A világ leggyorsabb vidámparkja

Megnyomom a Start feliratú alugombot a műszerfalon, mire finoman megremeg a bőrrel és karbonnal kibélelt luxusgarzon, majd olyan bömbölés következik, mintha villám csapott volna egy nagymacskákkal zsúfolt ketrecbe. A közelben tollászkodó nyugdíjas csoportból többen is az égre pislognak egy közelgő zivatartól tartva. Fel sem merül bennük, hogy egy családi kombinak látszó Audiból törhet ki ilyen zaj. Pedig ez még csak a kezdet volt.

Még a sokat látott Monte Carlóiak is felfigyeltek a nagy felhajtásra. Innentől kezdve csak hegyeken és hágókon keresztül vezetett a túra egészen Klangenfurtig. Forrás: Audi

Szép katonásan állnak egymás mellett az Audi legerősebb modelljei a francia Riviéra egyik puccos szegletében. Az R8-as szupersportkocsin kívül gyakorlatilag mindent elhoztak az audisok, ami csak számít: van itt egy nagy rakás mattfekete RS6 kombi, pasztelszínű RS7, vászontetős RS5-ből is akad néhány, és természetesen nem hiányozhat a felhergelt plüssmackónak kinéző RS Q3 sem. Sok ezer lóerő csillog és mattul a napon úgy félmilliárd forint értékben, amit még a sokat látott Monte Carlo-i bennszülöttek is megnéznek maguknak. Ez egyébként nagy szó, hiszen ezek a szépen lebarnult, Gucci melegítőbe öltözött emberek Bentley-ket és Ferrarikat kerülgetnek nap, mint nap, ha leviszik sétáltatni a Yorkie-kat.

A nagy felhajtás oka, hogy az Audi egy Alpokat átszelő túrát szervezett a nemzetközi szaksajtónak, hogy így mutassa be a legsportosabb, tehát az RS címkével ellátott modelljeit. Nem tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki ez az öltet az Audi PR részlegénél, de egy zseni volt. Nyilván nagy volt a kísértés – és még olcsóbb is lett volna – hogy szokás szerint kibéreljenek egy versenypályát, ám ez nagy hiba lett volna. A temérdek teljesítmény ellenére ezek az autók nem zárt pályára valók, oda csak kifejezetten erre épített célszerszámmal érdemes menni. Minden másról csupán az fog kiderülni, hogy nehéz, billeg a kanyarokban és a fékei reménytelenül hamar feladják a harcot. Mint ahogyan ez kiderült nemrég az autópályák csúcsragadozójáról, az S8-asról is, amely a versenypályán annyira volt elemében, mint egy partra vetett cet.

A 33 milliós alapáron felül azért még el kell költeni pár milliót, hogy így nézzen ki egy RS6-os. A matt fényezés felára 1,6 milló, de ugyanennyit kérnek a Carbon - quattro optikai csomagért is. A 21 colos felnik szerencsére már 700 ezerből kijönnekForrás: Audihttp://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1310/Audi_2013103181350/gallery.xml&rovat=auto

Szóval az ügyesen kitalált móka Monte Carloból indult és Klagenfurtban ért véget 4440 kilométer, 44 hágó és megszámlálhatatlanul sok kanyar után. Nem hangzik rosszul, még úgy sem, hogy nem végig, „csak” Monte Carloból, egy Interlaken nevű svájci városkáig mehettünk két napon és mintegy 800 kilométeren át, mivel az útvonalat felosztották a különböző nemzetek újságírói között. Az első reggel slusszkulcselosztó-csatájában egy mattfekete RS6-ost sikerült megkaparintani, ami után néhány perccel a frászt hoztuk a lídben emlegetett olasz nyugdíjasokra, majd kigurultunk Monte Carlo forgalmába egy kombinak látszó szupersportkocsival.

Az RS6 már alapesetben is úgy néz ki mintha Dart Vader szolgálati járműve lenne, a feláras matt fényezéssel viszont tényleg olyan, mint egy intergalaktikus hadihajó. Nehéz elhinni, hogy a hatalmas hűtőrács mögött nem egy fúziós reaktor, hanem hagyományos benzinmotor dolgozok. Pedig így van: nyolc henger, két turbó és 560 lóerő található az alumínium motorháztető alatt 700 newtonméternyi nyomaték társaságában, amiből már sejthető, hogy az RS6 pont úgy megy, ahogy kinéz. Városi forgalomban olyan vele közlekedni, mint egy atommeghajtású tengeralattjáróval horgászni menni. Sikerülni fog, de közben minden porcikánkkal érezzük, hogy az alattunk fortyogó technikának csak a töredékét használjuk ki. Elég egy kicsit nagyobb gázt nyomni és az addig visszafogottan mormogó V8-as motor szippant egy nagy levegőt, a nyolcfokozatú automata visszadob vagy három fokozatot, mi pedig hirtelen egy teljesen más városrészben találjuk magunkat és ijedten állunk a fékbe.

