan gyorsasággal reagálni a kamerák által scannelt útest matematikai képletté változtatott adathalmazából kreált, futómű felé továbbított parancsokra, hogy a másodperc tört része alatt készenlétbe álljon a várható egyenetlenségek kirugózására. Ez az opció tehát acélrugós és változtatható keménységű lengéscsillapítós futóművel érhető csak el. Ezt az extrát csak a hátsó-kerékhajtású S500 modellekhez lehet majd rendelni, kipróbálni tehát nem tudtuk, mivel az összes tesztautó dízel volt.
A dízelségből egyébként semmi nem érződött az utastérben. Tényleg semmi. Abszolút nulla. Hidegen sem. Azért hangsúlyozom ennyire, mert erre így még nem volt példa. A legkomolyabb luxusautókban is mindig volt egy pici, utolsó kis moraj, vibrálás, csörgés, kellemetlen hangszín, valami, ami, ha más nem hidegen elárulta, hogy itt bizony valaki a legnagyobb luxus közepette is sajnálta a plusz 2 litert az igazán fejedelmi hajtáslánc többletkényelmére. Az S-ben semmi, de valóban semmi nem árulkodott arról, hogy dízelről van szó. A 350-es verzióról, hat hengerrel, 258 lóerővel. Erősebb dízel egyelőre nem is lesz. Kicsi hiányosság a palettán. Nem mintha nem lenne elég az ereje ennek a csatahajónak, de menetteljesítmények tekintetében azért nem ad maradandót a V6-ossal a főnök Merci. Tegyük hozzá, hogy nem is ez a szerepe. A bőségesnél pedig így is eggyel több a rendelkezésre álló erő.
Megmaradt a palettán a korábban 250 CDI jelzéssel ellátott négyhengeres dízel csak, csak most már S 300 Bluetec Hybrid-nek hívják, és mint ahogy a nevéből is kiderül, némi villanymotoros támogatást is kap. Ahogy a reggeli tájékoztatóban is hangsúlyozták, az autó a vezető "keze alá dolgozik", menet közben ugyanis csak annyit vesz észre az ember, hogy valahogy minden olyan magától értetődően működik. A Distronic bekapcsolt állapotban besegít a kormányzásba, ha ki van kapcsolva, akkor pedig a sávtartó segít bennünket abban, hogy ne térjünk le a kívánt útról. Mindent, de tényleg mindent annyira finoman, olyan érzéssel csinál, hogy az utas semmit sem vesz észre abból, amikor az autó beavatkozik, de sőt igazából a vezető sem feltétlenül realizál mindent. Ez azért nagy szó, mert aki vezetett már hasonló rendszerekkel felszerelt autókat, biztosan észrevette, hogy az elektronikai közbelépések mindennek nevezhetőek, csak éppen lágy, folytonos mozgásnak nem. Cakkos, sarkos, tramplis az ilyesmi, mintha Fekete Lacit tanítanánk balettozni. Ehhez képest minőségi előrelépés az a lágyság, amivel az S kezeli a helyzeteket. A fedélzeti számítógép 6,6-os fogyaszt jelzett az első autóváltáskor. Fájó szívvel cseréltük el egyébként az Edition 1-et, hiszen fényűzően tele volt pakolna, több, mint az alapár duplája volt ugyanis a kocsi listaára, a specifikáció szerint nagyságrendileg 20 helyett 43 milliót kellett volna kiadnunk ezért a darabért.
Nagyjából negyed 12-re érkeztünk meg a Lufthansa Technik Liszt Ferenc repülőtéri állomására. A vezérmotívum az volt, hogy a repülés a leginkább luxusos formája az utazásnak, amit business osztályon csak az S fényűzésével lehet összehasonlítani. A hangárban éppen egy Airbus volt nagygenerálon, a gép orra alatt pedig nekünk tartottak előadást a technikai újdonságokról. Két csoportra osztva az egyik csapat a kiállított autó multimédiás rendszerén keresztül egy gyári rövidfilmet nézett meg, majd ezt követően az autóba épített Air Balance rendszer részét képező rendelhető üvegcsés illatosító 4 gyári illatát lehetett megismerni. Értem én, hogy ez csoda jó, de ahhoz képest, hogy milyen elképesztően izgalmas űrtechnikával látták el az autót, ez meglepően egyszerű játék ahhoz, hogy ennyire sokat foglalkozzanak vele egy sajtótájékoztatón, a nap folyamán ugyanis nem kevésszer volt szó róla.
A másik csapat közben egy Mercedes dolgozó minden részletre kiterjedő, igen informatív interaktív előadását hallgathatta meg a legfontosabb biztonsági és kényelmi újításokról. A 4 tesztautót közben lemosták, és szépen sorba állították a hangár bejáratához. Volt idő merengeni a formáin. Két érdekes dolgot figyeltem meg: az egyik, hogy meglepően rövid, tömzsi, kupés a far az autó hosszához képest. A másik, hogy ennyire barátságos ábrázatú, S még sohasem létezett. Nyoma sincs a brutális erőfitogtatásnak, az otromba arcba tolt gazdagság éreztetésnek. Műremek, minden túlzás nélkül. És valahogy, meg nem találtam meg rá a jó szót, úgyhogy jobb híján maradjunk a szimpatikusnál.
Autócsere után indulás következett a Balaton közvetlen közelében található Chateu Visz-be egy késői ebédre. Talán nem meglepő, hogy az észre sem vettük az odautat... Ebéd után indulás vissza, este 7 után értünk fel, dugóba. Hála a distronicnak nem sok dolgom volt az autóval. A végére még néhány szolgálati közlemény: a következő év sem telik el újdonságok nélkül, addigra lesz head-up display, lecserélik a ma már kissé elavultnak tűnő 7G-tronicot 9 fokozatú váltóra, és a touchpadre sem kell már sokat várni. Aztán lassan jön majd az S-Coupé is. A motorpaletta is bővül az mostani 4-ről. A jelenlegi árlista 24,4 milliótól indul, ennyibe kerül az S350 BlueTec nevű kivitel, amelynek a hosszabb változatáért közel 1,4 milliós felárat kell fizetni, ami valószínűleg nem fogja majd eltántorítani a potenciális vásárlókat. A kínálat csúcsát az S63 AMG összkerekes, hosszított kivitele jelenti közel 47 milliós árcédulával.