Az amerikai autópályák biztonságáért felelős biztosítási szervezet (Insurance Institute for Highway Safety - IIHS) nemrég új tesztprogramot vezetett be, amellyel az egyes modellek balesetmegelőző rendszereinek működését ellenőrzi. A szervezet ezzel vizsgálja egyfelől, hogy a gyártók milyen gyorsan adaptálnak egyes technológiákat, másfelől a vásárlóknak próbál segíteni a választásban.
Az első tesztek alapján a Volvo és a Subaru rendszere működik a legmegbízhatóbban, egy autó viszont különösen rosszul teljesített, és az abban dolgozó rendszer csak "elhanyagolható" mértékben csökkentette a sebességet a kihelyezett akadálynak való nekiütközés előtt. Az autó a Toyota Prius V (Európában Prius+) volt, amelynek ütközésmegelőző rendszeréről a sajtóanyag azt írja, hogy "feszesre húzza a biztonsági öveket, hangjelzéssel figyelmezteti a vezetőt az ütközésveszélyre, és ha a baleset elkerülhetetlen, működésbe hozza a fékeket, hogy csökkentse az ütközéssel járó sérülések mértékét és az anyagi kárt."
A megfogalmazás fontos, mert a Toyota ezek alapján nem ígérte, hogy a rendszer állóra fékezi az autót, de ez nem állította le azokat a felháborodott vevőket, akik 5000 dollárt (1,1 millió forintot) fizettek a rendszert is tartalmazó opciós csomagért. Pertársaságba tömörülve bíróságon támadják a céget, és ötmillió dolláros (1,1 milliárd forintos) kártérítést követelnek a Toyotától csalásra, szerződésszegésre és félrevezetésre hivatkozva. A pertársaság fő érve, hogy a Toyota tényleges védelmet ígérő felszeelésként reklámozta az ütközésmegelőző rendszert, holott tisztában volt azzal, hogy nem biztosít hatékony vészfékezést a kritikus szituációkban, így megvásárlása "haszontalan" a vásárlók számára.