3,9 másodperc - tehát kevesebb, mint ennek a mondatnak az elolvasása - kell a 100 kilométer/órás tempó eléréséhez, és ha elég kitartóan nyomjuk a gázpedált a padlóhoz, akkor egy idő után átléphetjük a bűvös 300 km/órás határt is. Ehhez azért ki kell pipálni az extralistán (4,5 millióért) a Dinamikcsomag plusz nevű tételt, amiért LED-es fényszórókat, sport differenciálművet, sportfutóművet és kerámiafékeket is kapunk. Ha már a fékek szóba kerültek, az opciós kerámia tárcsákkal úgy tud lassulni ez a közel kéttonnás monstrum, hogy a gyomrunk garantáltan leválik a gerincoszlopunkról, ahová az előző gyorsításnál feltapadt. Aki el akarja képzelni milyen erőhatások érik az RS6 utasait, üljön fel egy ilyenre és utána próbáljon ki még egy jófajta körhintát is, mert az összkerékhajtásnak és az ugyancsak feláras (700 ezer) 21 colos kerekeknek köszönhetően olyan kanyarsebesség érhető el, hogy nincs az az edzett gyomor, ami egy idő után ne adná fel.

Különösen, ha olyan helyen autózhatunk, mint a Monte Carlo-rali egyik betétfutamának szakasza, aminek olyan a vonalvezetése, mint egy hanyagul földre dobott locsolócső. A kormány mögött még csak-csak elviselhetőek az erőhatások, de az anyósüléshez kifejezetten előny az űrhajós vagy vadászrepülős múlt. Nagygáz, nagyfék, kitámasztás, kapaszkodás órákon át és közben még csak rá se lehet szólni a kormány mögött megőrülő kollégára, hogy vegyen vissza, hiszen nem sűrűn találja magát az ember egy RS6-osban a világ egyik legjobb közútján. Arról nem is beszélve, hogy a rólam is pontosan olyan gyorsan pergett le a civilizáció vékony máza, mint mindenkiről, aki a balegybe bekászálódott. Erről elsősorban a motorhang tehet, ami az indítást követő égzengés után meglepően visszafogott alapjáraton, de kiforgatva olyan, hogy attól minden valamirevaló autóbuzinak libabőrös lesz a karja. A másik nagyon addiktív dolog a gyorsulási élmény, a hosszú egyenesekről kiderül, hogy valójában nem is hosszúak, előzni pedig pont olyan könnyű, mint egy sportmotorral.

Több előre beállított és egyedi üzemmóddal az RS6 mindig úgy viselkedik, ahogy úri kedvünk úgy akarja: Dynamic módban elszabadul a pokol, míg a Comfort beállításban, szunyókáló nagymacskaként dorombol és úgy tesz, mintha csak egy átlagos családi kombi lenne Forrás: Audi

Nem mintha számítana, de azért legyen ez is dokumentálva: üzemszerű használat mellett a fogyasztás valahol 20 és 30 liter környékén alakult, ami egyáltalán nem vészes, tekintettel, az RS6 súlyára és teljesítményére. A fogyasztás egyébként nem is lehet tétel - mármint annak, aki újonnan megveszi - egy olyan autó esetében, ami pont arról szól, hogy nagyjából háromszor olyan erős, mint kéne és ez az árára is igaz. A 33 milliós alapár természetesen csak olyan kiindulási alapot jelnet, mint egy Ikea szekrény esetében, mert mire megvesszük hozzá a polcokat, fogantyúkat és akasztókat, már simán a másfélszeresénél járunk az eredeti összegnek. Az RS6 konfigurátorával játszva is könnyedén el lehet költeni egy kis pénzt, ott van mindjárt a 2,1 milliós és amúgy tényleg elképesztően szóló Bang&Olufsen hifi, vagy a már korábban emlegetett Dinamikcsomag plusz 4,5 millióért, de van 3 milliós bőrkárpit, és olyan apróságok is kerekíthetik a végösszeget, mint a félmilliós karbon visszapillantók.

Turbó nélkül is van élet a motorháztető alatt

Igazi vidámparki hangulatban - kavargó gyomorral, de vigyorogva - álltunk meg az első nap felénél autót cserélni a kollégákkal, akik – szintén kavargó gyomorral – egy RS5 kabriót adtak az RS6-osért. Az új autóval együtt megkaptuk a Porsche Hungaria minket kísérő PR-osát, Andit is, aki olyan ügyesen kiékelte magát az egyik hátsó ülésbe, hogy elhatározta, hogy ott is marad a nap hátralévő részén. Kitartása már csak azért is elismerésre méltó, mert a vászontető végig a csomagtartóban maradt. RS5-ösről azt kell tudni, hogy egy kihalóban lévő faj képviselője, ugyanis turbó helyett még lökettérfogattal rakta bele teljesítményt. Akárcsak az RS6-osnak, neki is V8-as motorja van, de 200 köbcentivel nagyobb, tehát 4,2 literes, de „csak” 450 lóerős és 430 newtonméternyi nyomatékot produkál. Cserébe elpörög nyolcezer fölé, azt viszont úgy, minta 98-ös benzin helyett kerozint égetne el. Vicces volt, hogy az autócsere után percek teltek el azzal, hogy mi az RS5-ös túráztattuk álló helyzetben, a kollégák pedig az RS6-os bömbölését és kipufogójának durrogását tanulmányozták. Ilyen az amikor egy rakás autóbolondot kiengednek a friss levegőre, de a vonatbuziknak meg nyilván egy gőzös csörömpölésére okoz alhasi vérbőséget.

Akinek van rá 30 millió forintja, gyorsan vegyen magának egy RS5-ös kabriót, hiszen nem sokáig marad a kínálatban ezzel a 4,2 literes V8-as szívómotorral. Az utódjában már egy kisebb (és valószínűleg) erősebb turbómotor lesz Fotó: Nógrádi Attila - Origo

Az RS5 kabrió is egy jófajta tudatmódosító szer. Ezt onnan tudom, hogy az elején még próbáltam lassan menni, hogy Andi fejét ne vigye le a huzat, majd amikor magamhoz tértem egy hágó tetején voltunk és Andi haja úgy állt, mint a Top Secretben motorozó lányon. A megerősített karosszériának, hatalmas motornak és az összkerékhajtásnak köszönhetően az RS5 is közel két tonna, de ezt egy pillanatig se érezni, csak azt, hogy kabrióhoz képest olyan merev, mint egy gránitszarkofág. Igazából az a legnagyobb erénye, hogy bármennyire is kínoztuk, soha fel se merült bennünk, hogy a falhoz csaphat minket az a teljesítmény, amivel nem is olyan régen még autóversenyeket nyertek profi pilóták. Nagyjából minden megcsinál helyettünk és elhiteti velünk, hogy ha úgy adódna, még Vettelt is megszorongathatnánk, pedig az automatán adott gázfröccsök és intelligens összkerékhajtás nélkül igencsak gondban lenne egy átlagsofőr és nem tudna úgy csapatni, ahogy mi is tettük az Alpok legtrükkösebb hajtűkanyarjai között. Mindössze egy gond van az RS5 kabrió adta extra képességekkel, hogy extrák nélkül is 29,2 millióba kerül.

Amikor a plüssmackó kigyúrja magát

Kétnapos utunk második felében próbálhattuk ki az RS modellcsalád legújabb tagját, a megvadított Q3-ast. Egy alapvetően hölgyeknek szánt, magas építésű szabadidőautó tuningolása elsőre olyan elvetélt ötlenek tűnhet, mint egy pónival rajthoz állni az Ascot-i Derbyn, viszont ezt a pónit a világ legjobb mérnökei készítették fel. A többi RS modellhez képest már-már visszafogott a külseje, ezen is tátong ugyan jó pár légbeömlő, és morcosan mereszti a fényszóróit, de bárhogy is igyekszik, alapvetően megmaradt egy kedves gombócnak. Más kérdés, hogy ezzel a kedves gombóccal szinte bármilyen autót a földbe lehet döngölni.

Az audisok nem győzték hangsúlyozni, hogy a kategóriájában az RS Q3 az első nagy teljesítményű SUV. Más kérdés, hogy eddig se voltak tüntetések a hiánya miatt, viszont ha már van, biztos, hogy veszik is majd mint a cukrot a világ tehetősebb felén. Forrás: Audi

Ugyanazt a hajtásláncot kapta, mint az RS3 és a TT RS, de akinek nem mondanak semmit a fenti rövidítések, itt van egy jól értelmezhető egyenlet: 2,5 literes, 310 lóerős, öthengeres tubómotor + összkerékhajtás = 5,5 másodperces százra gyorsulás. Az RS5 kabrió után először kicsit olyan volt a Q3-ast vezetni, mintha egy magas puffról irányítanánk, ám ez az érzés néhány kanyar után elmúlt. A nagyobb RS-ekhez hasonlóan, ez is úgy kapaszkodik az útba, hogy soha nem rajta, hanem az utasok tűrőképességén fog múlni a tempónk. Van egy érdekes orgánuma az öthengeres motorjának, kicsit hasonlít egy pörgős V6-osra, de annál valamivel karcosabb, nagyon egyedi. Az egyik német fejlesztőmérnök már-már szabadkozva magyarázta egy pihenőnél, hogy az RS6 és RS5 után ne számítsunk nagy égzengésre, mert a hátsó futómű miatt nem tudtak elég nagy kipufogót rakni a Q3-as alá, de igazából pont úgy jó, ahogy van. Soha nem lesz tolakodó, de amikor keményen toljuk, rengeteget hozzátesz az élményhez, ahogy a váltásoknál, gázelvételnél durrog és hörög a fülünkbe.

Ugye, hogy milyen kedves kis gombócforma ez a Q3? A látszat csal Forrás: Audi

Az RS Q3 egy igazi lopakodó, manapság, amikor már az alapmodellekhez is lehet sportos optikai csomagot kapni, nem sokan veszik komolyan a kisebb-nagyobb légterelőket, óriási felniket és a diffúzorszerű valamiket az autók fenekén. Nyilván ezt gondolta az az olasz rendszámú Mercedes GLK 350 sofőrje is, akit az egyik hegyi felfutón értünk utol, amúgy eléggé meggyőző tempókülönbséggel. Amikor feltűnt neki a tükörben a mögötte vicsorgó kis piros gombóc, nyomott egy padlógázt a márka védelmében. Kábé három tempósabb kanyar kellett hozzá, hogy rájöjjön, most nem fog meglépni, és egy rövid egyenes szakaszon az is világossá vált számára, hogy ez a Q3 úgy megy hegynek fel, mint egy jobb erőben lévő autó lefelé. A magas építés ellenére nem dülöngél vészesen a kanyarokban, de ebben elég komoly mérnöki munka van. Ahhoz ugyan nem kell nagy ördöngösség, hogy 2,5 centivel lejebb vigyék a bódét, az viszont már komolyabb pepecselésről árulkodik, hogy az akkumulátort a csomagtartóba költöztették a jobb súlyelosztás miatt. A harminc és harminc plusszos RS5 kabrió és RS6 kombi után az RS Q3 szinte diszkont vételnek tűnik a maga 15 milliós alapárával, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy ugyanezzel a hajtáslánccal (csak 30 lóerővel jobban felcsavart motorral) közel 20 millióba kerül egy TT RS.

RS, veres, félméteres

Miközben az élményektől kókadozva buszoztunk a reptérre, hirtelen belém hasított az a szégyenletes felismerés, hogy fogalmam sincs, minek a rövidítése az RS. Érdekes, hogy megkérdezett kollégák is csak ingatták a fejüket, egyedül csak a totalcaros Winkler Róbert állt elő azonnal a keretes címében szereplő teóriájával, amit nem mellesleg rögtön tovább is gondolt amikor megkérdezte, hogy miért nem szabad kék színben venni egy ennyire sportos Audit? Természetesen a válasszal sem maradt adós: „Két okból is: az egyik, hogy az olyan subarus, a másik pedig, hogy milyen ciki, amikor valaki megkérdezi, melyik a te autód, és kénytelen vagy azt válaszolni: az a kék RS”. Természetesen azóta kigugliztam az RS-t, és a megfejtése több, mint kézenfekvő: a német Renn Sport, azaz versenysport rövidítése, csak ezen nem lehet percekig vinnyogva röhögni.

Nem akarom itt nagyon feszíteni a húrt, de a kétnapos alpesi túránknak nem az RS6-os letaglózó ereje, az RS5-ös bömbölése, vagy az RS Q3-assal végrehajtott ámokfutás volt a csúcspontja. Nem bizony, pedig ezek is olyan élmények voltak külön-külön, ami hónapokra elegendő betevő, viszont az audisok kivették a vitrinjükből a családi ékszer két legszebb darabját és egyszerűen a kezünkbe nyomták. Az elején mi se hittük el, hogy ez megtörténhet velünk, de aztán feltaláltuk magunkat. További részletek hamarosan.

Igen, a látszat nem csal, a képen egy Audi Ur-quattro és egy Sport quattro látható. Utóbbiból összesen 214 darabot csináltak a nyolcvanas években, és akkor is, de pláne most, méregdrága ritkaságnak számít. Alapesetben az Audi múzeumában pihennek, most mégis rászabadítottak pár újságírót, és milyen jól tették! Forrás: Nógrádi Attila [origo]